A Lakás, 1912 (2. évfolyam, 5-12. szám)

1912 / 11-12. szám

AMATŐR, írja FERENCZY EMIL. ■pÖRBUTOROK TISZTÍTÁSA. A férfi dolgozó­­szobák ülőbútorait és az ebédlőszékeket többnyire bőrrel kárpitozzák. A bőr, különösen a sima és vi­lágos színű, hamar bepiszkolódik, esetleg foltossá, pecsétessé lesz, a sötétszínű pedig kopik, kifakul, mi főleg az olcsóbb mínőségűeknél mihamar bekö­­vetkezhetik. A bőrbútorok alapos tisztítása a bőr színének megváltozása nélkül alig lehetséges, ami természetesen jórészt az illető szín érzékenységétől függ. Még legjobban tisztíthatók a barna és zöld színű bőrök, amit házilag is elvégezhetünk úgy, hogy a bőrt előbb szappannal és vízzel jól lemossuk s azután törlővel lágyan dörzsölve szárítjuk. Az eset­leg visszamaradó foltokat bőrszesszel moshatjuk ki. Ha a bőr teljesen megszáradt, megláthatjuk, hogy kell-e újra színezni vagy sem? Ha nem szükséges, akkor csak kissé fényezzük a bőrt úgy, hogy híg políturával vonjuk be egy puha szivacs segélyével. Políturát magunk is készíthetünk úgy, hogy üveg­ben tiszta bőrszeszben kevés narancs- vagy rubínsel­­lakot oldunk fel úgy, hogy az üveget rázogatva ne sűrű, hanem csak könnyen mozgó, egyenletes folya­dékot kapjunk. Ilyen tisztítás után a bőr mindig kissé sötétebb színárnyalatot nyer. Ha lemosás után szükségesnek látjuk vagy óhajtjuk a bőr újból való színezését, akkor e célra valamely vízben oldható anilínfestéket használunk, így például, ha barnára akarjuk színezni a bőrt, egy edényben 4 gramm Bismark-barna anílínt (vesuvín), egy másikban pedig 40 gramm kettős chrómsavas kálit oldunk fel 1 — 1 liter langyos vízben. Az anílínfesték por, a kettős chrómsavas káli pedig narancssárga kristály alakban bármely drogériában vagy jobb festékkereskedésben kapható. A bőrt először leghelyesebb meleg vízzel megnedvesíteni, hogy a festés foltossá ne legyen s azután egy vatta-labda segélyeivel előbb a kettős b­rómsavas káli oldatot s azután egy puha kefével az anilínfestéket visszük fel a bőrre. A szárítást sohase napon vagy a kályha mellett végezzük, ha­nem csak meleg szobában, de a tűzhelytől távol. Ha sötétebb színárnyalatot óhajtunk, az eljárást meg­ismételjük. A színezett és már megszáradt bőrt ecetes olaj keverékkel polírozhatjuk, melyet úgy ké­szíthetünk, hogy 3/4 rész forró lenolajba V4 rész ecetet öntünk. A vörös színű bőröket leghelyesebben szalmiákszesszel és szappannal moshatjuk le s azután fessük át a bőrt barna vagy sötétzöld színnel. A piszkot és foltokat még úgy is eltávolíthatjuk a bőrből, hogy agyagföldből és vízből pépet készítünk s azzal a bőrt bemázoljuk oly vastagon, hogy bőr sehol ki ne lássék; — ezt a bőrön megszáradni s rajta még egy darabig állni hagyjuk. Az agyag a zsírt és foltot magába szedi anélkül, hogy a folt szélei a bőrön meglátszanának. Ugyaníly eredményt érhetünk el frissen égetett magnéziával is. Régi pe­cséteket még a gyakorlatban igen jól bevált, követ­kező eljárással távolíthatunk el: jó lisztes főtt bur­gonyát vele egyenlő mennyiségű mustárliszttel és kevés terpentinolajjal vastag péppé dörzsölünk össze, azzal a zsírfoltot egyenletesen bekenjük s rajta meg­száradni engedjük. Száradás után a pépet lekaparjuk egy kés fokával s borecettel nedvesített törlőruhával erősen törüljük a folt helyét, miáltal annak még nyoma is eltűnik. PARKETTA-PADLÓ TISZTÍTÁSA. A viaszkolt parketta-padlók bármilyan gondos s fényesre ke­­féltetnek is, a viaszk ragadóssága folytán idővel elpiszkolódnak, foltosokká és sötétekké válnak, pe­dig a jó háziasszony büszkesége s egyúttal ambíciója a tiszta és világosszínű fényes parketta. A régi, foltos parkettákat legolcsóbban és legjobban a következő módon tehetjük világosabbá és tisztává. A drogé­riákban mindenütt kapható hamuzsírból 100—150 grammot feloldunk 1 liter vízben. A forró lúggal, erős gyökérkefe segélyével kell felsíkálni a padlót, míg csak abból minden szenny és viaszk ki nem oldódik, azután tiszta, forró vízzel még egyszer le kell mosni s végül fürészporral felszárítani, ami nemcsak a ned­vességet, de a piszkot is magába veszi. Egész vilá­gossá tehetjük a parketta-padlót, ha a hamuzsír oldatba még kevés sósavat is öntünk s teljes szára­dás után a parkettát finom acélforgáccsal vagy üvegpapírral le is csiszoltatjuk s végül újból viasz­­koltatunk. Ily módon aránylag csekély fáradsággal még a legdurvább, leglikacsosabb parketta is alapo­san tisztítható, mert a hamuzsír a viaszkot jól oldja és elszappanosítja. A SZŐNYEGEK KEZELÉSE. Keleti szőnyegeink jó karban tartása, de a hygiénikus szempontok is megkívánják annak gyakrabb­, bár igazán sok kelle­metlenséggel járó porolását, amit ismét megnehezít az a körülmény, hogy a sarkok felgörbülése ellen a szőnyeget sok helyen a padlóhoz rögzítik. A tiszta­sági szempontból is erősen kifogás alá eső eme hely­telen mód ugyan megvédi a szőnyeget a felgörbü­léstől, de ez ellen más módon is lehet védekezni. A szőnyeget megforditjuk úgy, hogy az alsó fele kerüljön fölfelé s azután a sarkokat jól kihúzva leszögezzük, mely célra leghelyesebben vékony, finom drótszögeket vesszünk igénybe, mert a nagy és erős szögek feszítés közben a szőnyegen nagyobb lyukat szakítanak s a padlót is rongálják. Azután a sző­nyeg felgörbülő részeit egy nedves törlőruhával meg­nedvesítjük s így hagyjuk legalább 1 óráig, míg a nedvesség jól behúzódik, azután az egyes helyekre, esetleg körül az egész szőnyeg peremére enyvezett vászon hevederszalagot (gurtnt) varrunk. Ezt úgy végezhetjük, hogy csak ott hozzuk ki a szöget, hol a szalagot épen varrni akarjuk s azután mindjárt újra leszögezzük. A hevederszalagnak a szőnyegtől teljesen át kell nedvesednie, hogy az enyv jól be­hatolhasson a likacsokba. A szőnyeget így hagyjuk megszáradni, akkor a hevedert lefejthetjük, a sző­nyeget megfordíthatjuk. Ily eljárás mellett, anélkül, hogy a szőnyeg színei megváltoznának, a sarkok egyenesek maradnak.

Next