Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1936. JANUÁR HÓ LÁBBELI KÉSZÍTŐK LAPJA 5. oldal Az Országos Szövetsé közgyűlése Országos Szövetségünk 1935. november 25-én tartotta XV.-ik rendes évi közgyűlését Dávid Ferenc ügyvezető elnök elnöklete alatt, ipartestületi székházunk tanácstermében. .Jelen voltak: Dávid Ferenc ügyv. elnök Mayer Ferenc alelnök, Balogh József titkár, Grinding Ferenc pénztárnok, Márton János, Németh Gyula számvizsgálók, Szalaba Rezső és Dániel Pál ellenőrök. 1. Baldauf László, 2. Tenczer Dávid, 3. Horváth István, 4. Balogh József VI. 5. Andrejka György, 6. Petrovics Géza, 7. Gorosz Lajos, 8. Bernhardt József, 9. Balovay Antal, 10. Fekete József, 11. Gara Menyhért, 12. Drága Imre, 13. Kalsik János, 14. Urbán Ferenc, 15. Deutsch Sándor, 16. Heller Adolf, 17. Nagy István, 18. Csonka Gyula, 19. Pege Lajos, 20. Papp István, 21. Farkas Gábor, 22. Pfeifer Márton, 23. Bilka András, 24. Éliás Benő, 25. Magyari Miklós választmányi tagok. Küldöttek a budapesti csoportok részéről: I. kér. Horváth Sándor, Hitler János, II. kér. Reiff Ferenc, Sámsoni Károly, III. kér. Szász József, Hallerka József, IV. kér. Potyondi István, Bujtor György, V. ker. Sorbán István, Csák Sándor, V-I. ker. Hirsith Áron, Navratil József, V-VI. ker. Kohl Ferenc, Perczel Ferenc, VII. ker. Singer Adolf, Pető János, VIII. ker. Dobos Jenő, Gubicza János, IX. ker. Kneisz József, Szabó Lajos, X. ker. Bugyika József, Kegyes György. XV. ker. Nyemcsek István, Bodrogi András. XIV. ker. Veszprémi Lajos, Kovács Ferenc. Felsőrészkészítő mesterek szakcsoportja: Illés József, Vincze Károly. Vidéki küldöttek: Kaposvár: Kovács Sándor. Cegléd: Szabó Lajos. Vácz: Csemniczky József, Vargadi József. Tapolca: Csillag Gyula, Kulcsár Lajos, Békéscsaba: Nyilas András, Pesterzsébet: Ifj. Kollnecker Ágoston, Szukovics József, Kispest: Szabó József, Strandszky Béla. Pestújhely: Tvanics Sándor és Liskány András. Ezenkívül jelen volt még számos környékbeli és helyi cipészmester is mint érdeklődő. Napirend. 1.) Elnöki megnyitó. 2.) Az 1934. évi XIV-ik rendes küldött közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 3.) A lefolyt közgyűlési évről szóló jelentések előterjesztése és a zárszámadások felolvasása. 4.) Szíj - társak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON“ cipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket véditek ! A felmentvény megadása. 5.) Egy elnök, 1 ügyvezető elnök, 1 alelnök, 24 választmányi tag, 12 választmányi póttag, 2 számvizsgáló, 2 ellenőr, 2 pótszámvizsgáló 2 pótellenőr, megválasztása. 6.) Az 1935. évi költségelőirányzat megállapítása. 7.) Határozathozatal a tagok indítványa felett. Dávid Ferenc elnök üdvözölte a megjelenteket és a határozatképesség megállapítása után a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. Rosenthal Ernő napirend előtt kért szót, mivel azonban Rosenthal nem küldött, a közgyűlés nem járult hozzá a szó megadásához. Dávid Ferenc elnöki megnyitó beszédében a következőkben számolt be a vezetőség működéséről: Tizenöt nap múlva lesz egy esztendeje, hogy a jelenlegi vezetőség a tagság bizalmából mandátumot kapott azzal az utasítással, hogy a Szövetség alapjaiban megingott anyagi viszonyait,, illetőleg felszaporodott fedezetlen tartozásait a következő évi közgyűlésig szanálnia kell. Mi a mebizást vállaltuk és kötelezettségeinknek eleget tettünk s jelenthetjük, hogy az Országos Szövetségnek nem csak, hogy fedezetlen tartozása nincsen, hanem némi kis pénzkészlet felett is rendelkezik. A Szervezőbizottság közreműködésével az agitációs teendőket is állandóan napirenden tartottuk. Csoportaink száma állandóan emelkedő irányzatot mutat, tagszaporulatban pedig jelentős eredményeket értünk el. Szaklapunk, mely már úgy volt megszűnik, megerősödve került át a szanálás műveletein s ma már több példányszámban és bővebb tartalommal jelenik meg mint az elmúlt közgyűlési évben. A tagság megértő figyelemmel kísérte a vezetőség működését s eddig soha nem tapasztalt áldozatkészséggel segítette elő a Szövetség pénzügyi viszonyainak szilárdabb alapokra való helyezését. A fővárosi és környéki szakcsoportok érdeme hogy a vidéki szakosztályokat időnként meglátogathattuk s velük személyi érintkezést tarthatnk fenn. Országos Szövetségünk, mint a szakma egyetlen gazdaságpolitikai szervezete, hivatásánál fogva kötelességszerűen végzi az egész ország területén élő lábbelikészítő kisiparosság gazdasági helyzetének érdekvédelmét. A szövetség célja, hogy a magyarországi szakképzett lábbelikészítő kisiparosságot egy táborba tömörítse. Ezeknek érdekeit védje, anyagi, kulturális és társadalmi álláspontját emelje, valamint a szaktársi összetartást ápolja. Ez valóban komoly és nehéz feladat. Egy táborba tömöríteni szakmánk iparosságát, hogy erősek legyünk Hogy a létfentartásért folytatott gazdasági harcainkban, bármely oldalról jövő támadásokat és sérelmeket sikeresen visszaverhessük, mint a 4. és 47. § eltörlése is amely több mint 13 esztendeje sorvasztja iparunk művelőit. Vagy a 48 órás munkahét, a minimális munkaimrek, a kontárkérdés, az öregségi és rokkant biztosítás, a nyugellátás s még nagyon sok az olyan probléma, amely megoldásra vár, éspedig társadalmilag a szervezkedés útján keresztül. Ki meri közötünk magáról azt mondani, hogy egyénileg rendben van a szénája, hogy tud annyit gyűjteni, vagy már szerzett annyit, hogy öreg napjaira lesz hová lehajtani fejét. Elmúltak azok az idők, amikor a cipésziparos lisztes polgári jólétben nevelhette gyermekeit és azok akik ennek a kornak részesei voltak, most amikor váratlanul ránkszakadt a gazdasági válság, minden átmenet nélkül, és tétlenségre vagyunk kárhoztatva értelmetlenül nézik a körülöttünk zajló életet, de a szervezkedés gondolatival még a végső kétségbeesés pillanatában sem képesek megbarátkozni, mert szerintük a szervezkedés fogalma vétel, amely egyenlő az elkárhozással. Márpedig a szövetségnek tagokra van szüksége, az iparosságnak pedig országos érdekvédelmi testületre. Ki látott még olyan tábornokot, aki hadsereg nélkül csatát nyert volna. A magántulajdon fundamentumára épült társadalmi rendből sarjad az egymást meg nem értés és kölcsönös bizalmatlanság, irigység és gyűlölet. Sajnos ez a betegség pusztít a lábbelikészítői iparoság soraiban is. Az a tarthatatlan helyzet, amely a közmunkák versenytárgyalásán előadódik szinte megdöbbentő. Az ajánlati árak összege közt lévő differenciák tényleg azt igazolják, hogy a pályázók közt ebben a tekintetben olyan nagy a zűrzavar, amihez hasonló csak a történelmi babiloni torony építésénél fordulhatott elő. Eljártunk a Beszkárt elnökségénél s midőn küldetésünk célját feltártuk Usety Béla vezérigazgató azt mondotta, hogy megérti a mi helyzetünket, azonban azt nem érti, hogy mi magunk között mért nem értjük egymást. Miért van az, hogy közszállításoknál egyik cipész feltűnően alacsonyabb áron pályázza meg a mun Szaktársak ! Használjátok, ajánljátok, terjesszétek a „NIPPON“ cipőkrémet, mert ezzel gazdasági érdekeiteket véditek !