Lábbelikészítők Lapja, 1934 (16. évfolyam, 1-21. szám)

1934-01-05 / 1. szám

<5 W XVI. évfolyam. Budapest, 1934 január 5. ,Já­isr Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Wesselényi ucca 17. szám Telefon: József 426—26. M. kir. postatakarékpénztári számla 3002. szám. Egyesülésben az erő! Akaratban a győzelem! Előfizetési árak : egész évre 8.— P. — Fé! évre 4.— Negyed évre 2.— P. Megjelenik 1-én és 15-én. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELI KÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSI CIPÉSZIPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1034. irta: Móczár Mátyás a Lábbelikészítö iparosok Országos Szövetsége elnöke. Lepergett az óév és ráléptünk az lijesztendő küszöbére. Kiiíirkészhe- tetlen jövő felé tekintünk:, de mégis reménykedéssel eltelve kell meg­kezdeni további munkálkodásukat. Szerte az egész világon a legna­gyobb bizonytalanság uralkodik az emberiség jövő sorsát illetően. Nem olvasunk, nem báliunk biztató kije­lentéseket a nagy kormányteríiak beszédeiből és nyilatkozataiból sem, mégis azt kell hinnünk, hogy azok az áldatlan viszonyok, amelyek az előző évben végigszántottak az egész világon, jobbra fognak for­dulni, mert az emberiség erős aka­rata le kell, hogy törje! a jobbraíor- dulás útjában álló akadályokat. A lábbelikészítő iparosság sorsa természetszerűleg szoros kapcsolat­ban van az általános gazdasági vi­szonyokkal, mindannak: dacára meg kell kísérelnünk mindent, hogy a je­lenlegi munkahiányon minden ren­delkezésre álló eszközökkel segít­sünk. Megoldásra váró feladat a termel­tetés és értékesítés és evvel kap­csolatban ismét hangsúlyozom, hogy ennek lehetővé i ét ele kizárólag az anyagbeszerző szövetkezet hathatós támogatása révén lehetséges, miért is nem mulaszthatom el ezt az alkal­mat sem, hogy rámutassak arra, miszerint kizárólag az anyagbeszer­ző szövetkezet felfokozott forgalmú után elérhető haszontöbblet tartalé- ' kolása révén lesz módunkban a ter­meltetés megindítása. Fontos kérdés a közmunkáknak megfelelő arányban történő elosztá­sa és a kontárkodás meggátlása is, mert! mindkettő a közterhekkel dol­gozó lábbelikészítő iparosság mun­kaalkalom fokozását szolgálja. Kiemelni kívánom, hogy minden megindítandó akciónkhoz iparos­társaink megalkuvás nélküli egysé­ges és erőteljes támogatására van szükségünk, mert csakis ily módon lesz súlya mindazoknak a kívánal­maknak, amelyekkel a szakmai ipa­rosság összeomlását megakadályo­zandó, illetékes helyekhez fordulunk. Újév napján az Ipartestület dísztermében megtartott szakmai érdeképviseletek kiküldöttei felszó­lalásaiból egységesen csendült ki a szoros együttmunkáikodás szüksé­gessége, s ez a tény ad biztatást a szakma jövőjére nézve, mert most, ha megtalálja a szakma önmagát, adva lesz a lehetőség arra, hogy megtalálja jövő boldogulását is. Köszöntőm szakmánk minden egyes tagját és azt kívánom, hogy a szakmai béke jegyében meginduló erőteljes mozgalom meghozza a várva-várt jobb újesztendőt. Csinálják jól, amit csinálnak! Ismeretes szaktársaink előtt, hogy a kormányzat az IOKSz vállalkozásainak és ügykezelésének felülvizsgálása után végre meggyőződést szerzett magának arról, hogy az az elgondolás amelyet mi vallottunk és hangoztattunk azokon a tárgyalásokon, amelyek annakidején az IOKSz törvényesítése érdekében le­folytak, s amelyet azóta sem szűntünk meg ismételni, folytonosan és mindig erőteljesebben, helyesnek bizonyult. Valóra vált, hogy saját, sokoldalú üzlet­köre révén, amelyeknek irányítását a legritkább esetben bízták az ügyekhez értő, szakmailag és általánosan képzett egyéniségekre, az intézmény automati­kusan eltolódott tulajdonképpeni hiva­tásától és feladatától, amely a kis- és kézművesiparosok egészségesen terv­szerű támogatása, irányítása szövet­kezésük körültekintő és jóindulatú elő­segítése kellett volna hogy legyen. Számtalanszor mondottuk, hogy az IOKSz saját íizleteskedése révén össze­ütközésbe kerül a gondjaira bízott kis­iparosok természetszerű érdekeivel, s hogy az üzleteskedés folyamán kiala­kuló egyéni érdekek és ambíciók, fel­emésztik az erőket és képességeket, amelyeknek ezen intézmény keretében kizárólag a közt lett volna szabad szol­gáltok. Igazán elégtételként üdvözölhetnők tehát a kormányzat abbeli elhatározá­sát, hogy lebonyolíttatja az IOKSz üz­leteit és iparvállalatait és az intézményt hallomás szerint kizárólag a kisiparo­soknak állami kölcsönökkel való ellátá­sánál óhajtja közvetítő szervként fel­használni. Rendkívülien lefokozza azon­ban ezen emberileg megérthető elégté­telérzésünket az az aggodalmunk, hogy a reorganizálás dacára, annak eddig napvilágra jutott tünetei szerint nem azon gondolkoznak, nem annak lehető­ségét kutatják, hogy hogyan lehet, mi­lyen módon és milyen eszközökkel a kisiparosság egyetemessége részére jobb jövőt előkészítő alapokat konstru­álni és figyelmen kívül akarják látszó­lag hagyni, a szövetkezések iránti, bátran állíthatjuk, egészséges ösztön­szerűségből eredő készségét a kisipa­rosságnak. Akár ha sok száz kisiparosnak fog az intézmény egyénileg hiteleket nyújtani mesterségük zavartalan folytatásához, nem fog lendíteni a több százezernyi létszámú kisiparos társadalom sanyarú helyzetén. Ezen csak úgy segíthet, ha módot nyújt arra hogy szakmánként és körzetenként az iparosság mai szegényes tőkeerejének megfelelő alá­támasztásával, beszerző, termelő és ér­tékesítő szövetkezetek alakulhassanak. S ez irányban ne okozzon tétovázást

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék