Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-01 / 1. szám
4 1912 január 1. MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA Még, miképp lehet úrrá annyira valakin, különösen pedig egy iparoson, akinek helyes és reális üzleti érzékkel kell bírnia, hogy megfeledkezzék minden üzlet alapjáról, a kalkulációról. Mert hiszen tudok olyan esetről is és pedig nem egyről, amikor az ajánlatot tevő — aki a legnagyobb mérvben lenyomta az árakat — mikorra a megbízást megkapta s az anyagot hozzá beszerezte, akkorra már az anyag ára egy-két esetben is fölment, úgy, hogy a vállalkozó iparos munkájára ráfizetett. Sir is az ember lelke, amikor napról-napra látja, tapasztalja, hogy mily rettenetes rombolást visz végbe közöttünk az irigység, az összeférhetetlenség, az egyenetlenség, holott ha egy kis jóakarat volna közöttünk, hej, de megváltozhatna úgy iparunknak, mint önmagunknak is a helyzete s fölhasználhatnánk az ideihez hasonló munkabőséget iparunk fejlesztésére s vagyonunk gyarapítására. A munkaszezon elmúlt, itt a holtidény, a tél, amikor bőségesen van időnk arra, hogy egymás társaságában keressük azokat a módokat, amelyek lehetővé teszik, illetve tennék a konkurrencia elfajulásának meggátlását. Azok a kortársak, akik egy-egy városban élnek, használják föl a téli estéket barátságos tanácskozásokra, az összetartás fejlesztésére s meglátjuk, hogy az összetartásnak értékes eredményeit nemcsak mi érezzük meg hamarosan, de iparunk is. Bizony, nem így képzeltem én a mesteri állapotot valamikor. Azonban a mai viszonyok közepette még csak javulást sem remélhetünk, hisz helyzetünk naprólnapra mind nehezebb lesz. Az állam is vállainkra rak terheket, itt van a munkásbiztosítás, amely akkor sok igazán, amikor év végén összeszámoljuk. Dacára azonban mindezeknek, mi vállalunk a vak világba. Én azt kívánom, hogy ez az állapot megszűnjék s ebben a reményben kívánok kedves kartársaimnak boldog új esztendőt, amely igazság nemcsak az egyénekre áll, de áll a kisebb csoportokra is. Már pedig a mai fővárosi bútorszövetkezeteink nem mások, mint apró csoportjai az összeverődött kartársaknak. Így is szépen retigálnak ugyan bútorszövetkezeteink, azonban, hogy mily nem remélt virágzásnak indulnának, ha egybetömörülnének, fuzionálnának, arra nézve élő példákat nyújtanak a trösztök és kartelek, amelyekre ugyan cikkem keretében nem akarok kitérni. Ha van iparág, amelyben rendkívüli nagy eredmények várhatók a tömörüléstől, akkor az asztalosipar az, ahol az egyesülésnek hihetetlen eredményeit érnék el. Nincs ugyanis még egy iparág, amely úgy ki volna szolgáltatva a vállalkozók és különösen a bútorasztalosok a kereskedők önkényének, kizsákmányolásának, mint az asztalosipar. Szombatonként látni különösen, hogy mint házalnak itt a fővárosban a bútorasztalosok áruikkal egyik bútorkereskedőtől a másikhoz. Szörnyűség az, hogy a bútorkereskedők, mint rontják le az árakat, amit kénytelen elfogadni a szegény kisiparos, mivel otthon várják munkásai a bontópénzt. Tagadhatatlan pedig, hogy ezek a kényszerű árletörések nagyon is kártékonyan hatnak ki az egész bútoriparra. E károkat azonban egyedül a bútorasztalosok érzik és sínylik is meg. A bútoriparnak egyik nagy baja az, hogy olyanok is fölcsapnak bútorkereskedőnek, akik ahhoz nem értenek. A bútorkereskedők nagy része ilyen dilettáns, ami nagy kár bizony az egész magyar bútoriparra nézve. Márpedig nézetem szerint, ha a bútorcsarnok szövetkezetek fuzionálása bekövetkeznék, akkor a bútoreladással is csak szakértő bútoriparosok foglalkoznának, ami csakis hasznára válna iparunknak, de hasznát látná a vásárló közönség is, mivel olcsóbban szerezhetne be jobb minőségű bútort. Az esetben megszabadulnánk a piszkos versenytől, amelynek káros voltát valamennyien érezzük, e helyett azonban kifejlődne egy másik verseny, amely iparunkra csakis jó, fejlesztő hatással volna, amely verseny abban állana, hogy ki tud szebbet és jobbat alkotni. Az ilyen nemes verseny könnyen menne akkor, mivel a haszonmunkánk mellett a miénk maradna s nem zsebelné el azt a közvetítő kereskedő. Ezek mellett azonban a bútoripar is erős fejlődésnek indulna s a most külföldről oly nagy arányban behozott bútorok helyett a magyar bútorokat venné a közönség, amely szintén nyerne, mivel sokkal jobbat kapna, mint amit Ausztriából ma millió és millió értékben behozatnak a mi „hazafias, iparpár- Fúzió. Irta Gombos András, asztalosmester. Budapest, 1911 december 28. A fővárosi asztalosmesterek bútorszövetkezeteinek egyesüléséről, illetve ezen óhajomról mondok el egyetmást e helyen. Az eszmét erre megadta nekem az a tapasztalat, amely arra oktat és azt bizonyítja, hogy a fejlődést a mai korban nagyban elősegíti a tömörülés. KIRCHNER E. ÉS TÁRSA, BUDAPEST V. ker., Koháry utca 4. sz. (Alkotmány-utca sarok.) Legnagyobb és leghírnevesebb gyár fűrész- és famegmunkáló gépekben minden szakmához. 120,000-nél több gépet szállított. Kitüntetve: Chikágó 1893 7 oklevél, 2 érem, Paris 1900 Grand-Prix, Priga-Prix 1901 Gél.