Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1909 (2. évfolyam, 5-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

m -1 m II. évfolyam. Budapest, 1909. január 31. 5. szám.- A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ÉS AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE — Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő : Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: BARTOLFY JANOS Egész évre 12 K. Negyedévre 3 K. Budapest, VI, Teréz-körut 18. sz. a budapesti asztalosipartestület elnöke. Félévre 6 K. Egyes szám 30 fill. Rendet kérünk! Az a fejetlenség, ami a munkásbiztositó pénztárnál tapasztalható, máris gyönyörű gyü­mölcsökéi terem. Nincs nap, amelyen panaszos levelet ne hozna hozzánk a posta, amelyben szinte elkeseredve Írják meg olvasóink azt a temérdek sérelmet, amit a szociáldemokraták által kisajátított biztositó pénztártól kell el­szenvedniük. Nincs mester, aki tudhatná, váj­jon a pénztár mily összeget vet ki reá, ame­lyet záros határidőn belől meg kell fizetnie anélkül, hogy a mester tudná, vájjon miért is kell neki fizetni és hogy helyes-e a kirovás ? A pénztárak — mintha csak hasból csinál­nák kivetik a nekik jól eső summát s a munkaadónak nincs és nem lehet más teendője, mint fizetni. Arról, hogy van-e, lehet-e apel­lálni a legtöbb esetben méltánytalanul kirovott dij ellen, senkinek tudomása nincs. Szinte ki­váncsi az ember megtudni, vájjon az állami munkásbiztositó hivatal — amiről a törvény rendelkezik — létezik-e hát valóságban s ha igen, müködik-e, avagy hogy hol és merre van s ha egyáltalán megvan, miért nem ellenőrzi a pénztárak érthetetlen és sérelmes működését? Miért nem tesz igazságot ott, ahol igazságta­lanság történt, ahol a munkaadót fejős tehén­nek nézik a pénztárak, mikor indokolatlanul és jogtalanul szinte három-tizszeres dijakat vet­nek ki. A pénztáraknál föl világosi tást kapni nem lehet. Azok, akik erre hivatva volnának, ma­guk is oly tálékozatlanságot árulnak el, hogy az már nemcsak megdöbbentő, hanem való­ban skandaiózus állapot. Rendről, szabályos eljárásról itt szó sincs. Mintha mindenki a sa­ját szakállára értelmezné a munkásbiztositás és betegsegélyezés dolgát, ahány alkalmazott ott van, annyiféleképp beszél, dolgozik és cse­lekszik, csupán abban az egy dologban van egyértelműség, hogy mindenki egyaránt tájéko­zatlan, hogy mindenki egyformán azon van, hogy a munkaadóról minél több bőrt le­húzzon. Már engedelmet kérünk, de ez az állapot tarthatatlan. Ha törvény van arra, hogy a munkások betegség és baleset ellen biztosítva legyenek, ennek a törvénynek kell olyan olda­lának is lenni, amely a munkaadókat ne szol­gáltassa ki teljesen egy értelmetlen, dolgát nem ismerő alkalmazott sereg garázdálkodásá­nak. Elvégre a munkaadók csoportja nem mé­dium, amelyen minden tudatlan és járatlan egyén kísérleteket végezhessen. Olyan esetben, mint a betegség- és balesetbiztosítás, ahol ezrek és ezrek érdekéről van szó, ahol ezeknek az ezernyi munkaadóknak még több ezernyi koronája bánja meg a felületes vagy pláne roszakaratu kivetéseket, könnyen venni nem lehet a dolgok folyását, és nem lehet teljesen kiszolgáltatni a munkaadókat egy teljesen tu­datlan hivatalnok csoportnak, de föltétlenül szükséges, hogy egy fölötte álló hatóság rend­szeres ellenőrzést és esetleg jogorvoslást gya­koroljon minden sérelmes esetben. Kihez forduljon azonban ma a munkaadó? Lehetetlen megtudni, mert Pontiustól-Pilátushoz küldözik, egyiknél sem kap orvoslást s a sok huza-vona, időveszteség után. mégis csak az a vége a dolognak, hogy orvoslást nem kap, ellenben fizetni mégis kell. Soha törvény­nyel még annyi baj nem volt, mint ezzel. És soha törvény cudarabbul összefércelve nem, volt, mint ez, amelyet a szocialisták teljesen maguknak sajátítottak ki s amelyre foltot vet­nek ott, ahol nekik jól esik. Legközelebb rész­letesen foglalkozunk azokkal a sérelmekkel, amelyeket a munkaadók máris szenvedtek, ad­dig is azonban kérjük az állami fönhatóságot képező hivatalt, hogy nézzen egy kicsit bele abba a kártyába, amit a pénztárak a munka­adók, sőt részben a munkások elten is kiját­szanak, mert az már mégis csak abszurdum, hogy egy jótékony célzattal, az iparosok költ­ségén fentartott intézmény ne szolgálja hivatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék