Lábbelikészítők Lapja, 1936 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

6. oldal kákát, mint a másik. A képviselőház-­ban pedig Gömbös Gyula miniszterelnök, a­ borárak emelkedése tárgyában hozzá intézett interpellációra adott válaszában, az felelte, hogy a borárak valóban emel­kedtek, de a cipőárak nem. Ebben a válaszban van a mi tragédiánk. Inkább elszenvedjük a bőrárak emelkedésével járó előálló veszteséget, de a közönségre áthárítani képtelenek vagyunk. Az el­szegényedett tisztvise­lőosztály, amely a mi legjobb fogyasztónk volt a cipőke­reskedésekben szerzi be lábbeliszükség­leteit. A munkás rétegek nagyrészben munkanélkül vannak, akik fogyasztó­­képtelenségüknél fogva szintén kiestek rendelőink környezetéből. Valóban elér­kezett az ideje annak, hogy kormány­beavatkozással csináljanak rendet az iparban. Állapítsák meg a heti munka­időt, melynél többet senkinek sem le­gyen szabad dolgozni és a legalacso­nyabb munkabért, amelynél kevesebbet senkinek ne lehessen fizetni, hozzanak iparvédő törvényeket, a közterheket hoz­zák arányba a kereseti viszonyokkal, szóval teremtsenek életlehetőségeket a kisipa­rúság számára, hogy ne lehessen se a közönség, se a kisipar a felbur­­jánzott kartelek prédája. A szakmai alapokon való szervezke­dés társadalmi szükségszerűség, amely nélkül egyetlen ipari szakma sem bol­dogulhat. Végül kérte a közgyűlést, hogy mivel a napirendre tűzött kérdé­sek megvitatás tárgyát képezik és min­den küldöttnek joga van a felszólalásra, éljenek is ezen jogukkal, azonban a köz­gyűlés méltóságát és a jelenlevők türel­mét napirendhez nem tartozó ügyek boncolgatásával ne zavarják. A jeles, közgyűlés jegyzőkönyvének a hitelesíté­sére Baldauf László és Liebhardt szak­társakat kérte fel. Márton János az igazolóbizottság nevében jelentette, hogy a közgyűlésen jelen Van 41 igazolt küldött. Felolvastatott a vezetőség évi jelen­­­tése és az 1934 évről szóló zárszámadá­sok, amely Márton János számvizsgáló jelentésével kiegészítve hozzászólás nél­kül, egyhangúlag tudomásul vétet­t. Elnöklő Dávid Ferenc ismét szólás­ra emelkedett és kifejtette, hogy a veze­tőség vállalt kötelezetségének száz szá­zalékig eleget tett, ennélfogva saját el­határozásából lemondását a közgyűlés elé terjeszti, melynek tudomásulvételét kérte. A vezetőség nevében köszönetét fejezte ki elsősorban a budapesti és kör­nyékbeli szakcsoportoknak lelkes tám­o­gatásukért, amelyet nemcsak erkölcsileg, hanem anyagiakban is kifejezésre juttat­tak, továbbá mindazon szövetségi tagok­nak, akik látható és cselekvő munka­társai voltak a szanálásnak és azoknak, akik feltűnés nélkül, szerénységükbe burkolódzva hordták a téglák darabkáit Országos Szövetségünk tatarozásra szo­rult épületének kijavításához és azoknak, akik, mint a szakcsoportok névtelen mun­kásai segítették a szövetséget a szaná­lás műveletein keresztül tehermentesí­teni. Végül kérte a közgyűlést, hogy a vezetőség részére a felmentést megadni szíveskedjék. A vezetőség lemondását a közgyűlés tudomásul vette és részére a felment­­vényt egyhangúlag megadta. A választás tartamára korelnökké Iva­n­ács Sándor kaposvári kiküldött válasz­tatott meg, aki elfoglalván helyét fel­hívta a jelölőbizottságot, hogy az új ve­zetőség megválasztására vonatkozó ja­vaslat­át terjesze elő. Török József a­­jelölőbizottság elnöke foldlasta a jelöléssel kapcsolatos ülések­ről felvett jegyzőkönyvet. JEGYZŐKÖNYV: Felvétetett a Magyarországi Lábbeli­­készítő Iparosok Országos Szövetsége 1935. november 25.