Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1912 január 1. Kartársaimhoz! Irta Eördögh István, a »Budapesti Asztalosipartestület“ alelnöke. A „Magyar Asztalosmesterek Lapja“ fennállása, te­hát évek óta küzd iparunk és a mi érdekünkben. Leg­erősebb és leghathatósabb védelmezőnk nekünk, aszta­losmestereknek, mindenkor éber őre érdekeinknek, esz­mék fölvetője és irányítója, lelkesítő szava soha ki nem fogy s amikor mi csüggedünk, lapunk önt belénk uj erőt, az tüzel, bátorít a harcban, az vigasztal a bú­ban, oktat, tanít, tanácsot ád és soha ki nem fogyó tevékenységgel buzgólkodik iparunk s az asztalosmes­ter kartársak helyzetének javításán. Mi, asztalosmeste­rek szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert olyan szaklapunk van, amilyenhez csak hasonlót is keveset találunk az ipari szaklapok között. Nem vagyok fiatal ember, igy tehát tapasztalataim is vannak minden téren s mivel a hírlapirodalmat ifjú koromtól kezdve naponta figyelemmel kisértem, rend­szeresen olvasván a napilapok s szaklapok különböző kiadásait, igy e téren is tapasztalatokat szereztem. Tapasztalataim, megfigyeléseim nyomán állíthatom, hogy lapunk oly magas nívón áll, hogy arra bármely napilap is büszke lehetne. Annál büszkébbek lehetünk arra mi, mivel mienk ez a lap, a mi érdekeink védel­mére és a mi részünkre íródik. Örömmel tapasztaltam — s ezt nem mulaszthatom el kijelenteni — hogy la­punknak rendkívül nevelő hatása van a kartársakra. Megfigyeltem, hogy még az olyan kartársak is, akik egyébként a mi átlagunkhoz viszonyítva magas intelli­genciával bírnak, lapunk révén állandóan emelkednek műveltségükben. Ennek rendkívüli nevelési hatását máris lehet érezni, jótékony befolyása letagadhatatlan. Egy lap szerkesztőségére természetesen a legna­gyobb dicsőség az, ha magának olvasó közönséget képes nevelni és azt nemcsak megtartani, hanem napról- napra növelni tudja. Amint említettem is fentebb, végre egy valóban minden tekintetben kifogástalan szaklapot kaptunk, amelynek befolyása reánk s gondolatainkra módfölött jótékony hatással van, már t. i. azoknál a kartársaknál, akiknek intelligenciája eléri azt a fokot, amikor az ipa­ros tudja, érzi és belátja, hogy szaklapja nélkül egy modern iparos el nem lehet. Azt is említettem föntebb, hogy egy szerkesztőség­nek a legnagyobb dicsőség az, amelyben részesülhet, ha olvasó közönségére nevelő hatással bir. Azonban a dicsőségből nem lehet lapot csinálni. Egy jó szaklap szerkesztéséhez, kiadásához rengeteg pénz kell. Azért én arra kérem itt az én kedves asztalosmester kar­társaimat, hogy saját szaklapunkat pártoljuk úgy, amint az valóban nagyon megérdemli, kartársaink körében terjeszszük, újabb olvasókat szerezzünk neki, mert ha erős a lapunk, akkor mi is erősek vagyunk s az ország széles területén úgy sincs más kapocs közöttünk, mint lapunk, amely összeköt bennünket állandóan s amely épp úgy szolgálja az erdélyi havasok közé ékelt falusi kis asztalos kartársunk érdekeit, mint a miénket, kik e nagy város fényes légkörében sem felejtjük el, hogy mit tett és tesz érettünk és iparunkért lapunk. Én itt, e lap — ami lapunk — hasábjain mondok köszönetét s elismerést lapunk szerkesztőségének úgy a magam, mint kartársaim nevében is azért a páratlan és szorgalmas, önzetlen s hazafiasságtól áthatott mun­kálkodásáért, amelyet úgy a magyar asztalosipar, mint az asztalosmesterek érdekében kifejtett eddig és — biz­ton hiszem — kifejt ezután is. Egyben ismételten föl­kérem kedves kartársaimat arra, hogy lapunk elterje­dése érdekében mindent elkövessenek, mert ezer ba­junk között nincs máshová fordulnunk, mint lapunkhoz, melynek szerkesztősége bármilyen bajunkban is minden­kor támogatásunkra siet a legnagyobb önzetlenséggel, kötelességünk tehát nagy és nemes szolgálatait viszo­nozni némileg. Mennél több cég támogatja hirdetésével az asztalos- mesterek lapját, annál többet nyújthat a lap az asztalos- mestereknek. Szervezkedjünk. Irta Koháry József, asztalosmester. Székesfehérvár, 1911 december 29. A hosszú évszázadokon át kipróbált s jól bevált céhrendszer megszüntetése után mihamarább bebizonyult, hogy az ipar, már t. i. a magyar ipar, önmagától fejlődni nem képes a megfelelő arányban, épp azért paragrafu­sokat tákoltak össze, amelyet elneveztek ipartörvénynek és amelytől a magyar ipar fejlesztését várták az illetékes körök. Az idő azonban arról tett bizonyságot, hogy amint nem volt jó ez a törvény ipartörvénynek, épp úgy nem megfelelő az ipar fejlesztése tekintetében sem. El­avult volt ez a törvény már életbeléptekor, amelyet huszonhét esztendő még jobban elkorhasztott, azonban mind máig nem jutott a magyar ipar és iparosság odáig, hogy az ócska, kivénhedt ipartörvényt ujjal cserélték volna föl. Évek hosszú sora óta halljuk ugyan a hirt, hogy no, már rövid idő alatt elkészül az új ipartörvény, még csak ezt, amazt a részét kell kiegészíteni, átdolgozni, azonban még ma is csak ott tartunk, hogy a revíziója sincs készen a törvénytervezetnek, holott — amint a kommünikék hírül adják — „erősen“ dolgoznak rajta. Természetes, hogy a revíziót most is olyan egyénekre ASZTALOSMESTEREKNEK Ä igazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perek­ben, balesetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás- és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanoncokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Önköltségi áron készít pályázati terveket, raj­zokat és költségvetéseket, ami igen üdvös különösen azokra, akiknek nincs saját rajzolójuk. Minden héten díjtalanul ad egy modern, a legújabb stylű mintalapot (egy év alatt 52 mintalapot); fapácolásról, fényezésről, I i fornírozásról s egyéb asztalosipari szakdolgokról nyújt ismertetést. Nyilvántartja állandóan a bevásárlási forrá­sokat, beszámol a hét eseményeiről, az asztalosíparban 1 országszerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munkapályázatokat kimerítően ismerteti a „Magyar Asztalosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal és rajzmelléklettel jelenik meg. Előfizetési ára egész évre Í2 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy- tér 8. szám. Telefon 24—04.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék