Lábbelikészítők Lapja, 1935 (17. évfolyam, 1-14. szám)

1935-01-30 / 1-2. szám

LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 3. oldal 1935 Január 30. ban, hogy törvényes rendelkezésekkel, új üzletek, fiókok, gyárak, üzemek, áru­házi osztályok, stb. létesítését megtil­tották és meghatározott időben újabb iparigazolványt nem adnak ki. Ily rendelkezés szakmánkban igen üd­vösen éreztetné hatását. A fogyasztói érdekek is minden körülmények között biztosítva vannak, mert a meglévő üze­mek és üzletek a forgalmat kellőkép el­látják, de kötelességünk még rámutatni arra a tárgyilagos megállapításunkra is, hogy a létesülő üzemek és üzletek leg­nagyobb része csak olyan korlátozott anyagi erővel rendelkezik, hogy még sa­ját helyzetét és fennmaradását sem tudja állandósítani, ellenben a többiek helyze­tét gyengíti és a meglévő amúgy is le­apadt forgalmat oly parányi részekké parcellázza, amely az egyes vállalkozók létét veszélyezteti. Fentiekre való tekintettel arra kérjük nagyméltóságú Miniszter Urat, kegyes­kedjék olyan rendelkezést kiadni, amely szerint a cipőiparban, a gyáriparban és — kereskedelemben új iparigazolvány három év tartamára sem Budapesten, sem vidéken ne adassék ki. Természetesen akadnak olyan kivéte­les körülmények, mint öröklés, üzlet­­átvétel, stb., ahol a zárlat tekintetében könnyítés teendő, tényleg azonban lehe­tetlenné kell tenni, hogy az eddigi ará­nyokban létesülhessenek újabb vállalko­zások. Jól tudjuk, hogy tiszteletteljes kérel­münk lényegesen eltér a kereskedelmi és­­ ipartörvényben lefektetett elvektől, azonban a mai abnormális viszonyok mellett újszerű rendelkezésekkel kell az érdekeltek számára a gazdasági lehető­séget biztosítani és ez az egyetlen mód és eszköz, amely ennek a nagymúltú ma­gyar cipőiparnak és a kereskedelemnek a létét egyedül biztosíthatja. A cipőipar és a cipőkereskedelem alulírott érdektestületei az egész cipő­szakmát és annak minden rétegét hézag­­talanul képviselik és arra kérik Nagy­­méltóságodat, hogy ezen tiszteletteljes felterjesztésünk eredményeképen ké­relmünk érdekében sürgősen rendelkezni kegyes legyen. Mély tisztelettel: aláírások. Nagyméltóságú Dr. Fabinyi Tihamér Urnak, M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszternek, Budapesten. Nagyméltóságú Miniszter Tér! Kegyelmes Urunk! A cipőipar és a cipőkereskedelem helyzetén való segítés érdekében szük­­­séges törvényhozási és kormányintézke­dések ir­ánt 2719—1934. ipt. szám alatt egyidejűleg intézett felterjesztésünkben a teljesség okából röviden érintettük a letartóztatói intézetekben lévő rabok munkaerejének mechanikai üzemű cipő­gyárakban való alkalmazásra történő bérbeadásának káros közgazdasági hatá­sát. Minthogy azonban e kérdés megol­dása szakminiszteri szempontból az Igazságügyminiszter Úr­­ Nagyméltó­sága közvetlen hatáskörébe tartozik, eb­ben az ügyben részletes előterjesztésün­ket jelen felterjesztésünkben külön tesz­­szük meg. A cipőipari és cipőkereskedelmi szak­érdekképviseletek ezt a kérdést megtár­gyalván, arra az egyöntetű megállapí­tásra jutottak, hogy e szakmák létérde­két ugyancsak nagymértékben veszé­lyeztetik a leltartóztatási intézetekben, így különösen a váci fegyházban beren­dezett mechanik­ai üzemű cipőgyárban a rabokat új cipők készítésére rendsze­resen foglalkoztatják és éppen ezért e szakmák arra kérik a kormányt, hogy ezt az állapotot sürgősen szüntesse meg. Ismeretes, hogy a rabmunka milyen olcsó munkabér mellett termel. Teljesen tudatában van a cipőszakma azoknak az emberies szempontoknak, amelyek a le­­tartóztatási intézetekben lévő raboknak foglalkoztatása mellett szólanak. De ugyanakkor teljes joggal kívánhatja a cipőiparosság és a cipőkereskedelem azt, hogy ez a foglalkoztatás ne történjék a polgári életben saját és családjuk megél­hetéséért, valamint az állami és más köz­terhek teljesíthe­téséért foglalkozásukat megfeszített erővel gyakorló szakmabe­liek létérdekének a veszélyeztetésére, il­letőleg ne történjék ipari tömegtermelési munkakörben. A rabok bérbevett mun­kaerejével dolgozó vállalkozó versenyé­től szenvednek a rendes munkabérekkel dolgoztató cipőgyárosok is és szenved az olcsó munkabér miatt a cipőke­reskedőknek az a rétege, amely az üz­letében forgalomba hozott cipőket nem rabmunkabér mellett előállító vállalko­zótól szerzi be. Az előadottakra való tekintettel a ci­pőipar és a cipőkereskedelem alulírott szakérdekképviseletei a gondozásukra bízott szakmai érdekek megvédése érde­kében arra kérik Nagyméltóságodat­, hogy a rabok munkaerejének ilyen cél­ból való bérbeadásának, illetőleg álta­lában rabok munkaerejének cipőtömeg­termelésben való foglalkoztatásának megszüntetése, iránti az Igazságügymi­niszter Úrral a tárgyalásokat megindí­tani és azt sürgősen kedvező eredményre juttatni méltóztassék. Maradtunk Nagyméltóságodnak, mély tisztelettel: aláírások. in. Országos Szövetségünk K­özgyűlése Országos Szövetségünk a XIV. évi ren­des közgyűlését tartotta meg Móczár Mátyás elnöklete alatt a múlt évi de­cember 2-án és folytatólag 9-én, az ipar­­testületi székház tanácstermében. A fő­városi szakcsoportokon kívül a pápai, békéscsabai, székesfehérvári, pesterzsé­beti, rákospalotai és pestszenlőrinci cso­portok vettek részt küldötteik útján az országos közgyűlésen. A kiskunhalasi csoport levelet küldött amelyben távol­maradását kimentette és kérte a köz­gyűlést, hogy kövese­n el minden lehe­tőt, a szövetség további fenntartása ér­dekében, mert soha nem volt még oly szüksége a lábbelikészítő kisiparosság­nak országos szervezetre, mint napjaink­ban. A közgyűlés lelkes éljenzéssel fo­gadta a kiskunhalasi szaktársak buzdí­tását. Móczár Mátyás elnök meleg hangon üdvözölte a megjelenteket és megnyitó beszédében rávilágított azokra a nehéz­ségekre, amelyekkel a vezetőségnek meg kellett küzdenie, hogy a szövetség­gel szemben indított aknamunkát ellen­súlyozhassa és megmenthesse a gond­jaira bízott intézményt a pusztulástól. Amidőn az új vezetőség a szervezke­dés érdekében felhívást intézett az ipar­testületek cipész és csizmadia szakosz­tályainak elnökségeihez, a szakmán kívül álló egyének Újpestről és Rákospalotá­­ról ellenakciót indítottak és hangzatos ígéretekkel igyekeztek a maguk céljai érdekében a jóhiszemű lábbelikészítő­iparosság bizalmát az országos szövet­séggel szemben megrendíteni. Hátrányosan befolyásolta a vezetőség működését az a sajnálatos körülmény is, hogy a lapunk kedvezményes áru vasúti jegyét, — amelyet eddig minden eszten­dőben megkaptunk — megvonták és a vidéki csoportok meghívásainak sok

Next