Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
EzőV XVIII. évfolyam Budapest, 1936. január 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I pn 1j II r/t| Előfizetési árak : Budapest, VII., Wesselényi utca 17. szám Ígycsujevben erős egész évre 8_ P _ fél évre 4_ P telefon : 42-6-76 Akaratban a győzelem! negyed évre 2.— P. M kir. postatakarékpénztári számla 3002. szám 11 Megjelenik minden hó 1-én A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZÍTŐ IPOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Új esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az elmúlt,, gonddal és küzdelemekkel teli évre. Hogy ez alatt az esztendő alatt mit végeztünk, arról a közelmúltban lezajlott közgyűlésen híven tettünk jelentést a szakmának, sőt tovább mentünk,, jelentést tettünk arról is, hogy mit lehetett volna még végezni, ha pont a szakmai társadalom egy része — akarva nem akarva — minden vonalon nem helyezkedett volna velünk szemben — enyhén szóvá — nem barátságos álláspontra! De ez már a múlté! A múltból pedig leszűrjük a tapasztalatokat és így felvértezve vágunk neki az új küzdelemnek, az új harcoknak a becsületes munkáért, a nagyobb falat mindennapi kenyérért és — ha lehet — a szakmai békéért! Mert békét ,kell teremteni ebben a szerencsétlen szakmában! Nem lehet az, hogy amit a szakmai társadalom egyik része súlyos felelőssége tudatában becsületes önzetlenséggel felépít, azt a túlsó parton gúnyos lenézéssel, lecsepülve fogadják, dacára annak, hogy ennek az építő munkának gyümölcseit ők épei, úgy fogják élvezni, mint azok, akik a forró gesztenyét a hamuból kikaparták Node félre minden kesergéssel, szemrehányásokkal! Az új esztendő beköszöntésével hadd gördüljön le a függöny, amely mögött tünedezzen a nagy semmiségbe minden zokszó, minden olyan kifejezés, amely nem arra való, hogy sebeket hegyesszen, hanem újakat tépjen. Mert az új esztendő egyik legszentebb céllkitűzése, legideálisabb óhajtása volna egy nevezőre hozni a szakmai társadalmat! Ne értsenek félre azok, akik mindenáron a sorok között kutatnak, nem azt akarom ezzel mondani, hogy toborzóra készülök tagszerzés érdekében, hogy minél nagyobb tömeg álljon a Szövetség Vezetőségének háta mögött, biztosívá an mik mindenkori többséget! Nem! Még ennnk a gondolata is távol áll tőlem! Mert én a magam részéről sohasem is kerestem tagokat, hanem igenis kutattam harcos bajtársak után, akik összefogva és félelmetes erőt képviselve, maradéktalanul megvalósíthatnák azokat a célkitűzéseket, melyek a szakmai társadalom minden egyes tagjának — kivétel nélkül a javát célozzák. Itt van előttünk elsősorban a két szégyenparagrafus: a 4. és 4.! A kocka el van vetve, állunk, vagy bukunk vele, de véget kell vetni annak a lealacsonyító helyzetnek, hogy a kisiparos állandó bérmunkása legyen a kereskedőnek, kiszolgáltatva annak kénye-kedvére ! Elismerte elbbeli követelésünk jogos voltát maga a törvény egyik legfőbb őre: Bornemisza Géza iparügyi miniszter és ha ő velünk, a poklok minden tüzes nyelvű őre sem riaszthat vissza bennünket a győzelemért való küzdelemtől! Azán itt a másik égető seb a szakma testén: a közmunkák helytelen elosztása. Még az iparügyi minisztérium megszervezése előtt elismerte az akkori kereskedelemügyi miniszter Ipartestületünket és Szövetségünket a szakma hivatalos érdekképviseletének. Kezünkben az írás! Nos tehát, enenk alapján azt kívánjuk mi, azt kívánja a szakmai társadalom legsajátabb érdeke, hogy a közmunkák elosztása körül ennek a két elismert érdekképviseletnek minden esetben elsőrendű szerepet biztosítson a miniszter! Ne pártszempontok döntsék el ezt a fontos kérdést, hanem döntse el a rátermettség, a ráutaltság és nem utolsósorban az igazság! Fájdalom, lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy kitérjek mindazokra a kérdésekre, melyek megoldására égető szükség volna és amelyeket — törik-szakad — meg lehetne, nem, meg kellene oldanunk, ha csak nem akarjuk azt, hogy ez a mi ősi szakmánk, melyet világhírnévvel övezve hagytak ránk elődeink, még mélyebbre sülyedjen! Az új esztendő beálltát hirdető harangzúgás egyben a huszonnegyedik óráját is hirdette a szakmai társadalomnak! Ne engedjük csengő szavát megértetlenül elsuhanni a fülünk mellett! Itt az utolsó perc! Félre a pártpolitikai skrupólusokkal, arra mi nem pocsékolhatjuk a mi drága időnket! A mi célkitűzéseinkből száműzve van minden politika! A mi célkitűzésünk: a becsületes megélhetés lehetőségének megteremtése : munka, kenyér, béke! Ezért küzdünk és erre a nemes küzdelemre invitálom meg a szakma minden egyes tagját és ennek a harcnak győzedelmes befejezése az én őszinte és igaz szívből jövő kívánságom az új esztendőre! Dávid Ferenc a Magyarországi Lábbelikészítő Iparosok Országos Szövetségének elnöke.