Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1912 január 1. Kortársaimhoz! Irta Eördögh István, a „Budapesti Asztalosipartestület“ alelnöke. A „Magyar Asztalosmesterek Lapja“ fennállása, tehát évek óta küzd iparunk és a mi érdekünkben. Legerősebb és leghathatósabb védelmezőnk nekünk, asztalosmestereknek, mindenkor éber őre érdekeinknek, eszmék fölvetője és irányítója, lelkesítő szava soha ki nem fogy s amikor mi csüggedünk, lapunk önt belénk uj erőt, az tüzel, bátorít a harcban, az vigasztal a búban, oktat, tanít, tanácsot ad és soha ki nem fogyó tevékenységgel buzgólkodik iparunk s az asztalosmester kartársak helyzetének javításán. Mi, asztalosmesterek szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert olyan szaklapunk van, amilyenhez csak hasonlót is keveset találunk az ipari szaklapok között. Nem vagyok fiatal ember, így tehát tapasztalataim is vannak minden téren s mivel a hírlapirodalmat ifjú koromtól kezdve naponta figyelemmel kisértem, rendszeresen olvasván a napilapok s szaklapok különböző kiadásait, igy e téren is tapasztalatokat szereztem. Tapasztalataim, megfigyeléseim nyomán állíthatom, hogy lapunk oly magas nívón áll, hogy arra bármely napilap is büszke lehetne. Annál büszkébbek lehetünk arra mi, mivel mienk ez a lap, a mi érdekeink védelmére és a mi részünkre íródik. Örömmel tapasztaltam — s ezt nem mulaszthatom el kijelenteni — hogy lapunknak rendkívül nevelő hatása van a kartársakra. Megfigyeltem, hogy még az olyan kartársak is, akik egyébként a mi átlagunkhoz viszonyítva magas intelligenciával bírnak, lapunk révén állandóan emelkednek műveltségükben. Ennek rendkívüli nevelési hatását máris lehet érezni, jótékony befolyása letagadhatatlan. Egy lap szerkesztőségére természetesen a legnagyobb dicsőség az, ha magának olvasó közönséget képes nevelni és azt nemcsak megtartani, hanem naprólnapra növelni tudja. Amint említettem is fentebb, végre egy valóban minden tekintetben kifogástalan szaklapot kaptunk, amelynek befolyása reánk s gondolatainkra módfölött jótékony hatással van, már t. i. azoknál a kartársaknál, akiknek intelligenciája eléri azt a fokot, amikor az iparos tudja, érzi és belátja, hogy szaklapja nélkül egy modern iparos él nem lehet. Azt is említettem föntebb, hogy egy szerkesztőségnek a legnagyobb dicsőség az, amelyben részesülhet, ha olvasó közönségére nevelő hatással bír. Azonban a dicsőségből nem lehet lapot csinálni. Egy jó szaklap szerkesztéséhez, kiadásához rengeteg pénz kell. Azért én arra kérem itt az én kedves asztalosmester kartársaimat, hogy saját szaklapunkat pártoljuk úgy, amint az valóban nagyon megérdemli, kartársaink körében terjeszszük, újabb olvasókat szerezzünk neki, mert ha erős a lapunk, akkor mi is erősek vagyunk s az ország széles területén úgy sincs más kapocs közöttünk, mint lapunk, amely összeköt bennünket állandóan s amely épp úgy szolgálja az erdélyi havasok közé ékelt falusi kis asztalos kartársunk érdekeit, mint a miénket, kik e nagy város fényes légkörében sem felejtjük el, hogy mit tett és tesz érettünk és iparunkért lapunk. Én itt, e lap — ami lapunk — hasábjain mondok köszönetet s elismerést lapunk szerkesztőségének úgy a magam, mint kartársaim nevében is azért a páratlan és szorgalmas, önzetlen s hazafiasságtól áthatott munkálkodásáért, amelyet úgy a magyar asztalosipar, mint az asztalosmesterek érdekében kifejtett eddig és — bizton hiszem — kifejt ezután is. Egyben ismételten fölkérem kedves kartársaimat arra, hogy lapunk elterjedése érdekében mindent elkövessenek, mert ezer bajunk között nincs máshová fordulnunk, mint lapunkhoz, melynek szerkesztősége bármilyen bajunkban is mindenkor támogatásunkra siet a legnagyobb önzetlenséggel, kötelességünk tehát nagy és nemes szolgálatait viszonozni némileg. Mennél több cég támogatja hirdetésével az asztalosmesterek lapját, annál többet nyújthat a lap az asztalosmestereknek. ASZTALOSMESTEREKNEK A igazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perekben, balesetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás- és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanoncokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Önköltségi áron készít pályázati terveket, rajzokat és költségvetéseket, ami igen üdvös különösen azokra, akiknek nincs saját rajzolójuk. Minden héten díjtalanul ad egy modern, a legújabb stylű mintalapot (egy év alatt 52 mintalapot), fapácolásról, fényezésről, lidornírozásról s egyéb asztalosipari szakdolgokról nyújt ismertetést. Nyilvántartja állandóan a bevásárlási forrásokat, beszámol a hét eseményeiről, az asztalosiparban országszerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munkapályázatokat kimerítően ismerteti a „Magyar Asztalosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal és rajzmelléklettel jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássytér 8. szám. Telefon 24—04. Szervezkedjünk. Irta Koháry József, asztalosmester. Székesfehérvár, 1911 december 29. A hosszú évszázadokon át kipróbált s jól bevált céhrendszer megszüntetése után mihamarább bebizonyult, hogy az ipar, már t. i. a magyar ipar, önmagától fejlődni nem képes a megfelelő arányban, épp azért paragrafusokat tákoltak össze, amelyet elneveztek ipartörvénynek és amelytől a magyar ipar fejlesztését várták az illetékes körök. Az idő azonban arról tett bizonyságot, hogy amint nem volt jó ez a törvény ipartörvénynek, éppúgy nem megfelelő az ipar fejlesztése tekintetében sem. Elavult volt ez a törvény már életbeléptekor, amelyet huszonhét esztendő még jobban elkorhasztott, azonban mindmáig nem jutott a magyar ipar és iparosság odáig, hogy az ócska, kivénhedt ipartörvényt újjal cserélték volna föl. Évek hosszú sora óta halljuk ugyan a hírt, hogy no, már rövid idő alatt elkészül az új ipartörvény, még csak ezt, amazt a részét kell kiegészíteni, átdolgozni, azonban még ma is csak ott tartunk, hogy a revíziója sincs készen a törvénytervezetnek, holott — amint a kommünikék hírül adják — „erősen“ dolgoznak rajta. Természetes, hogy a revíziót most is olyan egyénekre