Magyar Czipész-Ujság, 1892 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1892-10-01 / 1. szám
I. évfolyam. Budapest, 1892. október 1-én. (£ 47)О 1. szám. Ш¥|Щ1 I A MAGYAR LÁBBELI ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE Előfizetési dij: Negyedévre 1 írt, félévre 2 írt, egész évre 4 írt. Egyes szám 20 kr.SZÍR. Vill., Aggteleki utcza 16. sz. Megjelenik havonkint kétszer. Tisztelt szaktársam, Nem idegen kopogtat ajtótokon. tMTU-s Régi jó ismerős, ha munkatárs, hasznos tanácsadó jövünk, fogadjatok hát szívesen. Elmondunk egyetmást arról, ami a ti érdeketek, ami a ti kenyeretek, szívleljétek meg, ha akarjátok, mert megszívlelni való az. Ez a század a verseny, a haladás, a találmányok százada. Már végét járja, utolsó éveiben vagyunk, de ereiben még friss vér lüktet, az ipari haladásnak a munkának életadó ereje. S ez a század nem is fog meghalni, hanem élete folytatását nyeri a jövő században is, mert ez a század elismerte a munka, az ipar fölényét, minden emberi alkotás fölött. De ha büszkén valljuk magunkat munkás iparosnak ebben a lázas századvégi hangulatban, akkor kötelességeink annál nagyobbak magunkkal és az emberiséggel szemben. A teremtés, az alkotás ereje, ragad magával bennünket és az általános haladásközben nekünk lépést kell tartani a külfölddel, a világgal. A czipészipar, mint a kulturális nemzetek műveltségének fokmérője áll előttünk, mert nem a szappanfogyasztás a nemzetek magas fokának a bizonyítója, hanem a czípőfogyasztás s minél magasabb fokra emelkedett valamely nemzet, annál fejlettebb is a czipeszipara s viszont. Hazánknak egyik leghatalmasabb, legrégibb ipari csoportja a czipészipar. Bátran állhatunk sok tekintetben a külföld mellé s mérkőzhetünk meg velük a világpiacon. De az őszinteség nagy erény. A mi szakképzettségünk nem rendszeres egész, hiányzik nálunk a jellegzetesség, a következetesen keresztül vitt eszme a munkában s ahány czipésziparos van majdnem annyiféle a módszere. Miért van ez? Mikép segíthetünk rajta? A czipésziparosság szellemi nívójának emelése szükséges egy a kor színvonalán álló szaklap segélyével. Erre vállalkozunk mi az összes hazai és külföldi szakemberek, jeles erők közreműködésével s ehhez kérjük a czipésziparosok bizalomteljes támogatását. Tisztelt szaktársak ! Szokás,ígéreteket tenni fényes szavakkal, de sokan megfeledkeznek arról, hogy jobb keveset ígérni és azt megtartani, mint sokat ígérni és semmit sem adni. Mi tartózkodunk a hitegetéstől. Nem ígérünk aranyhegyeket. Amit nyújthatunk azt már e számban adjuk, csak programmunkat akarjuk itt vázlatosan megismertetni. L X СИЙТГГш a szakképzettség emelése minden renzésre...ló eszközzel. A czipésziparban napról napra iШоduló töméntelen újításból kiválogatjuk a hasznosat, czélszerűt és szükségeset, mert nem minden jó, ami új és a czipészek kötelessége megértetni a fogyasztó nagy közönséggel, hogy a divatnak túlkapásaiban hol van az észszerüség határa. Mindazt, amit a külföld fejlett ipara teremt, rajzokban, szabásmintákon fogjuk közölni olvasóinkkal s minden számban lesz műmellékletünk fölváltva mint divatkép és mint szabásminta. Műszaki, a czipészipar technikájába vágó közlemények egész sorát fogjuk adni és bizonyára sok olyan hasznos műhelybeli ujjításnak leszünk közlői, amelyeket a mester czélszerűen értékesíthet iparában. Az ipari szakoktatás megoldatlan volta a mi iparszakunk legégetőbb kérdése. Csak jelezni kívánjuk nagy vonalakban, hogy követelni fogjuk a helyes szaktanítási módszernek alkalmazását ipari szakiskoláinkban s új szakiskolák teremtését ott, ahol ilyenek nincsenek. Minden megyei központban kellene külön szakiskolát teremteni, melyet az inasoknak látogatni kötelességükké tétetnek, mégpedig olyan kötelességgé, hogy szakiskolai végbizonyítvány nélkül egyetlen inás sem képesíttetnék a mesterségre. A szakiskoláknak három évi tanfolyamokra kellene oszolniok. Az első év az általános rajztanítás éve, melyben mintázás és a forma iránti érzék volna fejlesztendő. A második év a szabászati kurzus, melyen a mértékveréstől kezdve, a legfinomabb czipőalakig való szabást tanítanák. A harmadik év a legfontosabb volna Ez az emberi láb egészségtanát, a lábbetegségek okait (ezt legtöbbször a rossz czipő okozza) a láb eltorzulásáig a különleges czipők készítését tanítaná, mégpedig gyászmintázással kapcsolatban. Tíz ilyen szakiskola elég volna egy új mesterségét átérző műveit iparosnemzedék teremtésére. Áfa sajnos az inasok nem ügyelnek a szakképzésre. Alá inkább a szoczializmus kenyere már az apró inasnak is. Nem mondjuk, hogy a munkás ne foglalkozzék saját helyzetével, de ha foglalkozik, akkor ne az önzés, a túlzás, a lehetetlenség alapján, hanem a mesterek és segédmunkások közötti kölcsönös becsülés és jóakarat alapján. A nagy szociális frázisok idejében élünk. Meg kell tehát értetni a munkásokkal, hogy az ő munkaadóik nem annak a nagytőkének képviselői, amely ellen a társadalmi mozgalom megindult. A czipésziparos nem kizsákmányolója a munkásnak, hanem Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST. Kéziratot vissza nem küldünk. BUDAFMI&ZÉKiiliká Ros”! 4 mpl6^ -Дуя?,__ __ |\J^5 szam ti