Lakatosok Lapja, 1899 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1899-01-15 / 1. szám

III. évfolyam. 1. szám. 1 1899. jan. 15. A MAGYAR EPULET-, MU- E3 GÉPLAKATOSOK ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ IPARI ÉS TECHNIKAI ISMERETTERJESZTŐ SZAKLAP EGYSZERSMIND HIVATALOS KÖZLÖNYE A BUDAPESTI EGYESÜLT LAKATOS-, PUSKAMŰVES-, KÉSES RESZELŐ VÁGÓ.-, LÁNCZKOVÁCS-, SARKANTYUS-, CSA SZERKOVÁCS-, , MŰSZERÉSZ-, KARDMŰVES- ɧ- KÖSZÖR IPARTESTÜLETNEK. és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Baross-utcza 38. szám. Laptulajdonos cs szerkesztő: Paji Taixiás. Főmunkatársi Páder IVtii-idor. Megjelenik minden hónap 15-ik és utolsó napján Előfizetési ár: Egész évre . . . 5 frt — kr. Fél évre . .. 2 frt 50 kr Vasszerkezetek tisztítása és befestése. A vasnak általában, de különösen a vasszerke­zeteknek legveszedelmesebb ellensége a rozsda, fő­ként a kovácsolt vasnak, melyet gyorsabban megtá­mad mint az öntött vasat. E körülményt sokan kihasz­nálták arra, hogy a vasszerkezetek értékét a fa- és kőépitkezési anyagokkal szemben kisebbítsék, onnan indulván ki, hogy az előbbiek tartósság tekintetében hátrább állanak más építkezési anyagoknál. Minthogy ezen állítás nem volt teljesen alaptalan, a vasutépitészeti szakemberek a festékipar technikusaival vállvetve töre­kedtek a vasnak a rozsdától megóvá=ára orvosszert ta­lálni. A más fémekkel mint horgany ólom stb.-vel való bevonás habár különben jó, igen sokba kerül, mások épen vasszerkezetekre, ezeknek terjedelmessége miatt nem \oltak használhatók. Ugyanez áll a élegtelenitési és hasonló eljárásokra nézve, minek zárt helyeken kell történnie. Ezért ismételve csak visszatértek arra az esz­mére, hogy a vasnak alkalmas festékben találjanak a rozsda ellen védelmet. Gyárosok és kereskedők a leg­különbözőbb ajánlatokat tettek és festékvegyületeket hoztak forgalomba, melyeket reklámok által (mint ez szokásos) mint a legjobb s leghatékonyabb szert aján­lottak. Ezeket a meleg ajánlásokat természetesen elővi- gyázattal kell fogadni. Spannrath aacheni ipariskolai igazgató „Kémiai és fizikai vizsgálatok néhány hasz­nálatban levő vasfesték tulajdonságairól“ czimü mun­kájában lándzsát tör ugyan egyik vagy másik festék jósága mellett, de szakemberek bebizonyították, hogy ezen ur által kihozott eredmény, részben hamis felte­véseken, részben téves megfigyeléseken alapul. Itt tu­lajdonképpen csakis tartóssági kísérletekről lehet szó, miként az a délnémet vasúti hatóságoknál történt. Ezek kimutatták, hogy a különböző eddig alkalmazott festé­kek általában véve meglehetősen egyenlő értékűek, hogy nem annyira a festéktől mint inkább annak alkalmazási módjától függ, hogy hatékony védelmet találjunk benne. A főkövetkezmény minden befestésnél, hogy első sorban a vasszerkezelrő! a rozsdát s más tisztátalanságot gondosan eltávolitsunk, mielőtt befestjük. Ez a tisztítás savakban való páczolás által, is eszközölhető. Ebben az esetben azonban a vasról a rátapadt savak igen lelkiis­meretesen letisztitandók. A hideg vízzel való lemosás itt nem elégséges, hanem e czélra meszes vizet kell hasz­nálni, melyet aztán ismét tiszta hideg vízzel lemosni. Ehhez külön páczoló és mosótartályok szükségesek, melyeket a megkivántató nagyságban csakis nagyobb ipartelepek szerezhetnek meg. E mellett az a veszély is fennforog, hogy ha legcsekélyebb mennyiségű sav ma­rad a vason, a rozsda a festék alatt észrevétlenül ke­letkezik és nagyon ajánlatos tehát, hogy a vegyi utón való tisztitás -— ha csak a tisztítandó tárgy alakja ezt feltétlenül szükségessé nem teszi — egészen mel­lőzzük s mechanikai utón tisztítsuk meg a tárgyat. Ez legczélszerübben drótkefével koksz tégladarabokkal való ledörzsölés által eszközölhető. E ledörzsölés után a vas, — melynek természetesen teljesen száraznak kell lenni — forró lenolaj firniszszel kenendő be. Ha lehetséges a megmelegitett vasrészeket kenjük be. Ennek a mázó-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék