Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-10 / 1. szám
Lakatos, puskaműves, késes, reszelővágó, lánckovács, csattos, sarkantyús, kardműves, mérlegkészítő, vasesztergályos, vasöntő, autószerelő ipari szaklap A BUDAPESTI EGYESÜLT LAKATOS STB. IPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK ÉS ROKONSZAKMÁK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági díjuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre . P 10.— @ félévre . P 5.— Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök 1932 január 10 @ IV. évf. 1. szám Budapest,VII.,Nyár utca 6. Telefon: J. 42—5—77 Megjelenik minden hó 10-én és 25-én tíz új esztendőre. Amidőn a gazdasági év befejeztével elbúcsúzunk az öreg esztendőtől, egyhangúan megállapíthatjuk, hogy a letűnő ó évnek csak egyetlen tényleges érdeme van, hogy elmúlt. Nem sok örömünk volt benne, de annál több keserűség. Ne elmélkedjünk a tegnap felett, ne keseregjünk az elszenvedett bajokon és terheken, hanem inkább gondolkodjunk a jövőről. Mert a jövő mindig misztikus, óriási erő rejlik benne, amit egybefoglalva reménynek nevezünk Ez az egyetlen, amelyet sem OTI-nak, sem az adóvégrehajtónak elvinni nem lehet. Ez mentes a 24%-os évi késedelmi kamattól, ez nem képezi sem szanálás, sem kényszerkölcsön tárgyát, ezt nem kell odaadni szükségadóba sem. Ez végérvényesen, jogerősen és törvényesen a mienk. Nos, uraim, mi kell ehhez még, hogy ezt a nagy kincset, a reményt melegen tarthassuk, gyümölcsöztessük ? Mert nem elég, ha szép tyúktojásaink vannak, azokat ki is kell keltetni, ahhoz egy meleget adó kotlós kell vagy legalább is egy elektromos vagy más hőforrással rendelkező műanya. Maradjunk inkább ez utóbbinál, mert a tyúkjainkat már felettük és így reményünk van, hogy tyúktojásainkat az új esztendőben kikeltethetjük. A mi tyúktojásunk a remény és hozzá az egészséges optimizmusunk a műanya. Keep-smiling, ezt mondják, a nagy amerikai nép ezt választotta jelszónak. „Kérem mosolyogni, és ezt a jelszót vegyük mi is át. Uraim, higgyék el, sokkal könnyebb optimistának lenni, mint az ellenkezőjének. Nehéz az élet kétségkívül, de jó erős szívvel, nagy akarattal ezt is ki lehet bírni. Egy olyan ország fiai, amely országnak aranyos rónái, búzakalásztól duzzadt földjei vannak, ahol kenyérmag, gyümölcs terem, az olyan ország fiai csak optimisták lehetnek. Ez az ország kiírta a tatárjárást, a labancvilágot, túlélte a török, majd az osztrák rabigát, lerázott magáról minden ellenséget, az ilyen ország fiai bátran mondhatják, hogy Keep smiling. Farkas Sándor. Megnyitó-mérleg. Viharverten, megtépázva jutottunk el egy kegyetlen esztendő végéhez. Kötelességszerűen elővettük könyveinket, áttekintettük a gyászlapokat és számadást vetettünk. Leltár, adósok, hitelezők, bevétel, kiadás......... számoltunk és összegyűjtöttük az adatokat a vagyon, teher, veszteség és nyereség című rovatok alá. Ez a művelet valami nagy és bonyolult munkát nem okozott nekünk. Gyorsan végeztünk. Úgy hiszem, egyöntetű volt a megállapítás : az év lefolyt véresen verejtékes és eredménytelen látás-futásban, sűrű csalódásban, kínos meghajszolásban. És még egy megállapítás, az egyetlen jó : a hogy ez az év is elmúlt............ Jut időnk rá, hát nézzük csak át az ó-esztendő hagyatékát, vezessük keresztül a szükséges „áldozatot“, nyissuk meg a mérleget és induljunk el. Azonban tervszerűtlenül többet egy lépést sem ! Programm nélkül sem indíthatók, sem vezethetők nem vagyunk. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg önmagunkat és keressük önmagunkban is a hibát. Vájjon nem néztük-e mások hibáit nagyító üvegen keresztül akkor, mikor saját hibáinkat kicsinyítőn át szemléltük? Vájjon jogos kívánságaink beteljesülése érdekében külön-külön, egyénenként megtettünk-e minden tőlünk telhetőt?! Vájjon szívünkön viseltük-e sorsunkat, jövőnket legalább is oly mértékben, hogy az érdekünkben őszintén küzdők a háta mögé sorakoztunk ?! Hozzájárultunk-e egyenként az „iparosegység“ megteremtéséhez, amely nélkül hasztalan minden törekvés : — semmik vagyunk! Vagy a másik tábort szaporítottuk-e: a bűnösen közönyös, a könnyelműen semleges, a tétlenül ácsorgók táborát ? ! Ezekre a feljajduló kérdésekre kell egyenként megadni a kíméletlenül őszinte választ, mielőtt helyzetünk bajairól és azok orvoslásáról továbbelmélkednénk. Iparos fájdalmakat, iparos betegségeket, iparos sérelmeket „iparosegység“ nélkül orvosolni, enyhíteni képtelenség. Elsősorban tehát ez a tehertétel, az iparosegység hiánya, amely a lezárt év gyászos mérlegét nagy mértékben súlyosította, tűnjék el az újév megnyitásánál és szűkebb testületünkben állítsuk helyre az egységet. Összetartás és együttérzés nélkül, szétszéledten ugyan mire is megyünk ? ! Szelíden, békésen legelő bárányok is, ha viharfelhők tornyosulnak, szorosan összebújnak, követve ösztönük sugallatát........ De maradjunk az iparos-társadalom keretén belül. Tekintélyes azoknak az ipartestületeknek száma, amelyekben a kívánatos egység igenis fennáll. Megnyilvánul a testületi élet ápolása egyebek között abban is, hogy elsősorban a tagok a részükről megkívánt kötelezettségeknek a viszonyokhoz mérten eleget tesznek. Példaképen legyen szabad néhány hiteles számadatot minden kommentár nélkül ide jegyezni. A mi átlagos napi tíz filléres tagdíjunk is teher nekünk, de talán könynyebben elviselhető, ha nem nagyobb részletekben és a testületnek is költséget okozó módon teljesítjük a befizetést. Ilyen enyhítő megoldás volna például, ha minden tag akár naponta, akár hetenként, ahogy módjában áll, egy postatakarékpénztári takarék-bélyeglapra ráragasztana naponta 10 fillér, vagy hetenként 70 fillér értékű levélbélyeget és a takaréklapokat hetenként vagy havonként az ipartestületbe 1930-ban . Legmagasabb Tag-Összes tagdíjból tagdíj: létszám : befolyt: Lakatos, stb. ipartestül. 34.80 1111 25-800 Bádogosok, szerelők 80.— 710 32% Fémművesek ipartestül. 80.— 199 35% Nyergesek, szíjgyártók 60.— 548 54 0/0 Tetőfedők, kályhások 120.— 262 58%