Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

E zo 'V XV1IÍ. évfolyam Budapest, 1936. január 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I pn jj I„r/t| Előfizetési árak : Budapest, VII., Wesselényi-utca 17. szám tgycsuievKen erői egész évre 8_ P( _ fél évre 4_ P telefon : 42-6-Z6 Akaratban a győzelem! negyed évre 2.— P. M kir. postatakarékpénztári számla 3002. szám 11 Megjelenik minden hó 1-én A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZITŐ IP .OSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE UJ esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az elmúlt,, gonddal és kiizdeleniekkcl teli évre. Hogy ez alatt az esztendő alail mit végeztünk, arról a közelmúltban lezajlott közgyűlésen híven tettünk jelentést a szakmának, sőt to­vább mentünk,, jelentést tettünk arról is, bogy mil leheteti volna még végezni, ha pont a szakmai társadalom egy része — akarva nem akarva — minden vonalon nem helyezkedett volna velünk szemben — enyhén szóvá — nem barátságos állás- ponrta! De ez már a múlté! A múltból pedig leszűrjük a tapasztalatokat és így fel­vértezve vágunk neki az új küzdelemnek, az uj harcoknak a becsületes munkáért, a nagyobb falat mindennapi kenyérért és — ha lehet — a szakmai békéért! Meri békét ,kel! teremteni ebben a szerencsétlen szakmában! Nem lehet az, hogy amit a szakmai társadalom egyik része súlyos felelőssége tudatában be csületes önzetlenséggel felépít, azt a túl­só parton gúnyos lenézéssel, lecsepiilve fogadják, dacára annak, hogy ennek az építő munkának gyümölcseit ők épei, úgy fogják élvezni, mint azok, akik a forró gesztenyét a hamuból kikaparták Node félre minden kesergéssel. szem rehányásokkal! Az uj esztendő bekö­szöntésével hadd gördüljön le a függöny, amely mögött tünedezzen a nagy semmi­ségbe minden zokszó, minden olyan ki fejezés, amely nem arra való, hogy se beket heggesszen, hanem újakat tépjen. Mert az uj esztendő egyik legszentebb eéllkitüzése, legideálisabb óhajtása volna. egy nevezőre hozni a szakmai társadal­mat! Ne értsenek félre azok, akik min­denáron a sorok között kutatnak, nem azt akarom ezzel mondani, hogy tobor zóra készülök tagszerzés érdekében, hogy minél nagyobb tömeg álljon a Szövetség Vezetőségének háta mögött, biztosivá an mik mindenkori többséget! Nem! Még en- enk a gondolata is távol áll tőlem! Mert én a magam részéről sohasem is kérés­iem tagokat, hanem igenis kutattam har­cos bajtársak után, akik összefogva és félelmetes erői képviselve, maradéktala­nul megvalósíthatnák azokat a célkitü zéseket, melyek a szakmai társadalom minden egyes tagjának — kivétel nélkül a javát célozzák. Itt van előttünk elsősorban a két szé gyenparagrafus: a 4. és 47! A kocka el van vetve: állunk, vagy bukunk vele, de véget kell vetni annak a lealacsonyító helyzetnek, hogy a kisiparos állandó bér munkása legyen a kereskedőnek, kiszol­gáltatva annak kénye-kedvére 1 Elismerte elbbeli követelésünk jogos voltát maga a törvény egyik legfőbb őre: Bornemisza Géza iparügyi minisztei és lia ő velünk, a poklok minden tüzes nyelvű őre sem riaszthat vissza bennünket a győzelemért való küzdelemtől! Azán itt a másik égető seb a szakma testén: a közmunkák helytelen elosztása. Még az iparügyi minisztérium meg szervezése előtt elismerte az akkori ke­reskedelemügyi miniszter Ipartestületün­ket és Szövetségünket a szakma hivata­los érdekképviseletének. Kezünkben a. írás! Nos tehát, enenk alapján azt kí­vánjuk mi, azt kivánja a szakmai társa­dalom legsajátabb érdeke, hogy a köz­munkák elosztása körül ennek a két el­ismert érdekképviseletnek minden esetben elsőrendű szerepet biztosítson a minisz­ter! Ne párlszempontok döntsék el ezt a fontos kérdést, hanem döntse el a rá­termettség, a ráutaltság és nem utolsó­sorban az igazság! Fájdalom, lapunk szűk tere nem en­gedi meg, hogy kitérjek mindazokra a kérdésekre, melyek megoldására égető szükség volna és amelyeket — törik-sza- kad — meg lehetne, nem, meg keltene oldanunk, ha csak nem akarjuk azt, hogy ez a mi ősi szakmánk, melyet vi­lághírnévvel övezve hagytak ránk elő­deink, még mélyebbre sülyedjen! Az uj esztendő beálltát hirdető ha rangzugás egyben a huszonnegyedik órá­ját is hirdette a szakmai társadalomnak! Ne engedjük csengő szavát megértetle- niil elsuhanni a fülünk mellett! Itt az utolsó perc! Félre a pártpolitikai skru pólusokkal, arra mi nem pocsékolhatjuk a mi drága időnket! A mi célkitűzéseink­ből száműzve van minden politika! A mi célkitűzésünk: a becsületes megélhetés le­hetőségének megteremtése : munka, ke­nyér, béke! Ezért küzdünk és erre a nemes küz­delemre invitálom meg a szakma minden egyes tagját és ennek a harcnak győze öelmes befejezése az én őszinte és igaz szívből jövő kívánságom az uj esztendő­re! Dávid Ferenc a Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék