Lakatosok Lapja, 1898 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1898-01-15 / 1. szám

1. sz. LAKATOSOK LAPJ A .................................................................................................................................................................................................... iHiiiiiuMiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiMiiiiiiiiiuiiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiluuiiiiiiiiiiiiiiuniiuiiiiiuinMitiiuiiiiiniiiiiiiiiiHi Ehhez nem kell más mint a tartályt egy villamos lámpa vezetékébe bekapcsolni s a kovácstűz be van rendezve. Habár a folyadék hideg s hőségnek sehol semmi nyo­mára nem találunk, még is, ha abba egy darab vasat a fogó segélyével bemártunk, mire kihúzzuk már fehér izzóvá vált. Ennél semmi hővesztesség nem fordulhat elő, kivéve azt a keveset, mely a fénylő burkolatból kisugárzik, mely a fémnek a folyadékkal érintkezésbe került részét borítja. Már e tekintetben is lényeges meg­takarítás mutatkozik a régi eljárással való össze­ha­sonlításnál időben, munkában, és tüzelő anyagban. Milyen gyakran látjuk, hogy egy munkadarab előkészítése alkalmával azt a munkás túlságos módon hevíti, sokkal nagyobb mértékben mint szükséges, csu­pán azért, hogy időt nyerjen s a végeket felváltva meg­munkálhassa, miért aztán kénytelen az egyik véget lehűteni mielőtt az üllőre helyezné. Az elektromos hevítésnél és keményítésnél ugyanazon folyadékban történik a keményítés, mely a hevítésre szolgál, egy­szerűen akként, hogy a fogót a tartórúdról, mely a negatív sarkot képezi,­­ felemeljük. A­ki az elektromos áramot ismeri, az tudni fogja, hogy mielőtt a fémet az oldatba mártjuk, vagy a fém­nek vagy a fogónak, mellyel azt tartjuk a tartóruddal érintkezésbe kell jönni, vagy az anyag és a folyadék között elektromosivet kell képezni. A legközelebbi kérdés, mely a folyékony kovácstűz figyelmes szem­lélője fel fog vetni az, hogyan járunk el akkor, ha nem a végeket, hanem a tárgy közepét akarjuk meg­­tüzesíteni ? Mert hiszen nem emelhetjük a folyadék közepét a levegőbe, hogy az a hevítendő tárgy közepét körülvegye. A feltaláló erről is gondoskodott, mert a tartály végén egy kis szivattyút alkalmazott, melynek segélyével a folyadék egy más tartályba átszivattyúz­­tatik, mely úgy van elkészítve, hogy abban a folya­déknak egyenletes gyorsaságú lefolyása van, melyben a munkadarabot az érintkezés szélességének megfele­­lőleg elkészített téglára lehet fektetni. Ezen módszer szerint való hevítésnél sokkal könnyebben tudjuk a munkadarabot a szükséges mértékben hevíteni mint a széntűznél. E kovácstűz mindenütt létesíthető, a­hol vil­lamosvezetékek vannak. Egy negyed hüvelyk átmérőjű vasat nyolc­ másod­perez alatt fehérizzóvá tehetünk míg egy hüvelyk vastagságú négyszegletes darabot egy perez alatt tüzesíthetünk meg. E módszer alkalmazása az idő megtakarítást is beleszámítva csak félannyi költséggel jár mint a széntűz használata. A vasról. Tekintettel arra a fontos szerepre, melyet a vas az ipari élet minden ágában játszik, bizonyára nem lesz érdeknélküli, ha a különböző vasnemek tulajdon­ságairól és alkalmazásáról néhány megjegyzést teszünk. A vasnemek osztályozása a következő : 1. Nyers­­ és öntött vas 2 százaléknál több széntartalommal, 2 kovácsolható vas 2 százaléknál kevesebb széntartalom­mal. Ez utóbbi osztályba tartozik az aczél is, azonban a két vasnem között megállapított határ nincsen. A nyers vas oly állapotban tűnteti fel a vasat, melyben a magas­kemenetébe az érczekből kiolvasztva kikerül. Ez a vas már 1200 foknál olvasztható, úgy hogy a vasöntés kisebb üzemekben is nagyobb nehéz­ségek nélkül eszközölhető. A nyers vas rendesen fehér vagy szürke. Ez utóbbi öntési czélokra magasabb olva­dási foka dac­ára is alkalmasabb, minthogy erős fo­­lyóssága következtében a formákat jól kitölti, ezenkívül nem is olyan kemény és merev, mint a fehér, miért is szerszámokkal a repedés veszélye nélkül megmunkál­ható. Különösen fogaskerekek, szíjkorongok, tengely­ágyak, csövek, hengerek stb. előállítására alkalmazzák. A fehér nyersvas főkép az úgynevezett Temper-öntvény készítésére használatik. A tárgyak ugyanis előbb a kívánt formákba öntetnek és ezután pulverizált vasér­­czekkel izzítás útján kovácsolható vassá változtattatnak át. Ezáltal a tárgyak könnyebben lesznek megmunkál­hatók és egyidejűleg szilárdabbá is válnak. A temper­­öntvényből készülnek főkép a varrógépek, lakatok, kulcsok, egyes szerszámok, sőt a silányabb értékű kések és ollók is. Az öntött vasnál sokkal nagyobb mérvben alkal­­maztatik különösen a kisiparban, a kovácsolható vas, mely a nyers vas széntartalmának csökkentése által jön létre. Ez a vas mint neve is mutatja, kovácsolható, vagyis izzóállapotban a kalapácscsal formálható. A kovácsolható vas, illetve az aczél előállítható az úgy­nevezett izzítási rendszerrel, míg a Bessemer, Thomas és Martin-féle processusokkal a vas folyós állapotban kerül ki; ez az úgynevezett folyvás, vagy folyós aczél. A folyvas nemek közül a legjobbnak van elismerve a Martin-féle aczél. Az izzítás folytán előállító­­ aczél általában jobb, mint a folyós aczél. A kovácsok és lakatosok csakis az előbbit használják. Kitűnik szívóssága által és bizo­nyos hatások között hideg állapotban is megmunkálható. Csavarokhoz is jobb, mint a folyvás, minthogy a csa­varmenetek élesebben vághatók be. Rozsda ellen is jobb az izzított vas. Jelentékeny hőmérsékváltozások­­nál a folyvás nem vált be, miért is kazánpléhez nem a legajánlatosabb, habár utóbbi időben egyes körök azt hangoztatják, hogy kazánok részére épen ez a vasnem a legjobb. Sokkal bízhatóbb eredményeket értek el folyvással híd- és tetőépítéseknél, a­hol ez a fém jól bevált. A legjobb aczélt az izzított aczélnak graphittége­­lyekben való újjáolvasztása által nyerik, innét a neve tégelyaczél. A finomabb szerszámok ebből az acélból készülnek. Újabban ágyukat és pánczéllemezeket is ebből a vasnemből gyártanak. A bochuni aczélgyár harangokat is tégelyaczélból állít elő. Az úgynevezett raffinált ac­élt főkép kemény vágószerszámok, mint 3

Next