Magyar Czipész-Ujság, 1893 (2. évfolyam, 7-30. szám)
1893-01-01 / 7. szám
t ségére nézve, több befolyást biztosítana nekünk az áru megbírálásánál, úgy a czélhoz mérten csekély áldozat árán iparunk kimondhatlan lendületet nyerne. Meg vagyunk győződve, hogy ha jól átgondolt és kivihető módot tudnának maguk a kisiparosok kidolgozni, ismerve a kormány érdeklődését a hazai ipar támogatása iránt, szívesen megtenne talán mindent, hogy czélunkat elérhessük. Célszerűnek tartjuk tehát, hogy e fontos ügy országszerte az érdekelt iparosok között megvitassák, hogy aztán mint pozitív eszme megvalósulást nyerhetne. Felkérjük tehát t. szaktársainkat, hogy szóljanak hozzá az ügyhöz, mondják el eszméjüket. Mi készséggel nyitunk tért az e czélból teendő lépések megbeszélésére s reméljük, hogy akarat s közös erővel el is fogjuk érni czélunkat. Mintamellékletünk magyarázata. Mintamellékletünk egy fűzős női félczipőt mutat eredeti nagyságban. E czipő részei a fejbőr és kéthátsó rész. A fejbőr egy széles nyelvvel van ellátva és a torokig terjed. A hátsó részek a bütyökig terjednek és kis lebbentyűkkel vannak ellátva, melyek egy selyem szalaggal köttetnek össze. A sarok fából van és ugyanazon bőrrel van bevonva, amelyből a czipő készül. ____ Pályakérdésünk. Múlt hó 18-án szerkesztőségünkben összeült bíráló bizottság a beérkezett 10 pályamű közül hármat talált figyelemre méltónak. E három munkálat között Mónus Józsefé (czipész, Szatmár) ítéltetett olyannak, mely a pályakérdésben említett bajon leginkább segíthetne- Másrészt azon-ban György Istváné (czipész, Nagyvárad) is oly kitűnőnek találtatott, hogy a bizottság azt határozta, hogy a kitűzött díjat úgy osztja szét, hogy két aranyat Mónus Józsefnek, egyet pedig György Istvánnak ad. György István művét azért nem lehetett az első díjjal kitüntetni, mivel nem felelt stricte azon kérdésekre, melyet mi feltettünk. A harmadik figyelemre méltó munkálatot Kikker Lajos (czipész Marczaliba) írta. Itt alant következik a 2 aranynyal kitüntetett munka jövő számunkban György István czikkét, február hó elsején pedig Kikker Lajosét fogjuk közölni. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG- Jól tudjuk mily nehéz a kezdet mindennél, annyival inkább az önállóságra lépésnél. És — ezt határozottan mondhatjuk, — az önállóság fönntarthatásánál forog a legválságosabb kérdés akkor, ha a kezdő iparos talán kevés befektési tőkével rendelkezett. Az ilyen kezdő iparosok — általán véve a korábbiak is — a városuk, illetve helységük n. é. közönsége között minden ismerhető jel nélkül lappangó potyarendelőknek igen jó zsákmányul szolgálnak. Már a közmondás is tartja: „Előbb ismerd meg barátodat, csak aztán nevezd el így“. Mennyivel inkább elmondhatjuk: Előbb ismerd megrendelődet, s csak aztán dolgozzál neki. — A kezdő és jóhiszemű iparos a társadalom ezen csalói ellen magát védheti ugyan, de ha már egyszer kiszolgáltatják magukat, a törvényes követelés sem biztosítja az elhasznált munka árát. Az ilyenek rendesen nagy ígéretekkel, szép szavakba burkolt, soha nem teljesülő pártfogás és másoknak leendő ajánlással csábítanak sőt nem átallanak rendeléseiknél az iparos által — lehet még nem ismert, — de már évek előtt jó hírrel biró iparos nevét s munkáját a lépre, vezetendő előtt kisebbíteni, s ezáltal őt mintegy föléje helyezni amannak. Mindenekelőtt főkellék tehát a szélesebb körű ismeretség, hogy igy tájékozva lehessünk mindig rendelőinkkel szemben. Egy megbízható, tisztességes körülmények között élő családnak inkább dolgozhatunk hitelre, mint a nagyzás hóbortjában ezrekkel bírni látszó ugyan, de erkölcsileg és anyagilag kétes helyzetű egyénnek. Az ilyeneket — mivel tudomásunk van kilétükről — egyszerűen elbocsátjuk anélkül, hogy rendeléseiket elfogadnánk. Hogy az üzleti hitelnyújtás ne váljék a kisiparos kárára, másodízben a következőt tartsuk szem előtt. Az iparos minden munkáját jegyzékkel (Számla) küldje, vagy szállítsa rendelőjéhez A munka elfogadásakor írassa rendelőjével nevét a jegyzék alá, amit tenni egy tisztességes szándékú rendelő soha nem tagad meg. Az a rendelő, aki ezt tenni vonakodnék, már előleges jelét adja megbízhatlanságának. S az ilyenből a rendelt munkát feltétlenül visszavegyük, vagy csak biztosíték mellett adjuk át Minden városban az ipartestületi elnök alkalmazzon egy könyvet, — és ez nem kerül nagy áldozatba — „Hitelvesztettek“ czimen, a melybe a károsult iparos fizetésképtelen, ugyszólva megkárosító rendelőinek nevét, polgári állását s lakását sajátkezűig írja be, mintegy intésül a még lépre nem ment társaknak. S igy ismeretlensége esetén az ilyen tévelygő rendelőt az újabb áldozatra kiszemelt iparos könnyen felismerheti, sőt elkerülheti. Elkerülheti pedig azáltal, ha személyesen, vagy tanonczával tudomást veszen magának az illetőről, ha nincsen e neve a „Hitelvesztettek“ könyvébe vezetve. Ilyen körülmények között akadályozva lennének az efféle rendelők üzelmeiket folytatni s rendes fizetésre szorittatnának. Országos jellegű lenne ez intézmény azért, mivel más városba költözésük esetén az ottani iparos, ha rendelést fogad tőle, előbb átír az elköltözöttnek városába az ipartestületi elnökhöz, s az elnök a kérdezőt válaszban értesíti a megkérdezettnek kilétéről, így 4—8 fillér kiadás mellett megmenthetünk 4 — 8 sőt gyakran több koronát is. Én úgy hiszem hatásos óvszer volna az ilyen károsítók ellen. Mert ha X úr nálam tett rendelése előtt hónapok, sőt évekkel már tartozott Y társamnak, s az nem volt képes követelését rajta behajtani. A hitelnyújtás a kisiparban. Azon alapelveket, amelyeknek révén a kisiparos nem károsodnék, a következő módokon vélem megfejteni: 1. Minden kisiparos üzlete kezdetén — főleg ha nem helybeli származású — ismeretlensége hiányában ki van téve a rendelők közömbösségének.