Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1914 (7. évfolyam, 1-31. szám)

1914-01-04 / 1. szám

2 MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1914 január 4. Mi fáj nekünk ? Irta: ifj. Czeiler István, Arad. II. Előbbeni közleményemben a szervezkedés szüksé­gességét hangoztattam és ezt nehány érvvel támogatni igyekeztem. Most pedig, folytatásul felhozok még nehány — szerintem — igen lényeges körülményt, amelyek ismét és ismét a szervezkedés szükségességét igazolják , és arra késztetnek bennünket, hogy tegyünk már valamit érdekünkben s ne nézzük ölbe tett kezekkel, hogy mi­ként nyomorítanak meg bennünket külső és belső ellenségeink. Rendkívül nagy hátrány az épületasztalosra az a körülmény, hogy úgyszólván minden esetben hiteleznie kell. T. i. először is el kell készítenünk a munkát s leszállítani, amikor még csak az első részletfizetésre tarthatunk igényt. Ezt az első részletet még valahogyan megkapja az ember. A szállítás után következik a munka felszerelése. Rendszerint a felszerelés után járna nekünk a második részletfizetés. Ezt azonban már vajmi ritkán kapjuk meg kellő időben, oly pontosan, mint pl. a munka szállítását és elkészítését tőlünk megkövetelik. Legtöbbször csak sok utánjárás, levelezés után kapja meg, vagy még akkor sem. A harmadik részlet a munka átvételekor esedékes. Az ember azt hinné, hogy amint munkájával készen van, azt át bírja adni. Dehogy. Már régen kész az egész ház, sőt hónapok óta már laknak is benne, a mi munkánk után már házbért is szednek, de az első átvétel és az ezután esedékes rész­letfizetés még mindig nincs teljesítve. A várakozási idő természetesen nekünk jelentékeny kamatveszteséget jelent s ezenkívül még sok zavart, kellemetlenséget és kárt, fizetési kötezettségeink teljesítése körül. Az első átvétel, illetve felülvizsgálat után 1—2—3 évekre szokott megtörténni az utófelülvizsgálat (attól függ, hogy magán, városi vagy állami a munka). Most tessék elképzelni: 1—2 évig készül a munka, utána még 3 év telik el az utófelülvizsgálatig, az legalább is 5 év. Ezen idő alatt mennyit veszít az ember csak kamatokban, (a jobbik esetet véve, amikor az ember a tőkét megkapja. Hány esetben nem kapja meg az ember?!) Ami már most ezen 5 év alatt, kezdetben az épület nyirkossága, szárító koksz kosarakban való tüzelés, a gőzfűtés, u. n. központi fűtések, továbbá rongálás folytán is romlik pusztul, azt mind az asztalos nyakába varrják. Az a kellemetlensége és főleg kára is van az asztalosnak ezen 3 évi jótállási idő alatt — különösen távoli vidéki munkáknál — hogy éven­ként (az első évben többször is) előállanak holmi hiányokkal. Amikor az ember leküldte munkását, leg­többször kitűnik, hogy a lakatosmunkán volt a hiba; vagy rossz kezelés, illetve a fa és enyv természetének nem megfelelő körülmények, szóval a mi munkánkon kívül eső bajok voltak a hiány okozói. Tehát csak a sikeres pótfelülvizsgálat után, illetve a munka megkezdésétől számítva 5—6 év múltán remél­hetjük az utolsó részletet (a jobbik esetben, t. i. amelyben az előbbeni részleteket sikerült megkapni). Mit csináljunk azonban abban az esetben, amely­ben az építtető vagy fővállalkozó munkaadónk egyálta­lában nem fizet, adósunk marad, fizetésképtelenné lesz vagy csődbe jut ? Ma még erre a kérdésre kielégítő választ és sikeres eljárási módot senki sem adhat. Ez vérünkbe és húsunkba, életünkbe vágó oly fontos kér­dés, amelyre a kielégítő és megnyugtató választ meg kell keresnünk és meg is kell találnunk, de nem csak találnunk, hanem a gyakorlati életbe is bele kell vinnünk. Ez eminens érdekünk. Egyik legfőbb törekvésüknek kell lennie a munka­tárgyak egyöntetű elnevezésének megteremtése is. Aki már több helyről kapott munkakiirásokat, tapasztalhatta azt, hogy annyiféle az, ahány irodából kapja az ember. Ennek szabályozására, egyöntetűvé tételére ez ideig tudtommal még senki sem gondolt. Ezt sem az egyes ember, sem az iskola nem tudja, bírja megcsinálni Ezt — szerintem — megint csak az általam már több­ször említett szervezet tudná megcsinálni. Egy új, vilá­gos, értelmes (érthető) magyaros és tömör munkameg­jelölésre, elnevezésre azért van szükség, mert az eddig szokásban levőknek labirintusában igen sokszor még a legrutinirozottabb épületasztalos sem tud eligazodni. Ugyanígy vagyunk amikor egyik tételről a másikra hivatkozás történik. Csak egyet ragadok ki és igtatok ide a sok közül: 12. tétel. 100X210 m. méretű külső-belső befelé nyíló háromszárnyú ablak vászonredőny szekrénnyel stb. 13. tétel. l-20X210m. méretű, különben mint 12. tétel redőnyszekrénnyel. Azt gondoltam — a költségvetés készítése alkal­mával — hogy a 13. tételű ablaknál csupán csak a szélességben van 20'i™ eltérés, máskülönben ugyanolyan, mint a 12. tételű ablak. Csalódtam, mert amikor a raj­zokat megkaptam, kitűnt, hogy a 13. tételű ablak ess- lingeni rendszerű gördülő faredőnynek való szekrénnyel és tokkal készítendő. Ebből aztán hosszas és kellemetlen vita támadt. Végül is a különbözetnek csak a felét kap­tam meg. Lehet, hogy pör esetében talán — de csak talán — az egész különbözetet megítélte volna a bíróság. De kérdem, hogy ajánlatos-e egy épületasztalosnak pe­relni, mikor előre tudhatja, hogy a legjobb esetben is reáfizet. Tovább menve, áttérek most oly dolgokra, amiket rendszerint ellenérték nélkül, tehát ingyen követelnek. Ezek a sablonok, ajtóküszöbök, ablakdeszkák stb. Mindezekből eléggé elgondolhatjuk azt, hogy a mi ASZTALOSMESTEREKNEK Z%r£ baigazítást, felvilágosítást és tanácsot adóügyekben, perek­ben, balesetbiztosítási-, szabadalmi-, kiállítási-, inas-, munkás- és egyéb ipari- és magánügyekben; munkásokat, tanoncokat, eladásra kerülő üzleteket, tárgyakat díjtalanul közvetít. Fapácolásról, fényezésről, fornírozásról s más egyéb asztalosipari szakdolgokról nyújt ismertetést. Nyilvántartja állandóan a munkásügyeket, bevásárlási forrásokat,beszámol a hét eseményeiről, az asztalosiparban országszerte előforduló dolgokat, ipari újdonságokat és munkapályázatokat kimerítően ismerteti a „Magyar Asztalosmesterek Lapja“, mely minden vasárnap gazdag tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára egész évre Í2 korona, fél évre 6 korona, negyed évre 3 korona. Mutatványszámot kívánatra egy hónapig ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VII. kér., Akácfa-utca Í3. sz. Telefon 24—04.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék