Lábbelikészítők Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóink utal. Budapest, VII., Wesselényi­ utca 17. szám M. kir. postatakarékpénztár! számla 3002. szám Egyesülésben az erős Akaratban a győzelem! Előfizetési érák ■ egész évre 8.— P. — fél évre negyed évre 2.— P. Megjelenik minden hó 1-én 4.— p. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZÍTŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Döntött az iparosság ? Már novemberi közgyűlésünk meghoz­­ta félreérthetetlen határozatát a bőrárak és a bőrgyárak kérdésében. Döntött az iparosság, és ennek a döntésnek megfele­lően fog cselekedni bizonyára minden kis­iparos, aki a maga és a közösség érde­keit a szívén viseli. Megmondjuk őszintén: nem értjük egyes bőrgyárak eljárását a cipész iparos­ság hivatott vezetőivel és egyetemével szemben. Nem értjük és különösnek tart­juk, hogy azt az elemi felháborodást, amely ,az indokolatlan készbőrdrágítást követte, semmibe vette a bőrgyárosok szö­vetségének intézősége. Pedig mi nem akar­tunk lehetetlenségeket. Hosszú hónapok óta húzódik ez az ügy. Az idő minden tekintetben bennünket igazolt. Egyre le­­hetetlenebbé vált az árak magassága, kü­lönösen, hogy a nyersbőrárak a nyár kö­zepe óta világszerte olcsóbbodtak. Mit gondolnak egyes bőrgyáraknál: a cipész­iparosok nem olvasnak újságot, nem fi­gyelik az eseményeket, főképpen pedig azokat a dolgokat, amelyek pedig a leg­élesebben a húsukba vágnak? A nyers­bőrárak esését nem követte a készbőrárak olcsóbbodása és most meg kell állapíta­nunk, hogy a készbőrárak terén űzött gyári politika tarthatatlanná vált. De a kérdés ugrópontja nem is itt van, hanem egyes gyárak közszálllási tevékeny­ségénél. Azok a gyárak, amelyek a köz­szállításoknál a kisiparnak nemcsak ve­szedelmes versenytársai, nemcsak hogy a készbőrök mellett kész cipőt is akar­nak szállítani, hanem teszik ezt olyan mennyiségben, hogy ezzel a magyar ci­pészkisiparosság jogos munkaterületeinek széles kör­ét kisajátítják, ezek a bőrgyá­rak nem foghatják fel az iparosság kíván­ságait olyan könnyelműen, mint azt most tették. Igenis észre kellett volna venniök, hogy­ jogos elkeseredés, a közszállítási szabályzatban és miniszteri ígéretekben gyökeredző követelés nyilvánul meg a mi kívánságainkban. Ezt nem lett volna sza­bad olyan könnyedén elereszteni maguk mellett! Ismételjük, nem voltak rendkívüli ki­váltságaink.­­Azt ajánlottuk, hogy üljünk le a zöld asztalhoz, üljünk egymással szemben, mint tárgyalófelek. Vizsgáljuk meg a cipésziparosság és egyes bőrgyári érdekeltségek között fölmerült ellentéte­ket. Barátságosan, higgadtan keressük meg azt a megoldást, ami mindkét felet kielégíti. Hisszük és valljuk, hogy lehe­tett volna megegyezést találni, sőt bár­mikor ezután is megtalálhatjuk a két ál­láspont összeegyeztetésének a módját, de most már nem nekünk kell keresni a ta­lálkozást, hanem a másik félnek. Mert mi a magunk részéről elmentünk a türelem és várakozás végső határáig. Hiába fáradtunk, hiába kerestük a talál­kozást, cs a huzavonával és halasztó ürü­gyek tömegével kerültünk szembe. Ter­mészetesen ez a dolog így hovatovább el­mérgesedett. De mi még mindig a békés kísérletezés útját kerestük. Sajnos, fittyet hánytak minden közeledésünkre. Termi­nusokat nem tartottak be, megbeszélése­ket lemondtak, ajánlott levelekre nem válaszoltak. Egyetlen egyeszel sem ülhet­tünk össze érdemleges tárgyalásra. Nem érezzük sértve magunkat. A sér­tés ugyan a cipésziparosság egészét érte. De mi csak az ügyet és a helyes megol­dást nézzük. Az ajánlott levelek válaszo­­latlanul hagyása után is még újabb meg­oldást kerestünk. Most azonban már elérkeztünk a békés kiegyenlítés keresésének v­égső határára. Nincs tovább. Mi a magunk részéről ki­merítettük a jó szándék, a jóakarat, a bé­kekészség minden eszközét. Nem mi vá­laszoltuk a kenyértörést, hanem azok, akik lenézték, vagy semmibe vették az iparosság méltányos kívánságait. Az iparosság döntött. Az utolsó határ­idők is lejártak. A döntés egyszerű és félreérthetetlen. Az iparosság abba a helyzetbe került, hogy nem tehet egye­bet, mint azoknak a gyáraknak a termé­keit, amelyek visszautasították a felkí­nált békejobbot, mellőzni kénytelen a vásárlásainál. Ez a határozatunk világos és egyszerű. Csak addig van rá szükség, míg nem találkozunk a tárgyalóasztalnál azokkal, akik ezt az ellentétet kimélyí­­tették. Az iparosság tömegei semmiesetre sem értik félre a döntés célzatát. Meg­értik, hogy védekezésről van szó, amit egyöntetűen és fegyelmezetten vállalni kellett. És megértik azt is, hogy a véde­kezésre csak addig van szükség, amíg a túlsó oldalt jobb belátásra nem bírtuk. Döntött az iparosság és meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a saját maga hozott döntésének érvényt is szerez! Cipésziparosokra Cábbelikészitők Lapja jogos érdekeitekért harcol, olvassátok!

Next