Lakatosok Lapja, 1902 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1902-01-15 / 1. szám
2 Vasiparunk múltja és jelene, Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter egy nagyszabású munkában földolgoztatta a Magyarország gyáriparára vonatkozó adatokat. E nagyszabású mű képezi alapját, alábbi közleményeinknek. A vasiparra vonatkozó része e munkának Edvi Illés Aladár e téren kiváló, mondhatnók egyedüli szakírónk mesteri tollát dicséri. Tartozunk annak előrebocsájtásával, hogy magyarország gyáriparának éppen a vas- és fémipar az a része, amely kezdettől fogva mindig a fejlődés jeleit mutatta. Ha összehasonlítjuk Európa többi államaival, a mi országunk a sorozatban a 9 dik helyett foglalja el. Vas- és aczélgyártmányaink kiállják a külföldével a versenyt és különösen a legutolsó idők a fejlődésnek legörvendetesebb, legbiztatóbb jeleit mutatják. Hegyeink dús ércttartalma reményt nyújt a jövőre, hogy a kormány támogatása iparosaink nemes versenye és törekvése, ha nem is emeli vasiparunkat más fejlettebb államok ipara felé, annyit azonban mégis elérhetünk, hogy lépést tartunk az idők folyásával. Mielőtt Magyarország vasiparának jelen helyzetét ismertetnénk, pillantást kell vetnünk a múltba, ismertetnünk kell néhány vonással annak történelmi fejlődését. A vasgyártás múltja. A Kárpátok éretőségét már az ókori népek is fölismerték, a történelmi kutatás kétségtelenné teszi, hogy Krisztus előtt 500 esztendővel, később pedig a rómaiak idején magyar földön vasat bányásztak. Bars-, Zólyom-, Gömör-, Szepes- és Nógrád megyében laktak a gallus gothinok, akikről Cornelius Tacitus mint vasbányászokról emlékezik meg. A régiségbúvárok sokhelyütt találnak ilyen ókori vasolvasztó kemenczéket. Későbbi időkben a vasbányászat és a vasolvasztás bizonyára kevésbbé szünetelt, akkor pedig, mikor a magyar nép foglalta el a négy folyó és a három béreg honát, a vasgyártásnak csak tökéletesülnie lehetett, hiszen az ősmagyarok harczkedvelő nép voltak. Fegyvereik anyaga a szikrázó aczél volt. Sokkal biztosabb adatunk maradt fönn a középkori magyarországi vasbányászatról. 1200 táján III. András magyar király letelepíti a Toroczkó-vidéki bányászokat és kohászokat. Gömör és Szepes vármegyék bányászkodó népének viselt dolgairól sokat beszélhetnek az oklevéltárak napvilágra került adatai. A XV. században I. Ferdinánd trónralépésével új korszaka nyílik a magyar bányamivelésnek, újra szervezik a bányászatot, üdvös rendeleteket és törvényeket alkotnak. Ekkor már számos jó hírű vasgyár is létesült sőt a XVII. században vasiparunk kivitelre is dolgozott. Új mesgyére lép maga a vasgyártás technikája is. A kovácsvasat és aczélt nem közvetlenül az érczekből gyártják ezentúl, fölváltja ezt a nyers vasgyártás és a finomítás. Bővülnek a kemenczék, fejlődik a szakértelem, felsőmagyarországi városok mindinkább kezdik hivatásszerűen kultiválni úgy a vasbányászatot mint a vasgyártást. Később a XVIII. században már nemcsak magánosok alapítanak gyárakat, hanem maga a kincstár is. Az igazi fejlődés azonban a XIX. században következett be. A XIII-ban megkezdik az olvasztókat faszén helyett kokszszal tüzelni. Később föltalálják a hengerfúvó gépeket, majd a kemenczéket tápláló levegő előmelegítését, melyet nálunk elsősorban 1837-ben alkalmaznak a Sztraczenai-telepen. A XIX. századában a moderngéptechnika minden vívmányaival megismerkedik Magyarország is, meghonosítják az aczélgyártásnál Martin Bessemer és mások korszakos találmányait, a magyar szakértelem sokszor még fejleszt is egy-egy nagyobbszabású találmányon is. Gömör vármegye vezet a megyék közt a vasterme LAKATOSOK LAPJA postakocsis kezdi az életpályát. Mikor nagyobb lesz, látja, hogy ez az életpálya nem neki való, beáll tehát egy fémgyárba munkásnak. Alig van itt néhány évig, hasznos ipari találmányokat szerkeszt, a melyeket értékesít s a melyek jövedelméből elméletileg is képzi magát s néhány év múlva megszerzi a technikai tudományokat s abban az óriási gyárban, ahol a lakatosinasságon kezdte, fő technikai intéző, főmérnök lesz. Most már boldogulásának alapja meg van vetve, újabb találmányokkal halad a milliók, aztán a milliárdok felé s ma az összes amerikai aczélgyárosok szövetkezetének az elnöke, olyan fizetéssel, aminőt Európában csak királyok kapnak. Schwab M. Károly pályafutásának története útmutatás a mai iparos ifjúságunknak és arra, hogy a kitartás, a szorgalommal párosult erős akarat végre is diadalt arat. De hiszen erre nálunk is van példa. Nem egy lakatos nagyiparosunk van, aki mint egyszerű lakatosmunkás kezdte. Kovács Pál, volt országgyűlési képviselő, a m. kir. államvasutak egyik főmérnöke, szintén lakatossegéd volt s a budapesti közúti vasút főmérnöke szintén. Mindketten saját szorgalmukkal s keservesen megkeresett munkadíjuk fölhasználásával szerezték meg Zürichben a mérnöki képzettséget s értékesítik előkelő állásban tudásukat, habár nekik itthon milliók szerzésére nincs is kilátásuk. Az aczélkirály látogatása alkalmából eszünkbe jutottak mindezek, melyeket példának okáért, ifjúságunk buzdítására, előre törekvési vágyainak fölkeltésére elmondottunk e helyen. 1. szám.