Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-25 / 2. szám
lakatosmest Lakatos, autószerelő- és javító, késes-köszörűs, mérlegkészítő, puskaműves, reszelővágó, vasesztergályos és vasöntő ipari szaklap A BUDAPESTI LAKATOSOK STB. IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS K(j£ll©^' m Ipartestületi tagok tagsági díjuk fejében kapják ELŐFIZETÉSI DÍJ: egy évre P. 0— félévre P. 3.— Felelős szerkesztő : FARKAS SÁNDOR gépészmérnök 1939 január hó 25 — XI. évi 12. szám Budapest, VII., Nyár u. 6. Telefon: 1-425-77. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én. Vas és fémipari alkalmazottak munkaidő szabályozása 1972/73 A m. kir. iparügyi miniszternek 45/ 1939. Ip. M. számú rendelete a 'vasas fémiparban,továbbá a gépgyártó és közlekedési eszközöket gyártó iparban, a villamossági iparban, a hangszeriparban, a műszereket, tudományos eszközöket és tanszereket gyártó iparban alkalmazottak munkaidejének szabályozása tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 :XXI. t. c. (az alábbiakban T.) 35. és 18. §ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem: 1 §■ A T-nek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései a vas- és fémipar, továbbá a gépgyártó és közlekedési eszközöket gyártó ipar, a villamossági ipar, a hangszeripar, a műszereket és tudományos eszközöket és tanszereket gyártó ipar tekintetében a harmadik bekezdésben foglalt kivételekkel 1939. évi márlus hó 1. napján hatályba lépnek. A képesítéshez, illetőleg a képesítéshez és engedélyhez kötött iparok közül a jeeni rendelet hatálya alá tartozik az arany-, az ezüstműves, az ékszerész, az arany-, ezüst- és a fémverő, az ötvös, a bádogos, a bronzműves, a csillárkészítő, a fegyverkovács, a puskaműves, a fémnyomó, a galvanizáló, a galvanoplasztikus, a hangszerkészítő,, (vonós-, fa- és fémfúvó hangszerek, zongora, harmonium, cimbalom és harmonika készítője), a kazánkovács és a hajókovács,, a késes, a köszörűs, a kocsigyártó, a bognár (kerékgyártó), a kocsifó,mogakészítő, a kovács, a szerszámkovács, a lakatos (műlakatos, épületfelvanuló és géplakatos), a látszerész, a mérlegkészítő, a műszerész, az órás, a reszelővágó, a rézműves és az ónozó, a rézöntő, a harangöntő, a szitakötő- és a rostakészítő, a vas- és fémesztergályos, a vasöntő, a vésőműves, és bélyegzőkészítő, a zománcozó, az orvosi műszerész és ortopédgépkészítő, az automobiljavító és szerelő, a fogműves, , a gázszerelő, a vízvezetékszerelő, a központi fűtés szerelő ipar, végül villamosáramú (elektromos világítási, erőátviteli, elektrotechnikai stb.) berendezéseknek, azok részeinek, valamint villamosmérő eszközöknek felszerelése, vezetékek létesítése, kapcsolása, javítása. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak: 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra és alkalmazottakra; 2. a tisztviselőkre; 3. azokra az alkalmazottakra, akiket munkaadójuk kizárólag nyílt árusítási üzletben (boltban), valamint ahhoz tartozó irodai és raktárhelyiségekben vagy más helyiségben csak az árusítással kapcsolatos munkával foglalkoztat; 4. az 1931 :XVI. törvénycikk hatálya alá eső közhasználatú villamosműre; 5. a bércséplő iparra. Az előző bekezdés 3. pontjában említett alkalmazottak munkaidejére a 34.400/1938. K. K. M. számú rendelet rendelkezései irányadók. A jelen rendelet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a jelen rendelet hatálya alá eső iparban alkalmazottnak kell tekinteni az ilyen üzem,ben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe vágó munkát vagy nem is ipari munkást végez. Az iparosnak az üzemben foglalkozatott családtagjai az alkalmazottakkal egyenlő elbírálás alá esnek. Abban a kérdésben, hogy valamely üzem vagy valamely alkalmazott a jelen rendelet hatálya alá esik-e vagy sem, az iparhatóság határoz, mégpedig ha gyárszerű iparűzésről vagy képesítéshez nem kötött ipar űzéséről van szó, a kerületi iparfelügyelő, valamint a kereskedelmi és iparkamara, egyéb esetben az ipartestület meghallgatása, és szükség esetében helyszíni ssszemle után. ! ! ! ! ! 2 §• A jelen rendelet hatálya alá eső alkalmazottak valóságos munkaideje — az alábbi kivételeket nem tekintve — a munkaközi szünetek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óránál, egy-egy héten negyvennyolc óránál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több köznapján nyolc óránál rövidebb idő van megállapítva, más köznapokon a munkaidőt legfeljebb ki-