Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1911 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

A BUDAPESTI ASZTALOSIPARTESTÜLET ÉS AZ ASZTALOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., ALMÁSSY­ TÉR 8. SZÁM. TELEFON 24-04. FŐSZERKESZTŐ: BARTOLFY JÁNOS a budapesti asztalosipartestület elnöke. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 12 korona.­­ Negyedévre 3 korona. Fél évre 6 korona.­­ Egyes szám 30 fillér. Postatakarékpénztár! csekk számla 24033. 17 !- BOLDOG Az ujesztendőben őszinte jó kívánságunk­kal köszöntünk be olvasóinkhoz: adjon a Min­denható az asztalosmestereknek s a magyar asztalosiparnak boldog ujesztendőt! Boldogab­bat, mint amilyen az elmúlt év volt. Iparunk egéről tűnjenek el a fellegek s csak az éltető derű mosolyogjon le reánk és iparunkra, hogy végre a kortársak is, iparunk is a boldogulás útján haladhassanak. Ennek eléréséhez azonban nem elég sem a jókívánság, sem a jobb jövő­ben való bizakodás, reménykedés. Nekünk ma­gunknak is tennünk, cselekednünk kell valamit, hogy jövőnkön előnyünkre változtassunk. Jövőnk alakulása sokban függ önmagunktól, mert ha csupán reménykedünk és semmit nem teszünk reményeink valóra válására, akkor bizony remé­nyeink soha életre nem kelnek s az élet örökös csalódásokat hoz reánk. Tagadhatatlan, hogy az emberi gyarló ter­mészetnek szüksége van a reményre is, külön­ben igen sokszor elveszítené az élethez való kedvét. Mégis az a reális ember, aki nem a reményekre épít, hanem a saját erős akaratára, munkásságára s aki jövőjét helyzete teljes isme­rete mellett kormányozni, megalapítani, irányí­tani tudja. Jövőnk irányításához azonban szük­ségünk van elsősorban arra, hogy helyzetünket teljesen ismerjük, azt tisztán lássuk. Így első­sorban meg kell ismernünk azokat az okokat, amelyek boldogulásunknak útját állják, mert különben azokat el nem távolíthatjuk boldogu­lásunk útjából. A bajok felismerése már magá­ban fél eredményt biztosít. Arra törekedjünk tehát, hogy iparunk bajait s e bajok okait föl­ismerjük. Az orvoslás már ezután könnyen megy, ha erős akaratunk van a bajok orvoslására. Az erős akaratnak, a kitartásnak hatalmas ereje van, amely nem ismer gátat, ellenben nem re­mélt sikert eredményez. Kutassuk tehát iparunk bajait s azon okokat, amelyek e bajokat elő­idézték s minden akaratunkkal azon legyünk, hogy e bajok s azoknak okai megszűnjenek. Iparunk sok baja között csupán egyet em­lítünk meg e helyen, amely kútfeje összes ba­jainknak és az a széthúzás, amely közöttünk úrrá lett. Lám, az elmúlt esztendőben mily nagyarányú munkáink voltak s azért mégsem ÚJÉVET­ tudtunk boldogulni, mert nem voltunk képesek a sok munka gazdasági előnyeit kihasználni. S várjon miért? Mert nem volt meg közöttünk az összetartás. Ahányan vagyunk, annyifelé húz­tunk, egymás ellen törtünk . Így a vállalatain­kon sem lehetett hasznunk, mert a tisztességes munka tisztességes árát letörtük inkább, sem­hogy kartársunk egyike-másika jobb árban jut­hasson munkához. A széthúzásnak bűnhődését meg is szen­vedtük s ma ott tartunk, hogy már vállalni sem igen merünk, mert az egymás ellen való tülekedés megboszulta magát s a letört árak mellett munkáinkon keresni lehetetlen. A szét­húzásnak átkát érezzük sok más egyébben is, így különösen abban, hogy velünk, iparosokkal sem az állam, sem a társadalom nem törődik, bajainkat nem ismerik, mert mi elhallgatjuk, orvosolni nem törekszenek, mivel közös akarat­tal ezt mi sem kérjük. Innen van azután az, hogy az iparosnak s az iparnak nincs pártfogója, szószólója sem a hatóságoknál, sem a közélet­ben. Ennek az elárvult állapotnak egyedül mi vagyunk az okai, mert nem tartunk soha és semmiben össze, hanem széthúzunk. Azért, ha azt akarjuk, hogy valóban jobb, boldogabb esz­tendő virradjon reánk az eddigieknél, akkor kartársak, szakítsunk a múlttal, szakítsunk hi­báinkkal s fogadjuk meg az újév hajnalán, hogy az irigységet, a széthúzást kigyomláljuk kebelünkből s helyébe a kartársi szeretet és összetartás nemes érzületét ültetjük s azokat ápoljuk. Fogadjuk meg, hogy egyetértünk, egy­más ellen nem törünk, egymáshoz igaz szere­tettel, kollegiális érzéssel viseltetünk, hogy az irigységet, a féltékenységet teljesen kiirtjuk keb­lünkből mint nem kollegákhoz méltó érzületet. Ha ezt megtesszük, akkor valóban boldog eszten­dőnk lesz ez az idei, amely boldogulást hoz reánk is, iparunkra is, amelyre pedig oly nagy szükségünk volna nekünk is, iparunknak is, mert hiszen évek hosszú során át csak a küzdelemből, a csalódások­ból vettük ki részünket, a boldogságban pedig alig részesült közülünk valaki. Adja a Teremtő, hogy a magyar asztalosiparra boldogulást hozzon ez az év, melynek reményében újólag boldog újévet kívánunk a kortársaknak. ELLENŐRIZVE 2/2^ 1

Next