Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1936. JANUÁR HÓ LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA 5. oldal A­z Országos Szövetsé közgyűlése Országos Szövetségünk 1935. novem­ber 25-én tartotta XV.-ik rendes évi köz­gyűlését Dávid Ferenc ügyvezető elnök elnöklete alatt, ipartestületi székházunk tanácstermében. .Jelen voltak: Dávid Ferenc ü­gyv. elnök Mayer Ferenc alelnök, Balogh József tit­kár, Grinding Ferenc pénztárnok, Már­ton János, Németh Gyula számvizsgálók, Szalaba Rezső és Dániel Pál ellenőrök. 1. Baldauf László, 2. Tenczer Dávid, 3. Horváth István, 4. Balogh József VI. 5. Andrejka György, 6. Petrovics Géza, 7. Gorosz Lajos, 8. Bernhardt József, 9. Balovay Antal, 10. Fekete József, 11. Ga­­ra Menyhért, 12. Drága Imre, 13. Kalsik János, 14. Urbán Ferenc, 15. Deutsch Sándor, 16. Heller Adolf, 17. Nagy István, 18. Csonka Gyula, 19. Pege Lajos, 20. Papp István, 21. Farkas Gábor, 22. Pfei­fer Márton, 23. Bilka András, 24. Éliás Benő, 25. Magyari Miklós választmányi tagok. Küldöttek a budapesti csoportok ré­széről: I. kér. Horváth Sándor, Hi­tler János, II. kér. Reiff Ferenc, Sámsoni Ká­roly, III. kér. Szász József, Hallerka Jó­zsef, IV. kér. Potyondi István, Bujtor György, V. ker. Sorbán István, Csák Sán­dor, V-I. ker. Hirsith Áron, Navratil József, V-VI. ker. Kohl Ferenc, Perczel Ferenc, VII. ker. Singer Adolf, Pető János, VIII. ker. Dobos Jenő, Gubicza János, IX. ker. Kneisz József, Szabó Lajos, X. ker. Bugyik­a József, Kegyes György. XV. ker. Nyemcsek István, Bodrogi András. XIV. ker. Veszprémi Lajos, Kovács Ferenc. Felsőrészkészítő mesterek szakcsoportja: Illés József, Vincze Károly. Vidéki küldöttek: Kaposvár: Kovács Sándor. Cegléd: Szabó Lajos. Vácz: Cse­mniczky József, Vargadi József. Tapol­ca: Csillag Gyula, Kulcsár Lajos, Békés­csaba: Nyilas András, Pesterzsébet: Ifj. Kollnecker Ágoston, Szukovics József, Kispest: Szabó József, Strandszky Béla. Pestújhely: Tvanics Sándor és Liskány András. Ezenkívül jelen volt még számos kör­nyékbeli és helyi cipészmester is mint ér­deklődő. Napirend. 1.) Elnöki megnyitó. 2.) Az 1934. évi XIV-ik rendes küldött közgyűlés jegyző­könyvének felolvasása. 3.) A lefolyt köz­gyű­lési évről szóló jelentések előterjesz­tése és a zárszámadások felolvasása. 4.) Szíj - társa­k ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON“ cipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket vé­­ditek ! A felmentvény megadása. 5.) Egy elnök, 1 ügyvezető elnök, 1 alelnök, 24 választ­mányi tag, 12 választmányi póttag, 2 számvizsgáló, 2 ellenőr, 2 pótszámvizsgáló 2 pótellenőr, megválasztása. 6.) Az 1935. évi költségelőirányzat megállapítása. 7.) Határozathozatal a tagok indítványa fe­lett. Dávid Ferenc elnök üdvözölte a meg­jelenteket és a határozatképesség meg­állapítása után a közgyűlést megnyitott­­nak nyilvánította. Rosenthal Ernő napirend előtt kért szót, mivel azonban Rosenthal nem kül­dött, a közgyűlés nem járult hozzá a szó megadásához. Dávid Ferenc elnöki megnyitó beszé­dében­ a következőkben számolt be a vezetőség működéséről: Tizenöt nap múlva lesz egy esztendeje, hogy a jelen­legi vezetőség a tagság bizalmából man­dátumot kapott azzal az utasítással, hogy a Szövetség alapjaiban megingott anyagi viszonyait,, illetőleg felszaporo­dott fedezetlen tartozásait a következő évi közgyűlésig szanálnia kell. Mi a m­ebizást vállaltuk és kötelezettsége­inknek eleget tettünk s jelenthetjük, hogy az Országos Szövetségnek nem csak, hogy fedezetlen tartozása nincsen, hanem némi kis pénzkészlet felett is rendelkezik. A Szervezőbizottság közre­működésével az agitációs teendőket is állandóan napirenden tartottuk. Cso­­portaink száma állandóan emelkedő irányzatot mutat, tagszaporulatban pe­dig jelentős eredményeket értünk el. Szaklapunk, mely már úgy volt megszű­nik, megerősödve került át a szanálás műveletein s ma már több példányszám­ban és bővebb tartalommal jelenik meg mint az elmúlt közgyűlési évben. A tag­ság megértő figyelemmel kísérte a veze­tőség működését s eddig soha nem ta­pasztalt áldozatkészséggel segítette elő a Szövetség pénzügyi viszonyainak szilár­dabb alapokra való helyezését. A fővá­rosi és környéki szakcsoportok érdeme hogy a vidéki szakosztályokat időnként meglátogathattuk s velük személyi érint­k­ezést tarthatnk fenn. Országos Szövetségünk, mint a szak­ma egyetlen gazdaságpolitikai szervezete, hivatásánál fogva kötelességszerűen vég­zi az egész ország területén élő lábbeli­­készítő kisiparosság gazdasági helyzeté­nek érdekvédelmét. A szövetség célja, hogy a magyarországi szakképzett lábbeliké­szítő kisiparosságot egy táborba tömö­rítse. Ezeknek érdekeit védje, anyagi, kulturális és társadalmi álláspontját emelje, valamint a szaktársi összetartást ápolja. Ez valóban komoly­ és nehéz feladat. Egy táborba tömöríteni szak­mánk iparosságát, hogy erősek legyünk Hogy a létfentartásért foly­tatott gazdasá­gi harcainkban, bármely oldalról jövő támadásokat és sérelmeket sikeresen vissza­verhessük, mint a 4. és 47. § eltör­lése is amely több mint 13 esztendeje sorvasztja iparunk művelőit. Vagy a 48 órás munkahét, a minimális munkaim­rek, a kontárkérdés, az öregségi és rok­kant biztosítás, a nyugellátás s még nagyon sok az oly­an probléma, amely megoldásra vár, és­pedig társadalmilag a szervezkedés útján keresztül. Ki meri közötünk magáról azt mondani, hogy­ egyénileg rendben van a szénája, hogy tud annyit gyűjteni, vagy már szerzett annyit, hogy öreg napjaira lesz hová le­hajtani fejét. Elmúltak azok az idők, amikor a cipésziparos lisztes polgári jólétben nevelhette gyermekeit és azok akik ennek a kornak részesei voltak, most amikor váratlanul ránkszakadt a gazdasági válság, minden átmenet nél­kül, és tétlenségre vagyunk kárhoztatva értelmetlenül nézik a körülöttünk zaj­ló életet, de a szervezkedés gondolati­val még a végső kétségbeesés pillanatá­ban sem képesek megbarátkozni, mert szerintük a szervezkedés fogalma vétel, amely egyenlő az elkárhozással. Már­pe­dig a szövetségnek tagokra van szüksé­ge, az iparosságnak pedig országos ér­dekvédelmi testületre. Ki látott még olyan tábornokot, aki hadsereg nélkül csatát ny­ert volna. A magántulajdon fundamentumára épült társadalmi rendből sarjad az egy­mást meg nem értés és kölcsönös bizal­matlanság, irigység és gyűlölet. Sajnos ez a betegség pusztít a lábbelikészítői iparoság soraiban is. Az a tarthatatlan hely­z­et, amely a közmunkák verseny­­tárgyalásán előadódik szinte megdöbben­tő. Az ajánlati árak összege közt lévő differenciák tényleg azt igazolják, hogy a pályázók közt ebben a tekintetben olyan nagy a zűrzavar, amihez hasonló csak a történelmi babiloni torony épí­­tésénél fordulhatott elő. Eljártunk a Beszkárt elnökségénél s midőn küldeté­sünk célját feltártuk Usety Béla vezér­­igazgató azt mondotta, hogy megérti a mi helyzetünket, azonban azt nem érti, hogy mi magunk között mért nem ért­jük egymást. Miért van az, hogy köz­szállításoknál egyik cipész feltűnően alacsonyabb áron pályázza meg a mun Szaktársak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON“ cipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket vé­­ditek !

Next