Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-25 / 2. szám
4 óránál rövidebb nem lehet és ellenkező megállapodás hiányában nem számít be a munkaidőbe (a T. 4. §ának második bekezdése) 11. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüneteket az üzem azonos munkát végző valamennyi munkavállalójának, osztályok szerint alakulói tagozódás esetében az egyes osztályok azonos munkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé teszik,éa munkavállaló a félóránál nem rövidebb munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) elhagyhatja. 12. §: A munkaidő kezdetét és végét, a munkaidő meghosszabbítása esetében — a 6. §. első bekezdésének 1., 3., 4. és 5. pontjában említett esetek kivételével — a meghosszabbított munkaidő kezdetét és végét, a meghosszabbítás okát, mégpedig a 7. §. második bekezdése esetében a miniszter engedélyére hivatkozással, továbbá a munkaközi szünetek tartamát,új munkaidőrendként, olvashatóan olyan helyen kell közzétenni, ahol azt minden munkavállaló könnyen láthatja. Amennyiben a munkavállalók munkaidőbeosztása nem azonos, a munkaidőrendben a munkavállalók felsorolásával a reájuk érvényes munkaidő kezdetét és végét, valamint munkaközi szüneteiket külön kell feltüntetni. A munkaidőrendnek azt a részét, amely az egy-egy helyiségben alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, a munkaadó az illető helyiségben is köteles állandóan kifüggeszteni. 13. §. Semmis minden olyan megállapodás,, amellyel az alkalmazott a jelen rendeletben foglalt rendelkezésekből folyó jogáról lemond, vagy amely ezeknél a rendelkezéseknél az alkalmazottra hátrányosabb (a T. 14. §-a). A jelen rendeletben foglalt rendel-l kezések annyiban nem érintik a tőlük eltérő más jogszabályoknak, szokásnak, szerződésnek vagy megállapodásnak hattályát, amennyiben az az alkalmazottaknak a jelen rendeletben foglaltakból kedvezőbb helyzetet biztosít. 14 §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a T. 16. §-ába ütköző kihágást követ el és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzem vagy vállalat felelős vezetője, ha nem tartja meg a T-nek a jelen rendelettel hatálybalépett vagy a jelen rendeletnek a munkavállalók munka- idejére vonatkozó rendelkezését, avagy munkavállalót azért, mert az említett rendelkezésen alapuló jogát érvényesíti, elbocsát, vagy elbocsátással fenyeget. 15. §. A jelen rendelet 1939. évi március hó 1. napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi január hó 2-án. Kunder Antal s. k. a m. kir. iparügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. LAKATOSMESTEREK LAPJA 1939 január 25 Tudnivalók a gyermeknevelési pótlékról Mint lapunk legutóbbi számában megírtuk, az 1938. évi XXXVI. t.cikk bevezette az iparban, kereskedelemben, valamint a bányászatban és kohászatban alkalmazott munkások javára a gyermeknevelési pótlékot. A törvény végrehajtásával kapcsolatban számos teendő terheli a munkaadót, melyeknek elmulasztása hátrányos jogkövetkezményekkel járhat. Ezért ezekről megokoltnak tartjuk a következőkben tájékoztatni az érdekelteket: 1. Milyen vállalatok esnek a törvény hatálya alá? A gyermeknevelési hozzájárulás fizetésére kötelezettek azok a vállalatok, melyekben a számadási év (július 1-től június 30-ig) kezdetét megelőző évben (jelen esetben 1937) átlagban 20 munkavállaló (munkás, szaki munkás, altiszt) volt alkalmazva. A női munkások létszámának csak kétharmad része veendő számításba. Nem számíthatók be ebbe a létszámba a tisztviselők, kereskedősegédek és tanoncok. 2. Hogyan történik a munkavállalók számának kiszámítása? A törvény és végrehajtási utasítás szerint abban a kérdésben, hogy valamely vállalat hány munkavállalót foglalkoztat, a számadási év (július 1-től június 30-ig) egész tartama alatt a számadási év kezdetét előző naptári év átlagos munkáslétszáma irányadó. Az 1939. év első hat hónapjában az 1937. évi adatokat kell alapul venni. Az átlagos munkáslétszám kiszámítási módozatairól azokon kívül, ami fontosabb, az 1. kérdésre adott feleletben foglaltatnak sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás közelebbi irányítást nem ad. Gyakorlatilag lehetséges viszont az átlagos munkáslétszám kiszámítása a társadalombiztosítási napi, heti, vagy havi bejelentések segítségével. Legegyszerűbb a heti bejelentések jegyzékének alapulvétele, de csak a gyakorlat, illetőleg a szakmai vagy az országos családpénztár lesz hivatott eldönteni, hogy melyik, vagy milyen jegyzék alapulvételével kell az átlagos munkáslétszám megállapításánál eljárni. A bejelentésnek tehát célszerű tartalmaznia azt is, hogy milyen alapon történt a létszámmegállapítás. A törvény hatálya alá eső vállalatokról egyébként a Budapesti Közlöny 1938. december 31-iki száma ideiglenes jegyzéket közöl. 3. Mi a teendője annak a munkaadónak, aki nem szerepel a szakmai pénztáraknak ebben az ideiglenes névjegyzékében, vagy ha szerepel, de nem kapott fizetési meghagyást, hogy mely összeget tartozik leróni? Minden, tehát az ilyen munkaadónak is kötelessége megvizsgálni, vájjon üzeme munkáslétszámának az ismertetett körülmények