Lakatosmesterek Lapja, 1938 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1938-11-25 / 22. szám
4 LAKATOSMESTEREK LAPJA 1938 november 25 A munkaegyesítés joga A munkaegyesítés jogát az 1922. évi XII. t. c. 45. paragrafusa szabályozza és az iparost feljogosítja arra, hogy munkakörébe tartozó készítmény teljes előállításához szükséges mindennemű munkát egyesítsen. Lényege az, hogy a munkaegyesítés jogán előállítandó cikknek az illető ipar munkakörébe kell tartoznia, és hogy a készítmény teljes előállításához szükséges munkák végezhetése végett kella munkaegyesítés. Ez a jog tehát azt az iparost illeti meg, aki a készítmény teljes előállítására jogosult. Ipari joggyakorlatunk a részmunkát végző iparosnak az egész készítmény előállítását munkaegyesítés címein sem engedi meg. A villanyszerelő, aki a csillárba jogosult beszerelni az áramszolgáltató vezetéket, nem jogosult csillárt készíteni, de a bronzműves jogosult a csillárba a vezetéket behúzni. A vízvezetékszerelő, gáz-, vagy villanyszerelő nem jogosult víztároló bojlert készíteni, csak ezekhez a vezetékeket; a vasszerkezeti lakatos jogosult egy ház vasvázát felállítani, de nem jogosult magát a falakat építeni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a részmunkához szükséges részmunkát elvégezhesse a részmunkát végző. Az a gázszerelő, aki egy tűzhelyben a gáztüzelő szerkezetet készíti, elvégezhetné a szerkezet bekötését a tápvezetékbe is, egyéb munkát azonban, különösen nem olyant, amely az ő munkája vitán következik, a készítmény teljes előállíthatása szempontjából nem egyesíthet. A munkaegyesítés joga azt illeti meg, akinek az illető készítmény teljesen készen, forgalomra és használatra alkat« más állapotban »munkakörébe« tartozik. Ez a primer ipar, míg a részmunkát végző ipar a secunder ipar. De még a secunder ipar szempontjából is hátrányos helyzetben vannak a szerelő- és díszítő természetű iparok, amelyeknél a munkaegyesítés lehetősége még korlátozottabb, mint azoknál az iparoknál, melyek a készítményeket forgalomba kész állapotba termelik. ll|i| HhlMIIIIMWl való összeköttetésnek is. Gratulálhat azIpartestületnek, hogy itt most ugyanazt a Tarr Bélát látja elnöki minőségben, akit a magasépítési ügyosztályban teljesített tíz éves szolgálata alatt mint szakembert és pártatlan városatyát ismert meg, mégpedig mindig a kisiparosság javára kifejtett működése közben. Kívánja, hogy az Úristen áldja meg a nagyérdemű lakatosipartestületet úgy, mint most a Csonkaországot. Dr. Lipcsey Ádám kamarai titkár barátságának adott kifejezést, amikor mondotta, hogy nemcsak hivatali, de szívbeli kötelék is hozta őt ide. Miként annak idején Szent Márton betakarta félpalástjával a legenda koldusát, épen úgy Szent István kiterjeszti palástját az egész országra. Reméli, hogy a belső villongások elülnek, mindnyájan egy közös cél felé tekintünk, mert nagy feladatok vannak még hátra. Egynek kell lennünk s követnünk kell azt, akit a bizalom vezető helyre állított- kivánja, hogy szebb és boldogabb jövőre virradjunk. Dr. Tahy István spok-titkár izzó nacionalizmussal teli felszólalásában Szent Márton jó szivét és kemény kardját emelte ki. Akiként 1000 év előtt, most is a kardnak van döntő jelentősége. A maroknyi magyarságnak most is a kardja képezte vigaszát. Kovácsoljunk éles kardokat, mert élet-halál előtt állunk. Irigylünk folyton és sokáig, miként Szent Márton tette s akkor örökké válók leszünk. Higgjünk és bizzunk a magyar kard győzelmében. Erdős Dezső elöljárósági tag az estély borgazdájának, Weisz Jenő lakatosmester kartársnak mondott köszönetet kartársias áldozatkészségéért, majd pedig kezdeményezésére az egész közönség elénekelte a Himnuszt. Tarr Béla elnök zárószavaiban köszönetet mondott a rendező bizottságnak, élén Gaugusch Sándor háznagygyal a nagyszerű rendezésért és a vendéglősnek, kifogástalan ellátásért. ■ Asztalbontás után fesztelen társalgás,, majd pedig cigányzene mellett a reggeli órákig tartó tánc következett. A szerelőipar a munka sorrendje szempontjából épp a hivatkozott természeténél fogva »szekunder« jellegű, mert nem készít, hanem csak az egyes iparágak által előállított készülékeket, gépeket és berendezésitárgyakat köti össze, foglalja szervezetbe és teszi működésre alkalmasakká. Ennek a kérdésnek elvi jelentőségű eldöntését tartalmazza a Budapest Székesfőváros Polgármesterének 3648/ 1938.—XV. kih. sz. határozata, amely határozat éles okfejtéssel állapítja meg, hogy az a szerelő iparos, aki a lakatosipar körébe tartozó gáztűzhely készítéssel foglalkozik, kontárkodást követ el és mint ilyen, büntetendő. Ennek a kérdésnek szakmai szerírpontból is igen nagy jelentősége van, mert a kérdésnek a fenti értelemben való eldöntésével a másodfokú hatóság a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az Ipartestület álláspontját teljes egészében magáévá tette, úgyhogy ezen kérdés a határfogalmak tisztázásával elvi jelentőségű döntéssel végleges rendezést nyert. A hivatkozott határozat dr. Vásárhelyi Leó tanácsjegyzőnek a kérdést minden részében felölelő szakavatott munkája. ■ Dr. Schubert Ignác. ' A kamara kis- és kézműipari osztályának átszervezése A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, amely a kis és kézműipar ügyeinek felkarolására eddig is különösen nagy súlyt helyezett, elhatározta, hogy e kérdéseknek megnövekedett számánál és jelentőségénél fogva kisipari osztályát három részre osztja. Külön kodifikációs osztály fogja végezni azokat a munkákat, amelyek a kisipart érintő törvények és rendeletek előkészítési és véleményezési munkálataira vonatkoznak. Ennek az osztályának az élén Moór Jenő kamarai titkár fog állni, aki a kisipar érdekében nagy rátermettséggel és lelkes ügyszeretettel, mindenki által elismert kiváló szaktudással eddig is oly értékes tevékeny.