Lábbelikészítők Lapja, 1934 (16. évfolyam, 1-21. szám)

1934-01-05 / 1. szám

2 oldal Cipéssziparosok­ figyelmébe ! A mintavágást magánúton is tökélete­­tesen elsajátíthatja, ha megrendeli a legújabb kiadású szakkönyvemet, úgy­szintén mindenféle minták elkészítését vállalom. Kiss Mátyás, VI., Csengeri­ u. 5- ben tartása és így a jobb időkre való átmentése országos közgazdasági szem­pontból okvetlenül kívánatos, sőt feltét­lenül szükséges. Át vagyunk hatva attól, hogy a kor­mánybiztos úr ő méltósága ezen kéré­sünket átgondolás tárgyává fogja tenni és mindent megtesz, ami egyéb jogos érdekek kockáztatása nélkül a kisiparo­sok és azok szövetkezeteinek javára, további munkálkodhatásuk biztosítására kieszközölhető, az illetékesek körében az a számos ku­darc, amelyekre kisipari szövetkezetek múltbani működésével kapcsolatban rá lehet mutatni. Mert legyenek meggyő­ződve, hogy abban az esetben, ha az IOKSz tulajdonképpeni hivatásának megfelelően, kizárólag ezen kisipari szövetkezetek állandó jóindulatú ellen­őrzésével, irányításával, a megérdemelt határokig való hitelszükségleteik fede­zésével, a legolcsóbb bevásárlási árak megszerzésével és közmunkákkal való rendszeres ellátásukkal foglalkozott vol­na ahelyett, hogy minden erejét és az állami dús támogatás összes előnyeit a maga üzletei és vállalkozásai részére használta fel elsősorban, nem érvénye­sülhettek volna a kisipari szövetkezetek vezetésében arra nem való elemek, só­­gorságok és komaságok és a szövetke­zés gondolatától áthatott tömegek tán­toríthatatlan hívei és támogatói marad­tak volna gazdasági szerveiknek. A saját szakmánk iránti kötelessé­günk ad nekünk jogcímet arra, hogy most megint a kellő pillanatban hallas­suk figyelmeztető szavunkat és hogy kérjük az intéző fórumokat, hogy azt a kisiparosság érdekéből kellőképpen mél­tányolják és a jövőben való szövetkez­­tetés ügyét jóindulatú mérlegelés tár­gyává tegyék. Felajánljuk minden irány­ban való segítő munkánkat olyan szak­társaink révén, akik képzett ítélő­erővel, szaktudással, egyéni érdektelenséggel és makulátlan becsületességgel állaná­nak rendelkezésre ezen a mi szempon­tunkból nagy horderejű, szinte magasz­tos probléma gyakorlati megoldásánál. Feszült érdeklődéssel várunk az ille­tékes körök részéről ilyen irányú meg­hívást, amelynek készséggel fogunk elegt tenni abban a meggyőződésben, hogy az ilyen kontradiktatórius eljárás­sal lefolytatott munka az összes kisipari szakmák részére egy jobb jövő alapjait fogja megteremthetni. Közben is azonban még speciális ké­rést is kell intéznünk az IOKSz ügyeit irányító kormánybiztos úrhoz. Az IOKSz ú. n. védnöksége alatt mű­ködött szövetkeztekkel szemben egy sereg kisiparostársunk kisebb-nagyobb összegű adósságba jutott. Nagyon kér­jük, hogy lehetőleg ne történjék kísérlet ezen adósságok forszírozott behajtására és hogy úgy az állam, mint az adósok érdekében józan kímélet alkalmaztas­sák. Megcsonkított országunkban a kis­iparosok százezrei még mindig nagyon lényeges rétegét képezik államfenn­tartó társadalmi osztályainknak és ta­lán nem túlozunk, hogy azoknak élet­ A szakma újéve. A Budapesti Cipészek és Csizmadiák Ipartestületének elöljárósága a szakmai közü­letek vezetőségeinek bevonásá­val hagyományos szokásához híven az ipartestületi székház félemeleti dísz­termében január 1.-én, újév reggelén összejövetelt tartott. A Dalkar éneke után Kövesi Lajos erre az alkalomra írt költeményét szavalta el, melyet la­punk legközelebbi számában közlünk. A szép számmal egybegyűlt szakma­beli vezetőségi tagokat és vendégeket Akkert József alelnök üdvözölte. — Jól esik látni — mondotta — hogy egybegyűltek székházunkban azok a szaktársak, akik a szakma jobb jövője érdekében dolgoznak. Az új esztendő küszöbén könnyű szívvel veszünk bú­csút az óévtől, mert hiszen az 1933. év sem váltotta be azt, amit a szakmai társadalom várt tőle. De ne sajnálkoz­zunk a múlton, tekintsünk a jövőbe, egymást megértve, kart-karba téve te­remtsünk mi magunk