Lábbelikészítők Lapja, 1934 (16. évfolyam, 1-21. szám)
1934-01-05 / 1. szám
2 oldal Cipéssziparosok figyelmébe ! A mintavágást magánúton is tökéletetesen elsajátíthatja, ha megrendeli a legújabb kiadású szakkönyvemet, úgyszintén mindenféle minták elkészítését vállalom. Kiss Mátyás, VI., Csengeri u. 5- ben tartása és így a jobb időkre való átmentése országos közgazdasági szempontból okvetlenül kívánatos, sőt feltétlenül szükséges. Át vagyunk hatva attól, hogy a kormánybiztos úr ő méltósága ezen kérésünket átgondolás tárgyává fogja tenni és mindent megtesz, ami egyéb jogos érdekek kockáztatása nélkül a kisiparosok és azok szövetkezeteinek javára, további munkálkodhatásuk biztosítására kieszközölhető, az illetékesek körében az a számos kudarc, amelyekre kisipari szövetkezetek múltbani működésével kapcsolatban rá lehet mutatni. Mert legyenek meggyőződve, hogy abban az esetben, ha az IOKSz tulajdonképpeni hivatásának megfelelően, kizárólag ezen kisipari szövetkezetek állandó jóindulatú ellenőrzésével, irányításával, a megérdemelt határokig való hitelszükségleteik fedezésével, a legolcsóbb bevásárlási árak megszerzésével és közmunkákkal való rendszeres ellátásukkal foglalkozott volna ahelyett, hogy minden erejét és az állami dús támogatás összes előnyeit a maga üzletei és vállalkozásai részére használta fel elsősorban, nem érvényesülhettek volna a kisipari szövetkezetek vezetésében arra nem való elemek, sógorságok és komaságok és a szövetkezés gondolatától áthatott tömegek tántoríthatatlan hívei és támogatói maradtak volna gazdasági szerveiknek. A saját szakmánk iránti kötelességünk ad nekünk jogcímet arra, hogy most megint a kellő pillanatban hallassuk figyelmeztető szavunkat és hogy kérjük az intéző fórumokat, hogy azt a kisiparosság érdekéből kellőképpen méltányolják és a jövőben való szövetkeztetés ügyét jóindulatú mérlegelés tárgyává tegyék. Felajánljuk minden irányban való segítő munkánkat olyan szaktársaink révén, akik képzett ítélőerővel, szaktudással, egyéni érdektelenséggel és makulátlan becsületességgel állanának rendelkezésre ezen a mi szempontunkból nagy horderejű, szinte magasztos probléma gyakorlati megoldásánál. Feszült érdeklődéssel várunk az illetékes körök részéről ilyen irányú meghívást, amelynek készséggel fogunk elegt tenni abban a meggyőződésben, hogy az ilyen kontradiktatórius eljárással lefolytatott munka az összes kisipari szakmák részére egy jobb jövő alapjait fogja megteremthetni. Közben is azonban még speciális kérést is kell intéznünk az IOKSz ügyeit irányító kormánybiztos úrhoz. Az IOKSz ú. n. védnöksége alatt működött szövetkeztekkel szemben egy sereg kisiparostársunk kisebb-nagyobb összegű adósságba jutott. Nagyon kérjük, hogy lehetőleg ne történjék kísérlet ezen adósságok forszírozott behajtására és hogy úgy az állam, mint az adósok érdekében józan kímélet alkalmaztassák. Megcsonkított országunkban a kisiparosok százezrei még mindig nagyon lényeges rétegét képezik államfenntartó társadalmi osztályainknak és talán nem túlozunk, hogy azoknak élet A szakma újéve. A Budapesti Cipészek és Csizmadiák Ipartestületének elöljárósága a szakmai közületek vezetőségeinek bevonásával hagyományos szokásához híven az ipartestületi székház félemeleti dísztermében január 1.-én, újév reggelén összejövetelt tartott. A Dalkar éneke után Kövesi Lajos erre az alkalomra írt költeményét szavalta el, melyet lapunk legközelebbi számában közlünk. A szép számmal egybegyűlt szakmabeli vezetőségi tagokat és vendégeket Akkert József alelnök üdvözölte. — Jól esik látni — mondotta — hogy egybegyűltek székházunkban azok a szaktársak, akik a szakma jobb jövője érdekében dolgoznak. Az új esztendő küszöbén könnyű szívvel veszünk búcsút az óévtől, mert hiszen az 1933. év sem váltotta be azt, amit a szakmai társadalom várt tőle. De ne sajnálkozzunk a múlton, tekintsünk a jövőbe, egymást megértve, kart-karba téve teremtsünk mi