Lakatosok Lapja, 1902 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1902-01-15 / 1. szám

2 Vasiparunk múltja és jelene, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter egy nagy­szabású munkában földolgoztatta a Magyarország gyáripa­rára vonatkozó adatokat. E nagyszabású mű képezi alapját, alábbi közleményeinknek. A vasiparra vonatkozó része e munkának Edvi Illés Aladár e téren kiváló, mondhatnók egyedüli szakírónk mesteri tollát dicséri. Tartozunk annak előrebocsájtásával, hogy magyar­­ország gyáriparának éppen a vas- és fémipar az a része, a­mely kezdettől fogva mindig a fejlődés jeleit mutatta. Ha összehasonlítjuk Európa többi államaival, a mi orszá­gunk a sorozatban a 9 dik helyett foglalja el. Vas- és aczélgyártmányaink kiállják a külföldével a versenyt és különösen a legutolsó idők a fejlődésnek legörvendetesebb, legbiztatóbb jeleit mutatják. Hegyeink dús ércttartalma reményt nyújt a jövőre, hogy a kormány támogatása iparosaink nemes versenye és törekvése, ha nem is emeli vasiparunkat más fejlettebb államok ipara felé, annyit azonban még­is elérhetünk, hogy lépést tartunk az idők folyásával. Mielőtt Magyarország vasiparának jelen helyzetét is­mertetnénk, pillantást kell vetnünk a múltba, ismertetnünk kell néhány vonással annak történelmi fejlődését. A vasgyártás múltja. A Kárpátok éret­őségét már az ókori népek is föl­ismerték, a történelmi kutatás kétségtelenné teszi, hogy Krisztus előtt 500 esztendővel, később pedig a rómaiak idején magyar földön vasat bányásztak. Bars-, Zólyom-, Gömör-, Szepes- és Nógrád megyében laktak a gallus gothi­­nok, a­kikről Cornelius Tacitus mint vasbányászokról emlé­kezik meg. A régiségbúvárok sokhelyütt találnak ilyen ókori vasolvasztó kemenczéket. Későbbi időkben a vas­bányászat és a vasolvasztás bizonyára kevésbbé szünetelt, akkor pedig, mikor a magyar nép foglalta el a négy folyó és a három béreg honát, a vasgyártásnak csak tökéletes­­­ülnie lehetett, hiszen az ősmagyarok harczkedvelő nép voltak. Fegyvereik anyaga a szikrázó aczél volt. Sokkal biztosabb adatunk maradt fönn a középkori magyarországi vasbányászatról. 1200 táján III. András magyar király letelepíti a Toroczkó-vidéki bányászokat és kohászokat. Gömör és Szepes vármegyék bányászkodó népének viselt dolgairól sokat beszélhetnek az oklevéltárak napvilágra került adatai. A XV. században I. Ferdinánd trónra­­lépésével új korszaka nyílik a magyar bányamivelésnek, újra szervezik a bányászatot, üdvös rendeleteket és tör­vényeket alkotnak. Ekkor már számos jó hírű vasgyár is létesült sőt a XVII. században vasiparunk kivitelre is dol­gozott. Új mesgyére lép maga a vasgyártás technikája is. A kovács­vasat és aczélt nem közvetlenül az érczek­­ből gyártják ezentúl, fölváltja ezt a nyers vasgyártás és a finomítás. Bővülnek a kemenczék, fejlődik a szakértelem, felsőmagyarországi városok mindinkább kezdik hivatás­szerűen kultiválni úgy a vasbányászatot mint a vasgyár­tást. Később a XVIII. században már nemcsak magánosok alapítanak gyárakat, hanem maga a kincstár is. Az igazi fejlődés azonban a XIX. században követ­kezett be. A XIII-ban megkezdik az olvasztókat faszén helyett kokszszal tüzelni. Később föltalálják a henger­­fúvó gépeket, majd a kemenczéket tápláló levegő elő­melegítését, melyet nálunk elsősorban 1837-ben alkalmaz­nak a Sztraczenai-telepen. A XIX. századában a modern­­géptechnika minden vívmányaival megismerkedik Magyar­­ország is, meghonosítják az aczélgyártásnál Martin Bes­semer és mások korszakos találmányait, a magyar szak­értelem sokszor még fejleszt is egy-egy nagyobbszabású találmányon is. Gömör vármegye vezet a megyék közt a vasterme­ LAKATOSOK LAPJA postakocsis kezdi az életpályát. Mikor nagyobb lesz, látja, hogy ez az életpálya nem neki való, beáll tehát egy fémgyárba munkásnak. Alig van itt néhány évig, hasznos ipari találmányokat szer­keszt, a melyeket értékesít s a melyek jövedelmé­ből elméletileg is képzi magát s néhány év múlva megszerzi a technikai tudományokat s abban az óriási gyárban, a­hol a lakatosinasságon kezdte, fő technikai intéző, főmérnök lesz. Most már boldogulásának alapja meg van vetve, újabb talál­mányokkal halad a milliók, aztán a milliárdok felé s ma az összes amerikai aczélgyárosok szö­vetkezetének az elnöke, olyan fizetéssel, a­minőt Európában csak királyok kapnak. Schwab M. Károly pályafutásának története útmutatás a mai iparos ifjúságunknak és arra, hogy a kitartás, a szorgalommal párosult erős akarat végre is diadalt arat. De hiszen erre nálunk is van példa. Nem egy lakatos nagyiparosunk van, a­ki mint egyszerű lakatosmunkás kezdte. Kovács Pál, volt országgyűlési képviselő, a m. kir. állam­vasutak egyik főmérnöke, szintén lakatossegéd volt s a budapesti közúti vasút főmérnöke szin­tén. Mindketten saját szorgalmukkal s keservesen megkeresett munkadíjuk fölhasználásával szerez­ték meg Zürichben a mérnöki képzettséget s ér­tékesítik előkelő állásban tudásukat, ha­bár nekik itthon milliók szerzésére nincs is kilátásuk. Az aczélkirály látogatása alkalmából eszünkbe jutottak mindezek, melyeket példának okáért, ifjúságunk buzdítására, előre törekvési vágyai­nak fölkeltésére elmondottunk e helyen. 1. szám.

Next