Lakatosmesterek Lapja, 1936 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-10 / 1. szám
Lakatos, autószerelőműves, reszelővágó, és javító, késes-köszörűs, mérlegkészítő, puskavasesztergályos és vasöntő ipari szaklap --------A BUDAPESTI LAKATOSOK STB. IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Ipartestületi tagok tagsági díjuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre P. 6.— félévre P. 3.— Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök 1936. január 10. — Vili. évf. 1. sz. Budapest, VII., Nyár u. 6. Telefon: 42-5-77. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Ha figyelemmel kisérjük a társadalmi életet, úgy azt fogjuk tapasztalni, hogy a különböző társadalmi rétegek — miként a víz és olaj, ha együvé soroztatnak is — külön külön tömörülnek, egyesülnek a saját társadalmi rétegeik szerint, ezt az együvétartozás érzetének fejlettsége idézi elő. Az élet azt mutatja, hogy minél magasabb valamely társadalmi réteg intelligenciája, annál jobban kifejlődik abban az összetartozás érzete és ezt az érzést annál jobban fejleszti és ápolja. Sajnos, mi lakatosmesterek ezt átérezni nem tudjuk, az együttérzés és az összetartozás, a kortársi megbecsülés eszméje helyett a széthúzás, az egymás lebecsülése — meg nem értése az, amely a mi társadalmi rétegünkben úrrá lett. Nem tudják sokan, vagy nem akarják, hogy minden kortársnak erkölcsi kötelessége minden erejével közreműködni az Ipartestület érdekében. A kollegialitás, a szeretet és az egyetértésnek kellene lenni az állandó kapocsnak az Ipartestület tagjai között, mert ezek azok a kellékek, amelyek az Ipartestület működését hasznossá és eredményessé tennék. Ezzel szemben a gyűlölet, a meg nem értés az, amelyik károsan jelentkezik. Sokan vannak olyanok, kik nem jó szemmel nézik azokat, akikben az együttérzés és a megértés az Ipartestület iránt és annak működésével szemben jelentkezik. Ezek után azt kérdezem, szükség van-e az összetartásra ? Szerintem igen, írta: Tarr Béla — de csak úgy, ha mindazok a kartársak, akik ma az Ipartestület ügyeinek vezetésétől visszahúzódnak, egy akarattal, törhetetlen kitartással, ennek a teljes szervezetlenségnek, széthúzásnak és összetartozás hiányának megszüntetése érdekében felemelik szavukat és azoknak súlyával kényszerítik a kétkedőket, hogy egységbe tömörüljenek. Egy erős nagy egyesületnek a működése, melynek szavai kellő súllyal bírnak, a mai válságos gazdasági helyzetben is eredményes lenne, úgy a hatóságnál, mint más intézmények előtt. Nem volna szabad elfelejtkezni mindazon elérhető eredményekről, amelyekhez az Ipartestület útján minden kortárs hozzájuthatna így legelsősorban munkájáért tisztességes árat érhetne el, minden munkának meg lehetne szabni az árát, mely ár úgy volna kalkulálva, hogy a munka mellett haszon is maradna, nem úgy, mint ma, amikor a munka ára le van törve, nem egy esetben ráfizetés mellett készül el, mert az irigység teljesen eltölt bennünket, amely önmagunk megkárosítására vezet. Nagy szükségünk van a kontárkodás és a piszkos konkurencia megszüntetésére. Ez a két baj súlyosodik legnagyobb teherként úgy reánk, mint iparunkra, azonban e bajok megszüntetése másként, mint az ipartestületen keresztül nem lehetséges. Nem szüntethető meg azért sem, mivel elsősorban összetartásra, egyetértésre, egymás megbecsülésére volna szükségünk, amit csak az ipartestület kebelén belül vihetnénk keresztül olyként, hogy a kartársakat összehoznánk s őket egymás szeretetére, megbecsülésére animálnánk. Mert hiszen a mai áldatlan állapotoknak semmi más nem az oka, mint az, hogy széthúzunk, egymást nem tiszteljük, nem becsüljük. Ma az irigykedés az uralkodó érzés a mi körünkben. Mily gyönyörű prospektivát nyújthatna az Ipartestület ! Mily egészen más állapotot teremtene meg közöttünk, hogyan alakítaná a helyzetünket, biztosítaná a jövőnket, exisztenciánkat! De a mai viszonyok mellett nem is juthat előbbre, mert az együttérzés átfogóereje bilincsbe van verve, a fejlődésre teljesen alkalmatlanná van téve, az irigység a megnem értés béklyói által. Amig ezeket a béklyókat le nem rázzuk magunkról, amig nem érezzük át az Ipartestület szükségességét, addig ez a nyomorúságunk fenn fog maradni és addig a sorsunkat megérdemeljük. Jubileumi kiállításunk Elöljáróságunk tervbe vette, hogy az Ipartestület 50 éves jubileuma alkalmából a tagok az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron külön csoportban vegyenek részt, hogy ezáltal szakmánk sokoldalúsága és fejlettsége minél hatásosabban kidomborodjék. A tervet a Vásár ügyvezetősége is életrevalónak találta és biztosította ipartestületünket, hogy kiállító tagjaink részére az összkontingens terhére meg