-én tartandó küldött közgyűlésének megválasztásra ajánlott vezetőségi tagjait kijelölő bizottság no­­vem­ber 17 és 19-én tartott üléséről. JELEN VOLTAK: Török József, Deutsch Sándor, Balogh József, VI. k. Heller Adolf, Lienhardt Antal. Megválasztatott elnöknek Török József, jegyzőnek Deutsch Sándor. A bi­zottság megállapította a saját kebelébe tartozó tagtársak, valamint az új vezető­ség soraiba kijelöltek tagsági jogosultsá­gát és a következő szaktársakat ajánlja megválasztásba a közgyűlésnek. A vezetőség névsorát lapunk 1935. dec. 1-i számában közöltük. Kovács Sándor korelnök felvetette a kérdést, hogy kíván e valaki hozzászól­ni a jelölőbizottság előerjesztéséhez. Te­kintettel arra, hogy a szólás jogával senki nem kívánt élni, szavazásra bocsá­totta a bizottság javaslatát, melyet a VERSENYTÁRGYALÁSI HIRDETMÉNY, Budapest székesfőváros egyen­ruhá­zott férfi és női alkal­mazot­­tai, valamint munkásai részére szükséges különféle lábbelik ké­szítésére és szállítására 229.007- 1915 polgármesteri szám alatt versenytárgyalást hirdet a szé­kesfőváros polgármestere. Az ajánlatokat január 3-án 10 órá­ig a székesfőváros gazdasági hi­vatalában (Gyáli­ út 3-b. I. 7.) kell benyújtani és azok felbontá­sa ugyanott ugyanaznap 11 óra­kor lesz. közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Fel­hívta Dávid Ferenc ismételten megvá­lasztott elnököt, hogy foglalja el az el­nöki széket. Elnök úgy maga, mint elnöktársai, valamint az egész vezetőség nevében köz­szünetet mondott a közgyűlésnek megvá­lasztásukért. Titkár felolvasta az 1935. évre szóló költségelőirányzatot, amely hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadtatott. Elnök ismertette a Vilit. ker. Tavasz­mező utca 7. szám alatt működő szak­csoport kebelében lezajlott eseményeket, melynek során hónapokra menő átira­tozások és személyes érintkezések után sem sikerült a csoport és a központ egymáshoz való viszonyát az alapszabá­lyok által előírt keretein belül való ne­vezőre hozni. A központi vezetőség nevében indít­ványozta, hogy a közgyűlés mondja ki a csoport feloszlatását. Annál is inkább, mert nevezett csoport alapszabályszerű­ működése amúgy is illegális, mivel az 1935. évi július h­ó 1-én a központi ve­zetőség egybehívására megtartott köz­gyűlés új vezetőséget választott és amely jelenleg is nagyszámú tagság közremű­­ködésével fejt ki közérdekű tevékenysé­get. A közgyűlés az indítványt elfogadta és megbízta az új vezetőséget az ügyben való további intézkedésre. Kovács Sándor Kaposvár: A somogy­­vármegyei lábbelikészítő iparosság üd­vözletét tolmácsolta. Kéri a szövetség tagságát, tartson össze, mert soha az életben nem volt olyan szükség az ösz­szetartásra mint napjainkban. A buda­pesti szaktársaknak fogalmuk sincs ar­ról a nyomorúságról, amelyben a vidé­ki lakosság nagyobb része él. Szenvedé­seinket fokozza az 1922. évi 4. és 47. §, amely teljesen kivette kezünkből a mun­kaalkalom lehetőségeit. Amikor a vezetőség felolvasott jelen­tésében is foglalatik mi is bizalommal viseltetünk Bornemisza Géza iparü­gyi miniszter úr személyével szemben, aki még kereskedelemügyi minisztersége ide­jén a kaposvári iparosság előtt tett első­­ízben ígéretet ezen szakaszok gyökeres módosítása érdekében. Testvérek szeres­szik egymást! Amiként megnyió beszédé­ben az elnöklő szaktárs is mondotta, hogy „erősek legyünk, hogy a létfenn­tartásét vívott gazdasági harcainkban bármely oldalról jövő támadásokat és sérelmeket sikeresen visszaverhessük.“ Dávid elnök a vezetőség nevében me­leg hangú beszéd kíséretében búcsúzott el a küldöttségtől és a mindvégig impo­záns keretek közt lefolyt közgyűlést be­zárta.. LÁBBELIKÉSZÍTŐK lapja 1936. JANUÁR HÓ

Next