Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

E­ző­­V XVIII. évfolyam Budapest, 1936. január 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I pn 1j II r/t| Előfizetési árak : Budapest, VII., Wesselényi­ utca 17. szám Ígycsujevben erős egész évre 8_ P­ _ fél évre 4_ P telefon : 42-6-76 Akaratban a győzelem! negyed évre 2.— P. M kir. postatakarékpénztári számla 3002. szám 11 Megjelenik minden hó 1-én A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZÍTŐ IP­­OSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Új esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az elmúlt,, gonddal és kü­zdelem­ekkel teli évre. Hogy ez alatt az esztendő alatt mit végeztünk, arról a közelmúltban lezajlott közgyűlésen híven tettünk jelentést a szakmának, sőt to­vább mentünk,, jelentést tettünk arról is, hogy mit lehetett volna még végezni, ha pont a szakmai társadalom egy része — akarva nem akarva — minden vonalon nem helyezkedett volna velünk szemben — enyhén szóvá — nem barátságos állás­­pontra! De ez már a múlté! A múltból pedig leszűrjük a tapasztalatokat és így fel­vértezve vágunk neki az új küzdelemnek, az új harcoknak a becsületes munkáért, a nagyobb falat mindennapi kenyérért és — ha lehet — a szakmai békéért! Mert békét ,kell teremteni ebben a szerencsétlen szakmában! Nem lehet az, hogy amit a szakmai társadalom egyik része súlyos felelőssége tudatában be­csületes önzetlenséggel felépít, azt a túl­só parton gúnyos lenézéssel, lecsepü­lve fogadják, dacára annak, hogy ennek az építő munkának gyümölcseit ők épei, úgy fogják élvezni, mint azok, akik a forró gesztenyét a hamuból kikaparták Node félre minden kesergéssel, szem­rehányásokkal! Az új esztendő bekö­szöntésével hadd gördüljön le a függöny, amely mögött tünedezzen a nagy semmi­ségbe minden zokszó, minden olyan ki­fejezés, amely nem arra való, hogy se­beket hegyesszen, hanem újakat tépjen. Mert az új esztendő egyik legszentebb céllkitűzése, legideálisabb óhajtása volna­ egy nevezőre hozni a szakmai társadal­mat! Ne értsenek félre azok, akik min­denáron a sorok között kutatnak, nem azt akarom ezzel mondani, hogy tobor­zóra készülök tagszerzés érdekében, hogy minél nagyobb tömeg álljon a Szövetség Vezetőségének háta mögött, biztosívá an mik mindenkori többséget! Nem! Még en­­nnk a gondolata is távol áll tőlem! Mert én a magam részéről sohasem is keres­tem tagokat, hanem igenis kutattam har­cos bajtársak után, akik összefogva és félelmetes erőt képviselve, maradéktala­nul megvalósíthatnák azokat a célkitű­zéseket, melyek a szakmai társadalom minden egyes tagjának — kivétel nélkül a javát célozzák. Itt van előttünk elsősorban a két szé­gyenparagrafus: a 4. és 4.! A kocka el van vetve, állunk, vagy bukunk vele, de véget kell vetni annak a lealacsonyító helyzetnek, hogy a kisiparos állandó bér­munkása legyen a kereskedőnek, kiszol­gáltatva annak kénye-kedvére ! Elismerte elbbeli követelésünk jogos voltát maga a törvény egyik legfőbb őre: Bornemisza Géza iparügyi miniszter és h­a ő velünk, a poklok minden tüzes nyelvű őre sem riaszthat vissza bennünket a győzelemért való küzdelemtől! Azán itt a másik égető seb a szakma testén: a közmunkák helytelen elosztása. Még az iparügyi minisztérium meg­szervezése előtt elismerte az akkori ke­reskedelemügyi miniszter Ipartestületün­ket és Szövetségünket a szakma hivata­los érdekképviseletének. Kezünkben az írás! Nos tehát, enenk alapján azt kí­vánjuk mi, azt kívánja a szakmai társa­dalom legsajátabb érdeke, hogy a köz­munkák elosztása körül ennek a két el­ismert érdekképviseletnek minden esetben elsőrendű szerepet biztosítson a minisz­ter! Ne pártszempontok döntsék el ezt a fontos kérdést, hanem döntse el a rá­termettség, a ráutaltság és nem utolsó­sorban az igazság! Fájdalom, lapunk szűk tere nem en­gedi meg, hogy kitérjek mindazokra a kérdésekre, melyek megoldására égető szükség volna és amelyeket — törik-sza­­kad — meg lehetne, nem, meg kellene oldanunk, ha csak nem akarjuk azt, hogy ez a mi ősi szakmánk, melyet vi­lághírnévvel övezve hagytak ránk elő­deink, még mélyebbre sülyedjen! Az új esztendő beálltát hirdető ha­rangzúgás egyben a huszonnegyedik órá­ját is hirdette a szakmai társadalomnak! Ne engedjük csengő szavát megértetle­­nü­l elsuhanni a fülünk mellett! Itt az utolsó perc! Félre a pártpolitikai skru­pólusokkal, arra mi nem pocsékolhatjuk a mi drága időnket! A mi célkitűzéseink­ből száműzve van minden politika! A mi célkitűzésünk: a becsületes megélhetés le­hetőségének megteremtése : munka, ke­nyér, béke! Ezért küzdünk és erre a nemes küz­delemre invitálom meg a szakma minden egyes tagját és ennek a harcnak győze­delmes befejezése az én őszinte és igaz szívből jövő kívánságom az új esztendő­re! Dávid Ferenc a Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének elnöke.

Next