egy jobb jövőt. Ez a sokat szenvedett cipésztársadalom nem érett meg az elpusztulásra. Mutas­suk meg az egységre megértésre va­ló törekvésünkkel, hogy élni aka­runk. Üdvözlöm Móczár Mátyást, az Országos Szövetség elnökét, Pintér Vil­most a temetkezési egyesület elnökét, Rónai Istvánt, a rokkantegyesület elnö­két. Üdvözlöm a szövetkezet elnöksé­gét, a Szakoktatók Köre, az Oktatásügyi Bizottság, a Dalkar, a szaksajtó s a ke­rületi csoportok vezetőségeit. Üdvözlöm továbbá a Wolfner bőrgyár képvisele­tében körünkben megjelent Lukács Soma igazgatót, dr. Kovács Sándort, a Magyar Bőriparosok Szövetkezete kép­viseletében Kertay Ferenc igazgatót. Elsőnek Móczár Mátyás, az Orsz. Szövetség elnöke szólalt fel: — Régi ősi magyar szokás — mon­dotta — az újévi jókívánság, úgy a magam, mint az Orsz. Szövetség részé­ről üdvözlöm az itt megjelent kartársa­­kat. Az elmúlt év rossz gazdasági hely­zetének nyomása alatt érezzük, tudjuk, hogy ha jobb jövőt akarunk, akkor a cipésziparosságnak mint egy ember kell összefognia. Minden szaktársunkat en­nek a gondolatnak kell áthatnia s ha így lesz, nem félek a jövőtől. Szívemből kí­vánom, hogy ilyen irányú mozgalmun­kat siker koronázza. Pintér Vilmos, a temetkezési egye­sület elnöke megemlítette, hogy az ösz­­szes szervek között egyedül a temetke­zési egyesület tud jelentős eredményt felmutatni és ez azért van, mert a ve­zetőség kezdettől fogva megértéssel működött. Ha azt akarjuk, hogy szak­mai intézményeink fejlődjenek, akkor minden vonalon az egységre kell töre­kedni. Széthúzással eredményt elérni nem lehet. Remélem tehát, hogy a szak­mai társadalom ráeszmél ennek az igaz­ságára, hogy végre elérhesse a boldo­gabb újévet. Marbach Bernát ipt. alelnök, mint a Lábbelikészítő Iparosok Termelő és Ér­tékesítő Szövetkezetének elnöke üdvö­zölte a vezetőséget. Sajnos, — mon­dotta — sok jót nem­ tudok mondani. De bízom abban ,hogy összetartással, meg­értéssel 1934-ben felderül a mi napunk is. Kívánok kartársaimnak jó egészsé­get s boldog újévet. Rónai István, a Rokkantegyesület elnöke szomorúan állapítja meg, hogy a rokkant és nyugdíjegyesület súlyos helyzetbe került. Valljuk meg őszintén, hogy ennek a szomorú ténynek szak­mai társadalmunk az oka. Szép dolog az, mikor a családfő beiratkozik a te­metkezési egyesületbe, hogy ha bekö­vetkezik a tragédia, a család gondos­kodhasson a végtisztességről. De nem­csak a temetésről,­­ az életről is gon­doskodnunk kell. Én hiszem, ha akarat­tal, céltudatossággal összefogunk, egye­sületünket újra nagggyá, erőssé fej­leszthetjük. Adja Isten, hogy így legyen! Nyeste Mihály, az Orsz. Szövetség ügyvezető elnöke a szervezőbizottság, a Dalkar, a IV. ker. szakcsoport s az Ok­tatásügyi Bizottság nevében üdvözölte a vezetőséget s kívánt boldog újévet. Oravecz Gyula az I. ker. szakcsoport üdvözletét tolmácsolta. Lencz József a II. ker. szakcsoport nevében szólalt fel. — Nem merem hin­ni, — mondotta — hogy boldogabb új­évet érhetünk, mert a kartársak közö­nyösek saját sorsuk iránt. Ha azonban ráeszmélünk arra, hogy iparosok telje­sen magunkra vagyunk hagyatva és csak magunk segíthetünk helyzetünkön, —­kkor eredményesebb lesz működé­sünk. Szász József a 111. ker. szakcsoport nevében szólt. — úgy érezzük, — mon­dotta — mintha az ó­ évvel letettünk volna minden bajt. Van is benne valami, mert hiszen addig, míg van reményünk, nem kell félni. Ha a széthúzással, egye­netlenkedéssel felhagyunk, boldog új­évü­nk valósággá válhat. Zsiga Ferenc a lágymányosi csoport üdvözletét s jókívánságait hozta. Góáy László az V. belső kerületi cso­port nevében üdvözli a vezetőséget. — Megváltozott az idők járása — mon­dotta többek között. — Szeretném, ha a szakmai társadalmat egyetlen hatalmas táborba lehetne tömöríteni. Kezdjünk ez új évben másként dolgozni, hiszen test­vérek vagyunk. Tartsunk össze, ismerjük be hibáinkat. Egymást megértve, sze­retve, jobb jövőnk biztosítva lesz. LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA ITt3 december 1

Next