Lábbelikészítők Lapja, 1935 (17. évfolyam, 1-14. szám)
1935-01-30 / 1-2. szám
LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 3. oldal 1935 Január 30. ban, hogy törvényes rendelkezésekkel, új üzletek, fiókok, gyárak, üzemek, áruházi osztályok, stb. létesítését megtiltották és meghatározott időben újabb iparigazolványt nem adnak ki. Ily rendelkezés szakmánkban igen üdvösen éreztetné hatását. A fogyasztói érdekek is minden körülmények között biztosítva vannak, mert a meglévő üzemek és üzletek a forgalmat kellőkép ellátják, de kötelességünk még rámutatni arra a tárgyilagos megállapításunkra is, hogy a létesülő üzemek és üzletek legnagyobb része csak olyan korlátozott anyagi erővel rendelkezik, hogy még saját helyzetét és fennmaradását sem tudja állandósítani, ellenben a többiek helyzetét gyengíti és a meglévő amúgy is leapadt forgalmat oly parányi részekké parcellázza, amely az egyes vállalkozók létét veszélyezteti. Fentiekre való tekintettel arra kérjük nagyméltóságú Miniszter Urat, kegyeskedjék olyan rendelkezést kiadni, amely szerint a cipőiparban, a gyáriparban és — kereskedelemben új iparigazolvány három év tartamára sem Budapesten, sem vidéken ne adassék ki. Természetesen akadnak olyan kivételes körülmények, mint öröklés, üzletátvétel, stb., ahol a zárlat tekintetében könnyítés teendő, tényleg azonban lehetetlenné kell tenni, hogy az eddigi arányokban létesülhessenek újabb vállalkozások. Jól tudjuk, hogy tiszteletteljes kérelmünk lényegesen eltér a kereskedelmi és ipartörvényben lefektetett elvektől, azonban a mai abnormális viszonyok mellett újszerű rendelkezésekkel kell az érdekeltek számára a gazdasági lehetőséget biztosítani és ez az egyetlen mód és eszköz, amely ennek a nagymúltú magyar cipőiparnak és a kereskedelemnek a létét egyedül biztosíthatja. A cipőipar és a cipőkereskedelem alulírott érdektestületei az egész cipőszakmát és annak minden rétegét hézagtalanul képviselik és arra kérik Nagyméltóságodat, hogy ezen tiszteletteljes felterjesztésünk eredményeképen kérelmünk érdekében sürgősen rendelkezni kegyes legyen. Mély tisztelettel: aláírások. Nagyméltóságú Dr. Fabinyi Tihamér Urnak, M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszternek, Budapesten. Nagyméltóságú Miniszter Tér! Kegyelmes Urunk! A cipőipar és a cipőkereskedelem helyzetén való segítés érdekében szükséges törvényhozási és kormányintézkedések iránt 2719—1934. ipt. szám alatt egyidejűleg intézett felterjesztésünkben a teljesség okából röviden érintettük a letartóztatói intézetekben lévő rabok munkaerejének mechanikai üzemű cipőgyárakban való alkalmazásra történő bérbeadásának káros közgazdasági hatását. Minthogy azonban e kérdés megoldása szakminiszteri szempontból az Igazságügyminiszter Úr Nagyméltósága közvetlen hatáskörébe tartozik, ebben az ügyben részletes előterjesztésünket jelen felterjesztésünkben külön teszszük meg. A cipőipari és cipőkereskedelmi szakérdekképviseletek ezt a kérdést megtárgyalván, arra az egyöntetű megállapításra jutottak, hogy e szakmák létérdekét ugyancsak nagymértékben veszélyeztetik a leltartóztatási intézetekben, így különösen a váci fegyházban berendezett mechanikai üzemű cipőgyárban a rabokat új cipők készítésére rendszeresen foglalkoztatják és éppen ezért e szakmák arra kérik a kormányt, hogy ezt az állapotot sürgősen szüntesse meg. Ismeretes, hogy a rabmunka milyen olcsó munkabér mellett termel. Teljesen tudatában van a cipőszakma azoknak az emberies szempontoknak, amelyek a letartóztatási intézetekben lévő raboknak foglalkoztatása mellett szólanak. De ugyanakkor teljes joggal kívánhatja a cipőiparosság és a cipőkereskedelem azt, hogy ez a foglalkoztatás ne történjék a polgári életben saját és családjuk megélhetéséért, valamint az állami és más közterhek teljesíthetéséért foglalkozásukat megfeszített erővel gyakorló szakmabeliek létérdekének a veszélyeztetésére, illetőleg ne történjék ipari tömegtermelési munkakörben. A rabok bérbevett munkaerejével dolgozó vállalkozó versenyétől szenvednek a rendes munkabérekkel dolgoztató cipőgyárosok is és szenved az olcsó munkabér miatt a cipőkereskedőknek az a rétege, amely az üzletében forgalomba hozott cipőket nem rabmunkabér mellett előállító vállalkozótól szerzi be. Az előadottakra való tekintettel a cipőipar és a cipőkereskedelem alulírott szakérdekképviseletei a gondozásukra bízott szakmai érdekek megvédése érdekében arra kérik Nagyméltóságodat, hogy a rabok munkaerejének ilyen célból való bérbeadásának, illetőleg általában rabok munkaerejének cipőtömegtermelésben való foglalkoztatásának megszüntetése, iránti az Igazságügyminiszter Úrral a tárgyalásokat megindítani és azt sürgősen kedvező eredményre juttatni méltóztassék. Maradtunk Nagyméltóságodnak, mély tisztelettel: aláírások. in. Országos Szövetségünk Közgyűlése Országos Szövetségünk a XIV. évi rendes közgyűlését tartotta meg Móczár Mátyás elnöklete alatt a múlt évi december 2-án és folytatólag 9-én, az ipartestületi székház tanácstermében. A fővárosi szakcsoportokon kívül a pápai, békéscsabai, székesfehérvári, pesterzsébeti, rákospalotai és pestszenlőrinci csoportok vettek részt küldötteik útján az országos közgyűlésen. A kiskunhalasi csoport levelet küldött amelyben távolmaradását kimentette és kérte a közgyűlést, hogy kövesen el minden lehetőt, a szövetség további fenntartása érdekében, mert soha nem volt még oly szüksége a lábbelikészítő kisiparosságnak országos szervezetre, mint napjainkban. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta a kiskunhalasi szaktársak buzdítását. Móczár Mátyás elnök meleg hangon üdvözölte a megjelenteket és megnyitó beszédében rávilágított azokra a nehézségekre, amelyekkel a vezetőségnek meg kellett küzdenie, hogy a szövetséggel szemben indított aknamunkát ellensúlyozhassa és megmenthesse a gondjaira bízott intézményt a pusztulástól. Amidőn az új vezetőség a szervezkedés érdekében felhívást intézett az ipartestületek cipész és csizmadia szakosztályainak elnökségeihez, a szakmán kívül álló egyének Újpestről és Rákospalotáról ellenakciót indítottak és hangzatos ígéretekkel igyekeztek a maguk céljai érdekében a jóhiszemű lábbelikészítőiparosság bizalmát az országos szövetséggel szemben megrendíteni. Hátrányosan befolyásolta a vezetőség működését az a sajnálatos körülmény is, hogy a lapunk kedvezményes áru vasúti jegyét, — amelyet eddig minden esztendőben megkaptunk — megvonták és a vidéki csoportok meghívásainak sok