Lakatosmesterek Lapja, 1938 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1938-11-25 / 22. szám

4 LAKATOSMESTEREK LAPJA 1938 november 25 A munkaegyesítés joga A munkaegyesítés jogát az 1922. évi XII. t. c. 45. paragrafusa szabályozza és az iparost feljogosítja arra, hogy munkakörébe tartozó készítmény teljes előállításához szükséges mindennemű munkát egyesítsen. Lényege az, hogy a munkaegyesí­­tés jogán előállítandó cikknek az illető ipar munkakörébe kell tartoznia, és hogy a készítmény teljes előállításá­hoz szükséges munkák végezhetése vé­gett kell­­a­ munkaegy­esítés. Ez a jog tehát azt az iparost illeti meg, aki a készítmény teljes előállítására jogosult. Ipari joggyakorlatunk a részmunkát végző iparosnak az egész készítmény előállítását munkaegyesítés címein sem engedi meg. A villanyszerelő, aki a csil­lárba jogosult beszerelni az áramszol­gáltató vezetéket, nem jogosult csil­lárt készíteni, de a bronzműves jogo­sult a csillárba a vezetéket behúzni. A vízvezetékszerelő, gáz-, vagy villany­szerelő nem jogosult víztároló bojlert készíteni, csak ezekhez a vezetékeket; a vasszerkezeti lakatos jogosult egy ház vasvázát fel­állítani, de nem jogosult magát a falakat építeni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a részmunkához­ szükséges részmunkát elvégezhesse a részmunkát végző. Az a gázszerelő, aki egy tűzhelyben a gáztüzelő szerkeze­tet készíti, elvégezhetné a szerkezet be­kötését a tápvezetékbe is, egyéb munkát azonban, különösen nem olyant, amely az ő munkája vitán következik, a ké­szítmény teljes előállíthatása szempont­jából nem egyesíthet. A munkaegyesítés joga azt illeti meg, akinek az illető készítmény teljesen készen, forgalomra és használatra alkat« más állapotban »munkakörébe« tartozik. Ez a primer ipar, míg a részmunkát végző ipar a secunder ipar. De még a secunder ipar szempontjából is hát­rányos helyzetben vannak a szerelő- és díszítő természetű iparok, amelyeknél a munkaegyesítés lehetősége még kor­látozottabb, mint azoknál az iparok­nál, melyek a készítményeket forga­lomba kész állapotba termelik. ll|i| Hh­lMIIIIMWl való összeköttetésnek is. Gratulálhat az­­Ipartestületnek, hogy itt most ugyan­azt a Tarr Bélát látja elnöki minőség­ben, akit a magasépítési ügyosztályban teljesített tíz éves szolgálata alatt mint szakembert és pártatlan városatyát is­mert meg, mégpedig mindig a kisipa­rosság javára kifejtett működése köz­ben. Kívánja, hogy az Úristen áldja meg a nagyérdemű lakatosipartestüle­­tet úgy, mint most a Csonkaországot. Dr. Lipcsey Ádám kamarai titkár ba­rátságának adott kifejezést, amikor mondotta, hogy nemcsak hivatali, de szívbeli kötelék is hozta őt ide. Miként annak idején Szent Márton betakarta félpalástjával a legenda koldusát, épen úgy Szent István kiterjeszti palástját az egész országra. Reméli, hogy a belső villongások elülnek, mindnyájan egy közös cél felé tekintünk, mert nagy feladatok vannak még hátra. Egynek kell lennünk s követnünk kell azt, akit a bizalom vezető helyre állított- kiván­ja, hogy szebb és boldogabb jövőre virradjunk. Dr. Tahy István spok-titkár izzó na­cionalizmussal teli felszólalásában Szent Márton jó szivét és kemény kardját emelte ki. Akiként 1000 év előtt, most is a kardnak van döntő jelentősége. A maroknyi magyarságnak most is a kardja képezte vigaszát. Kovácsoljunk éles kardokat, mert élet-halál előtt ál­lunk. Irigylünk folyton és sokáig, mi­ként Szent Márton tette s akkor örökké válók leszünk. Higgjünk és bizzunk a magyar kard győzelmében. Erdős Dezső elöljárósági tag az es­tély borgazdájának, Weisz Jenő laka­tosmester kartársnak mondott köszöne­­tet kartársias áldozatkészségéért, majd pedig kezdeményezésére az egész kö­zönség elénekelte a Himnuszt. Tarr Béla elnök zárószavaiban kö­szönetet mondott a rendező bizottság­nak, élén Gaugusch Sándor háznagy­­gyal a nagyszerű rendezésért és a ven­déglősnek, kifogástalan ellátásért. ■ Asztalbontás után fesztelen társalgás,,­ majd pedig cigányzene mellett a reg­geli órákig tartó tánc következett. A szerelő­ipar a munka sorrendje szempontjából épp a hivatkozott ter­mészeténél fogva »szekunder« jellegű, mert nem készít, hanem csak az egyes­ iparágak által előállított készülékeket, gépeket és berendezési­­tárgyakat köti össze, foglalja szervezetbe és teszi működésre alkalmasakká. Ennek a kérdésnek elvi jelentőségű eldöntését tartalmazza a Budapest Székesfőváros Polgármesterének 3648/ 1938.—XV. kih. sz. határozata, amely határozat éles okfejtéssel állapítja meg, hogy az a szerelő iparos, aki a laka­tosipar körébe tartozó gáztűzhely ké­szítéssel foglalkozik, kontárkodást kö­vet el és mint ilyen, büntetendő. Ennek a kérdésnek szakmai szerír­­pontból is igen nagy jelentősége van, mert a kérdésnek a fenti értelemben való eldöntésével a másodfokú hatóság a Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara és az Ipartestület álláspontját teljes egészében magáévá tette, úgy­hogy ez­en kérdés a határfogalmak tisztázásával elvi jelentőségű döntés­sel végleges rendezést nyert. A hivatkozott határozat dr. Vásár­helyi Leó tanácsjegyzőnek a kérdést minden részében felölelő szakavatott munkája. ■ Dr. Schubert Ignác. ' A kamara kis- és kéz­műipari osztályának átszervezése A Budapesti Kereskedelmi és Ipar­kamara, amely a kis és kézműipar ügyeinek felkarolására eddig is külö­nösen nagy súlyt helyezett, elhatároz­ta, hogy e kérdéseknek megn­övekedett számánál és jelentőségénél fogva kis­ipari osztályát három részre osztja. Kü­lön kodifikációs osztály fogja végez­ni azokat a munkákat, amelyek a­ kis­ipart érintő törvények­­ és rendeletek előkészítési és véleményezési munkála­taira vonatkoznak. Ennek az oszt­ályá­nak az élén Moór Jenő kamarai titkár fog állni, aki a kisipar érdekében nagy rátermettséggel és lelkes ügyszeretettel, mindenki által elismert kiváló szaktu­dással eddig is oly értékes tevékeny­.­

Next