Lakatosmesterek Lapja, 1931 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-10 / 1. szám
A LAKATOSMESTEREK LAPJA Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészítő, vasesztergályos, vasöntő, autószerelő ipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT LAKATOS STB. IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági díjuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre . P 10.— @ félévre . P 5.— Felelős szerkesztő : SÓTY ZOLTÁN ipartestületi alelnök. 1931 január 10 . III. évf. 1. szám Budapest, VII., Nyár-utca 6. ■ Telefon: J. 425-77 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én Újévi kívánságok. Elmúlt 1930. Megszűnt. Volt. Nincs. Bár vele elmúlt volna az iparosok sok baja is. De csak az évszám változott. A helyzet 1931-ben is olyan nyomorúságosnak ígérkezik, mint amilyen volt az az immár néhai 1930-ban, hiába énekelgetjük nagy áhítattal a himnuszt, hiába kérjük a magyarok Istenét, hozzon reánk víg esztendőt, törülje el az átkos Trianont, tegye ismét naggyá hazánkat, hogy újból annak a nyugatnak lehessen védőbástyája, amely a mi évezredes véráldozatunkat azzal hálálta meg, hogy széttépte ezt a szerencsétlen hazát és nyomorúságba döntötte a magyar nemzetet, ennek minden fiát, — elrabolta a földművestől a földet, kiütötte az iparos kezéből a szerszámot. De valljuk be, hogy mi magunk is okai voltunk és vagyunk ennek az állapotnak, mert hittünk a nagyhangú csalárd népbolondítóknak és mert bántó nemtörődömséggel tűrjük a helyzetet. Ahelyett, hogy összefogva közös erővel, egyetértéssel, egymást támogatva dolgoznánk, még a saját magunk által, saját magunknak épített székházba sem járunk fel, pedig ott sok ügyes-bajos, nehéz kérdést beszélhetnénk meg és kereshetnénk, találhatnánk sok fájó sebünkre gyógyító balzsamot. Hiábavaló a vezetőségnek minden jóakarata, iparkodása, munkája, hiábavaló minden harca és háborúja jogaink érdekében, szakosztályaink javára, ha mi magunk, — az egyének — nem támogatjuk vezéreinket, ha nem állunk súlyt adó tömegünkkel áttörhetetlen védőfalként mögöttük! Tehát első új évi jókívánságom : keressétek fel kedves iparostársaim a Székház szépen berendezett helyiségeit, találjátok meg egymást, tárjátok ki sziveteket, panaszkodjátok el bajaitokat, hiszen régi igazság, hogy megosztott bánat félbánat! Már az is nagy nyeresége lesz az egyénnek, ha lelke megkönnyebbül a gyötrő lelki tusakodástól, de lesz ennek az első jókívánságnak egy másik erős kihatású következménye is : megszületik az iparosösszetartás érzése ! Hogy mit jelent az egyesült erővel gondolata, — minek magyarázzam, — hiszen mindnyájan ismerjük az egyszál vessző és a kéve példázatát. Hát kedves iparos társaim, nem gondoljátok furcsának, érthetetlennek, hogy mi mégis egyszáli vessző vagyunk ? ! . . Második kívánságom hát az, hogy szülessen meg az iparosösszetartás! Keressük fel egymást, de ne a kocsmákban, bormérésekben és ne verjük el nehezen megkeresett garasainkat piszkos, borgőzös, füstös helyeken, hanem legyen a jelszó . Be a szövetkezeti házba ! mert itt mindenféle nemes szórakozásban is részünk lehet és saját magunk szépen berendezett intézményét támogatván, önmagunk érdekeit is hathatósan támogatjuk és ha ilyen úton-módon megszületik az iparosösszetartás gondolata, majd nem babrál ki velünk még a legkisebb politikai, közéleti, közhivatali tényező, mert a kéve hatalom ! ! A mostani városi választásoknál is fájó módon győződhetett meg mindenki, hogy mi, — iparosok, — milyen bántóan szervezetlenek vagyunk. Ez az egyébként erős választási küzdelem sem tudott bennünket egy kalap alá hozni. Valahányan voltunk, jóformán annyifelé mozogtunk, így persze nem alakulhatott ki egységes, erős iparospárt. Pedig, ha a budapesti ezernyiezer iparos összefogott volna és közös elhatározással megállapított közös listával szavazott volna , micsoda gyönyörű sikert érhettünk volna el !! Így azonban nem lesz megfelelő képviseletünk és nem is várhatunk sehonnét, senkitől hathatós védelmet, támogatást. És a következmény : a sok bezárt műhely, megszűnt gyár, elzüllött, nyomorgó kisiparos család!! Ezt nem lehet szépíteni, ez így van. Oka pedig csaknem kizárólagosan szervezetlenségünk, amely sehol sem tud nekünk súlyt szerezni, hanem tűri, hogy a GYOSz, a TESz, a TÉBE meg a többi, utolsó csepp vérünket is kiszipolyozza, hogy aztán mint a kifacsart citromot, a félre dobjanak. Ellenünk van a kisipari hitel mai formája is: akkora az adminisztráció, olyan sok a nehéz feltétel, hogy miattuk a kamat horribilissá dagad és ahelyett, hogy segítene, a szerencsétlen iparost végromlásba dönti. Harmadik fő kívánságom hát a kisipari hitelügy megreformálása, hogy ne tegyen tönkre, hanem segítsen. Ha pedig ezt nem lehetne keresztül vinni : meg kell szervezni az önálló kisiparosok bankját, ahova heti befizetések alapján mi magunk hordanánk össze a tőkét, de persze nem nyerészkedésre, hanem, hogy saját magunk segítsünk — igazán altruista alapon — egymáson, világos, hogy ez csak úgy érhetné el célját, ha Csonka hazánk minden iparosa tagja lenne! ! Ennek megvalósítása nem könnyű, de ha kéve lennénk , megvalósítható. Nem folytatom ! Nagyon keserű lenne a többi mondanivalóm. Arra kérem kedves iparostársaimat, szívleljék meg az itt elmondottakat, gondolkozzanak rajta, fogadják meg és szóljanak hozzá, hogy az egységes iparosönérzet minél előbb megvalósuljon, így munkálkodhatunk hathatósan Nagymagyarország visszaállításán is ! Nagy Ferenc a késes-műköszörűs szakosztály ügyvezető elnöke. ÉRTESÍTÉS! Az Ipartestület kebelében alakult segélypénztár alakuló ülését f. hó 14-én, szerdán este 7 órakor tartja, amidőn egyidejűleg a befizetéseket is megkezdi. Kérjük a kartársakat, hogy a társasélet fejlesztése érdekében minél tömegesebben vegyenek részt. Belépés és befizetés minden szerdán este 7 órakor. Az Elnökség nevében : SÓTY ZOLTÁN.