magunk egy jobb jövőt. Ez a sokat szenvedett cipésztársadalom nem érett meg az elpusztulásra. Mutassuk meg az egységre megértésre való törekvésünkkel, hogy élni akarunk. Üdvözlöm Móczár Mátyást, az Országos Szövetség elnökét, Pintér Vilmost a temetkezési egyesület elnökét, Rónai Istvánt, a rokkantegyesület elnökét. Üdvözlöm a szövetkezet elnökségét, a Szakoktatók Köre, az Oktatásügyi Bizottság, a Dalkar, a szaksajtó s a kerületi csoportok vezetőségeit. Üdvözlöm továbbá a Wolfner bőrgyár képviseletében körünkben megjelent Lukács Soma igazgatót, dr. Kovács Sándort, a Magyar Bőriparosok Szövetkezete képviseletében Kertay Ferenc igazgatót. Elsőnek Móczár Mátyás, az Orsz. Szövetség elnöke szólalt fel: — Régi ősi magyar szokás — mondotta — az újévi jókívánság, úgy a magam, mint az Orsz. Szövetség részéről üdvözlöm az itt megjelent kartársakat. Az elmúlt év rossz gazdasági helyzetének nyomása alatt érezzük, tudjuk, hogy ha jobb jövőt akarunk, akkor a cipésziparosságnak mint egy ember kell összefognia. Minden szaktársunkat ennek a gondolatnak kell áthatnia s ha így lesz, nem félek a jövőtől. Szívemből kívánom, hogy ilyen irányú mozgalmunkat siker koronázza. Pintér Vilmos, a temetkezési egyesület elnöke megemlítette, hogy az öszszes szervek között egyedül a temetkezési egyesület tud jelentős eredményt felmutatni és ez azért van, mert a vezetőség kezdettől fogva megértéssel működött. Ha azt akarjuk, hogy szakmai intézményeink fejlődjenek, akkor minden vonalon az egységre kell törekedni. Széthúzással eredményt elérni nem lehet. Remélem tehát, hogy a szakmai társadalom ráeszmél ennek az igazságára, hogy végre elérhesse a boldogabb újévet. Marbach Bernát ipt. alelnök, mint a Lábbelikészítő Iparosok Termelő és Értékesítő Szövetkezetének elnöke üdvözölte a vezetőséget. Sajnos, — mondotta — sok jót nem tudok mondani. De bízom abban ,hogy összetartással, megértéssel 1934-ben felderül a mi napunk is. Kívánok kartársaimnak jó egészséget s boldog újévet. Rónai István, a Rokkantegyesület elnöke szomorúan állapítja meg, hogy a rokkant és nyugdíjegyesület súlyos helyzetbe került. Valljuk meg őszintén, hogy ennek a szomorú ténynek szakmai társadalmunk az oka. Szép dolog az, mikor a családfő beiratkozik a temetkezési egyesületbe, hogy ha bekövetkezik a tragédia, a család gondoskodhasson a végtisztességről. De nemcsak a temetésről, az életről is gondoskodnunk kell. Én hiszem, ha akarattal, céltudatossággal összefogunk, egyesületünket újra nagggyá, erőssé fejleszthetjük. Adja Isten, hogy így legyen! Nyeste Mihály, az Orsz. Szövetség ügyvezető elnöke a szervezőbizottság, a Dalkar, a IV. ker. szakcsoport s az Oktatásügyi Bizottság nevében üdvözölte a vezetőséget s kívánt boldog újévet. Oravecz Gyula az I. ker. szakcsoport üdvözletét tolmácsolta. Lencz József a II. ker. szakcsoport nevében szólalt fel. — Nem merem hinni, — mondotta — hogy boldogabb újévet érhetünk, mert a kartársak közönyösek saját sorsuk iránt. Ha azonban ráeszmélünk arra, hogy iparosok teljesen magunkra vagyunk hagyatva és csak magunk segíthetünk helyzetünkön, —kkor eredményesebb lesz működésünk. Szász József a 111. ker. szakcsoport nevében szólt. — úgy érezzük, — mondotta — mintha az ó évvel letettünk volna minden bajt. Van is benne valami, mert hiszen addig, míg van reményünk, nem kell félni. Ha a széthúzással, egyenetlenkedéssel felhagyunk, boldog újévünk valósággá válhat. Zsiga Ferenc a lágymányosi csoport üdvözletét s jókívánságait hozta. Góáy László az V. belső kerületi csoport nevében üdvözli a vezetőséget. — Megváltozott az idők járása — mondotta többek között. — Szeretném, ha a szakmai társadalmat egyetlen hatalmas táborba lehetne tömöríteni. Kezdjünk ez új évben másként dolgozni, hiszen testvérek vagyunk. Tartsunk össze, ismerjük be hibáinkat. Egymást megértve, szeretve, jobb jövőnk biztosítva lesz. LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA ITt3 december 1