Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-01 / 1. szám
A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ÉS AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., ALMÁSSY TÉR 8. SZÁM. TELEFON 24-04. FŐSZERKESZTŐ: BARTOLFY JÁNOS a budapesti asztalosipartestület elnöke. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 12 korona. Negyedévre 3 korona. Fél évre 6 korona. Egyes szám 30 fillér. Postatakarékpénztár! csekk számla 24033. 17 !- BOLDOG Az ujesztendőben őszinte jó kívánságunkkal köszöntünk be olvasóinkhoz: adjon a Mindenható az asztalosmestereknek s a magyar asztalosiparnak boldog ujesztendőt! Boldogabbat, mint amilyen az elmúlt év volt. Iparunk egéről tűnjenek el a fellegek s csak az éltető derű mosolyogjon le reánk és iparunkra, hogy végre a kortársak is, iparunk is a boldogulás útján haladhassanak. Ennek eléréséhez azonban nem elég sem a jókívánság, sem a jobb jövőben való bizakodás, reménykedés. Nekünk magunknak is tennünk, cselekednünk kell valamit, hogy jövőnkön előnyünkre változtassunk. Jövőnk alakulása sokban függ önmagunktól, mert ha csupán reménykedünk és semmit nem teszünk reményeink valóra válására, akkor bizony reményeink soha életre nem kelnek s az élet örökös csalódásokat hoz reánk. Tagadhatatlan, hogy az emberi gyarló természetnek szüksége van a reményre is, különben igen sokszor elveszítené az élethez való kedvét. Mégis az a reális ember, aki nem a reményekre épít, hanem a saját erős akaratára, munkásságára s aki jövőjét helyzete teljes ismerete mellett kormányozni, megalapítani, irányítani tudja. Jövőnk irányításához azonban szükségünk van elsősorban arra, hogy helyzetünket teljesen ismerjük, azt tisztán lássuk. Így elsősorban meg kell ismernünk azokat az okokat, amelyek boldogulásunknak útját állják, mert különben azokat el nem távolíthatjuk boldogulásunk útjából. A bajok felismerése már magában fél eredményt biztosít. Arra törekedjünk tehát, hogy iparunk bajait s e bajok okait fölismerjük. Az orvoslás már ezután könnyen megy, ha erős akaratunk van a bajok orvoslására. Az erős akaratnak, a kitartásnak hatalmas ereje van, amely nem ismer gátat, ellenben nem remélt sikert eredményez. Kutassuk tehát iparunk bajait s azon okokat, amelyek e bajokat előidézték s minden akaratunkkal azon legyünk, hogy e bajok s azoknak okai megszűnjenek. Iparunk sok baja között csupán egyet említünk meg e helyen, amely kútfeje összes bajainknak és az a széthúzás, amely közöttünk úrrá lett. Lám, az elmúlt esztendőben mily nagyarányú munkáink voltak s azért mégsem ÚJÉVET tudtunk boldogulni, mert nem voltunk képesek a sok munka gazdasági előnyeit kihasználni. S várjon miért? Mert nem volt meg közöttünk az összetartás. Ahányan vagyunk, annyifelé húztunk, egymás ellen törtünk . Így a vállalatainkon sem lehetett hasznunk, mert a tisztességes munka tisztességes árát letörtük inkább, semhogy kartársunk egyike-másika jobb árban juthasson munkához. A széthúzásnak bűnhődését meg is szenvedtük s ma ott tartunk, hogy már vállalni sem igen merünk, mert az egymás ellen való tülekedés megboszulta magát s a letört árak mellett munkáinkon keresni lehetetlen. A széthúzásnak átkát érezzük sok más egyébben is, így különösen abban, hogy velünk, iparosokkal sem az állam, sem a társadalom nem törődik, bajainkat nem ismerik, mert mi elhallgatjuk, orvosolni nem törekszenek, mivel közös akarattal ezt mi sem kérjük. Innen van azután az, hogy az iparosnak s az iparnak nincs pártfogója, szószólója sem a hatóságoknál, sem a közéletben. Ennek az elárvult állapotnak egyedül mi vagyunk az okai, mert nem tartunk soha és semmiben össze, hanem széthúzunk. Azért, ha azt akarjuk, hogy valóban jobb, boldogabb esztendő virradjon reánk az eddigieknél, akkor kartársak, szakítsunk a múlttal, szakítsunk hibáinkkal s fogadjuk meg az újév hajnalán, hogy az irigységet, a széthúzást kigyomláljuk kebelünkből s helyébe a kartársi szeretet és összetartás nemes érzületét ültetjük s azokat ápoljuk. Fogadjuk meg, hogy egyetértünk, egymás ellen nem törünk, egymáshoz igaz szeretettel, kollegiális érzéssel viseltetünk, hogy az irigységet, a féltékenységet teljesen kiirtjuk keblünkből mint nem kollegákhoz méltó érzületet. Ha ezt megtesszük, akkor valóban boldog esztendőnk lesz ez az idei, amely boldogulást hoz reánk is, iparunkra is, amelyre pedig oly nagy szükségünk volna nekünk is, iparunknak is, mert hiszen évek hosszú során át csak a küzdelemből, a csalódásokból vettük ki részünket, a boldogságban pedig alig részesült közülünk valaki. Adja a Teremtő, hogy a magyar asztalosiparra boldogulást hozzon ez az év, melynek reményében újólag boldog újévet kívánunk a kortársaknak. ELLENŐRIZVE 2/2^ 1