Lakatosmesterek Lapja, 1939 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-25 / 2. szám

4 óránál rövidebb nem lehet és ellen­kező megállapodás hiányában nem­ számít be a munkaidőbe (a T. 4. §­­ának második bekezdése) 11. §. Ha az üzem természete megengedi, a munkaközi szüneteket az üzem azo­nos munkát végző valamennyi munka­vállalójának, osztályok szerint alakulói tagozódás esetében az egyes osztályok­ azonos munkát végző munkavállalóinak egy időben kell megadni. Ha az üzemi viszonyok lehetővé te­szik,é­­a munkavállaló a félóránál nem rövidebb munkaközi szünet tartama alatt az üzemi helyiséget (telepet) el­hagyhatja. 12. §: A munkaidő kezdetét és végét, a munkaidő meghosszabbítása esetében — a 6. §. első bekezdésének 1., 3., 4. és 5. pontjában említett esetek kivéte­lével — a meghosszabbított munkaidő kezdetét és végét, a meghosszabbítás­ okát, mégpedig a 7. §. második bekez­dése esetében a miniszter engedélyére hivatkozással, továbbá a munkaközi szünetek tartamát,ú­j munkaidőrendként, olvashatóan olyan helyen kell közzé­tenni, ahol azt minden munkavállaló könnyen láthatja. Amennyiben a munkavállalók mun­kaidőbeosztása nem azonos, a munka­időrendben a munkavállalók felsorolá­sával a reájuk érvényes munkaidő kez­detét és végét, valamint munkaközi szüneteiket külön kell feltüntetni. A munkaidőrendnek azt a részét, amely az egy-egy helyiségben alkalmazott mun­kavállalókra vonatkozik, a munkaadó az illető helyiségben is köteles állandó­an kifüggeszteni. 13. §. Semmis minden olyan megállapodás,, amellyel az alkalmazott a jelen ren­deletben foglalt rendelkezésekből fol­­yó jogáról lemond, vagy amely ezeknél a rendelkezéseknél az alkalmazottra hátrányosabb (a T. 14. §-a). A jelen rendeletben foglalt rendel-l kezések annyiban nem érintik a tőlük eltérő más jogszabályoknak, szokásnak, szerződésnek vagy megállapodásnak hat­tályát, amennyiben az az alkalmazot­taknak a jelen rendeletben foglaltak­ból kedvezőbb helyzetet biztosít. 14 §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a T. 16. §-ába ütköző kihágást követ el és az ott meghatározott büntetéssel büntetendő a munkaadó, illetőleg az üzem vagy vállalat felelős vezetője, ha nem tartja meg a T-nek a jelen ren­delettel hatálybalépett vagy a jelen rendeletnek a munkavállalók munka-­ idejére vonatkozó rendelkezését, avagy munkavállalót azért, mert az említett rendelkezésen alapuló jogát érvényesí­­­ti, elbocsát, vagy elbocsátással fenye­get. 15. §. A jelen rendelet 1939. évi március hó 1. napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi január hó 2-án. Kunder Antal s. k. a m. kir. iparügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter. LAKATOSMESTEREK LAPJA 1939 január 25 Tudnivalók a gyermeknevelési pótlékról Mint lapunk legutóbbi számában megírtuk, az 1938. évi XXXVI. t.cikk bevezette az iparban, kereskedelemben, valamint a bányászatban és kohászat­ban alkalmazott munkások javára a gyermeknevelési pótlékot. A törvény végrehajtásával kapcsolat­ban számos teendő terheli a munkaadót,­ melyeknek elmulasztása hátrányos jog­következményekkel járhat. Ezért ezek­ről megokoltnak tartjuk a következők­ben tájékoztatni az érdekelteket: 1. Milyen vállalatok esnek a törvény hatálya alá? A gyermeknevelési hoz­zájárulás fizetésére kötelezettek azok a vállalatok, melyekben a számadási év (július 1-től június 30-ig) kezdetét megelőző évben (jelen esetben 1937) át­lagban 20 munkavállaló (munkás, szaki munkás, altiszt) volt alkalmazva. A női munkások létszámának csak két­harmad része veendő számításba. Nem számíthatók be ebbe a létszámba a tisztviselők, kereskedősegédek és tanon­­cok. 2. Hogyan történik a munkavállalók számának kiszámítása? A törvény és végrehajtási utasítás szerint abban a kérdésben, hogy valamely vállalat hány munkavállalót foglalkoztat, a számadási év (július 1-től június 30-ig) egész tar­tama alatt a számadási év kezdetét előző naptári év átlagos munkáslétszá­ma irányadó. Az 1939. év első hat hó­napjában az 1937. évi adatokat kell alapul venni. Az átlagos munkáslét­szám kiszámítási módozatairól azokon kívül, ami fontosabb, az 1. kérdésre adott feleletben foglaltatnak sem a tör­vény, sem a végrehajtási utasítás kö­zelebbi irányítást nem ad. Gyakorla­tilag lehetséges viszont az átlagos mun­káslétszám kiszámítása a társadalom­biztosítási napi, heti, vagy havi be­jelentések segítségével. Legegyszerűbb a heti bejelentések jegyzékének alapul­vétele, de csak a gyakorlat, illetőleg a s­zakmai vagy az országos családpénz­tár lesz hivatott eldönteni, hogy me­lyik, vagy milyen jegyzék alapulvé­telével kell az átlagos munkáslétszám megállapításánál eljárni. A bejelentés­nek tehát célszerű tartalmaznia azt is, hogy milyen alapon történt a lét­­számmegállapítás. A törvény hatálya alá eső vállalatok­ról egyébként a Budapesti Közlöny 1938. december 31-iki száma ideiglenes jegyzéket közöl. 3. Mi a teendője annak a munka­adónak, aki nem szerepel a szakmai pénztáraknak ebben az ideiglenes név­jegyzékében, vagy ha szerepel, de nem kapott fizetési meghagyást, hogy mely összeget tartozik leróni? Minden, tehát az ilyen munkaadónak­ is kötelessége megvizsgálni, vájjon üzeme munkáslét­számának az ismertetett körülmények

Next