Lábbelikészítők Lapja, 1938 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szerkesztőse^ es kiadóin«utal. Budapest. VII.. Wesselénvl-utca 17. szám M. kir. postatakarékpénztár! számla 3002. szám Egyesülésben az erői Akaratban a győzelem! Előfizetési érák ■ egész évre 8.— P, — fél évre negyed évre 2.— P. Megjelenik minden hó 1-én 4.— p. A MAGYARORSZÁGI LÁBBELIKÉSZITŐ IPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI CIPÉSZEK ÉS CSIZMADIÁK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Döntött az iparosság ? Már novemberi közgyűlésünk meghoz- Ih félreérthetetlen határozatát a bőrárak és a bőrgyárak kérdésében. Döntött az Iparosság: és ennek a döntésnek megfele­lően fog cselekedni bizonyára minden kis­iparos, aki a maga és a közösség érde­keit a szívén viseli. Megmondjuk őszintén: nem értjük egyes bőrgyárak eljárását a cipész iparos­ság hivatott vezetőivel és egyetemével szemben, Nem értjük és különösnek tart­juk, hogy azt az elemi felháborodást, amely ,äz indokolatlan készbőrdrágítást követte, semmibe vette a bőrgyárosok szö­vetségének intézösége. Pedig mi nem akar­tunk lehetetlenségeket. Hosszú hónapok óta húzódik ez az ügy, Az idő minden tekintetben bennünket igazolt. Egyre le- hetellenebbé vált az árak magassága, kü­lönösen, hogy a nyersbőrárak a nyár kö­zepe óta világszerte olcsóbbodtak. Mit gondolnak egyes bőrgyáraknál: a cipész­iparosok nem olvasnak újságot, nem fi­gyelik az eseményeket, főképpen pedig azokat a dolgokat, amelyek pedig a leg­élesebben a húsúkba vágnak? A nyers­bőrárak esését nem követte a készbőrárak olcsóbbodása és most meg kell állapíta­nunk, hogy a készbőrárak terén űzött gyári politika tarthatatlanná vált. De a kérdés ugrópontja nem is itt van, hanem egyes gyárak közszáliiási tevékeny­ségénél. Azok a gyárak, amelyek a köz­szállításoknál a kisiparnak nemcsak ve­szedelmes versenytársai* nemcsak hogy a készbőrök mellett kész cipőt is akar­nak szállítani, hanem teszik ezt olyan mennyiségben, hogy ezzel a magyar ci­pészkisiparosság jogos munkaterületeinek széles kör,ét kisajátítják, ezek a bőrgyá­rak nem foghatják fel az iparosság kíván­ságait olyan könnyelműen, mint azt most tették. Igenis észre kellett volna venniök, hogy' jogos elkeseredés, a közszállítási szabályzatban és miniszteri ígéretekben gyökeredző követelés nyilvánul meg a mi kívánságainkban. Ezt nem lett volna sza­bad olyan könnyedén elereszteni maguk mellett! Ismételjük, nem voltak rendkívüli ki­váltságaink. 'Azt ajánlottuk, hogy üljünk le a zöld asztalhoz, üljünk egymással szemben, mint tárgyalófelek. Vizsgáljuk meg a cipésziparosság és egyes bőrgyár! érdekeltségek között fölmerült ellentéte­ket. Barátságosan, higgadtan keressük meg azt a megoldást, ami mindkét felet kielégíti. Hisszük és valljuk, hogy lehe­tett volna megegyezést ta'álni, sőt bár­mikor ezután is megtalálhatjuk a két ál­láspont összeegyeztetésének a módját, de most már nem nekünk kell keresni a ta­lálkozást, hanem a másik félnek. Mert mi a magunk részéről elmentünk a türelem és várakozás végső határáig. Hiába fáradtunk, hiába kerestük a talál­kozást, csk huzavonával és halasztó ürü­gyek tömegével kerültünk szembe. Ter­mészetesen ez a dolog igy hovatovább el­mérgesedett. De mi még mindig a békés kisérletezés útját kerestük. Sajnos, fittyet hánytak minden közeledésünkre. Termi­nusokat nem tartottak be, megbeszélése­ket lemondtak, ajánlott levelekre nem válaszoltak. Egyetlen egyeszer sem ülhet­tünk össze érdemleges tárgyalásra. Nem érezzük sértve magunkat. A sér­tés ugyan a cipészlparossag egészét érte. De mi csak az ügyet és a helyes megol­dást nézzük. Az ajánlott levelek válaszo- latlanul hagyása után is még újabb meg­oldást kerestünk. Most azonban már elérkeztünk a békés kiegyenlítés keresésének v.égső határára. Nincs tovább. Ml a magunk részéről ki­merítettük a jó szándék, a jóakarat, a bé­kekészség minden eszközét. Nem mi vá­laszoltuk a kenyértörést, hanem azok, akik lenézték, vagy semmibevették az iparosság méltányos kívánságait. Az iparosság döntölt. Az uto'só határ­idők is lejárlak. Ä döntés egyszerű és félreérthetetlen. Az iparosság abba a helyzetbe került, hogy nem tehet egye­bet, mint azoknak a gyáraknak a termé­keit, amelyek visszautasították a felkí­nált békejobbot, mellőzni kénytelen a vésárlásaínál. Ez a határozatunk világos és egyszerű. Csak addig van rá szükség, mig nem találkozunk a tárgyalóasztalnál azokkal, akik ezt az ellentétet kimélyi- tették. Az iparosság tömegei semmiesetre sem értik félre a döntés célzatát. Meg­értik, hogy védekezésről van szó, amit egyöntetűen és fegyelmezetten vá'lalni kellelt. És megértik azt is, hogy a véde­kezésre csak addig van szükség, amíg a túlsó o'dalt jobb belátásra nem birtuk. Döntött az iparosság és meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a saját maga hozott döntésének érvényt is szerez! Cipésziparosok1 a Cábbelikészitök Lapja joqos érdekeitekért ßarcol, olvassátok!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék