Magyar Czipész-Ujság, 1899 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1899-01-01 / 1. szám
2 1899. MAGYAR CZIPESZ-UJSÁG unk és a jövőben a szerint kell cselekednünk. Láthatjuk, hogy a mi bajainkkal más nem törődik, hogy a mi sebeink másnak nem fájnak, hogy a mi javunkért más a kisujját sem mozdítja, hogy a mi boldogulásunkat más elő nem segíti, pusztulásunkat más föl nem tartóztatja. Segítsünk hát magunk magunkon. Eddig is kár volt más oldalról várni a segítséget és nyugodtan nézni szakmánk pusztulását, de a további tétlenség bűn volna. „Ember segíts magadon, ha azt akarod, hogy az Isten is megsegítsen!“ Ez az elv lebegjen szemünk előtt a jövőben. Az önsegély eszméje körül sorakozzunk, tömörüljünk, mielőtt teljesen összecsapna fölöttünk a pusztító áradat. Egyesülve, tömörülve, állapítsuk meg a hadi tervet, amely szerint legfőbb ellenségünk, a gyáripar ellen védelmi harczba menjünk. Új évnek reggelén, visszatekintve a múltba és egy pillantást vetve előre a jövőbe, tisztán áll előttünk a valóság, hogy így tovább nem mehet, hogy meg kell kezdenünk a legelszántabb önvédelmi harczot. Helyzetünk bár szomorú, azért kétségbe esni nem fogunk, hanem a magunk érdekében tenni és harczolni, mert fülünkbe cseng a költő szózata : „Ember küzdj és bízva bízzál.“ Cz. Mintamellékletünk magyarázata Három igen szép czipő mintát mutatunk be, amely előreláthatólag nagy kelendőségnek fog a közel tavaszszal örvendeni, annál is inkább, mert a minták teljesen újak a czipészetben. Balról egy női fűzős czipőt látunk, amely 2 darabból áll és pedig elöl összevarrva megfelelő hegyes orrborítékkal és a szárán körül külső dísszel, valamint kéreg dísszel. Ezt a szabást csak az esetben alkalmazzuk, ha a czipő posztóból, vagy más kelméből van. Jobbról egy női hamis gombos látható czuggal és borítékkal. A czipő igen csinos, lasnyira divatos és a szára egyenesre van vágva. A középen egy férficzipő minta látható, amely egészen új, és nagyon czélszerű, mert a minta minta mutatja czugos czipő elöl fűzve van és angol bakancs formára van szabva. Aki szereti a szépet és a mellett a kényelmest, az ilyet szívesen rendeli. Draskóczy. Vízmentes czipők. Most, télidején, a midőn minden perczben ki vagyunk téve annak, hogy czipőnk, vagy csizmánkba a víz hatol be, nem lesz érdektelen a szakemberre-i nézve, ha e témáról, amelyről már ismételten szólottunk, egyet most elmondunk, ami ha nem is egészen új, részben minden czipésznek tanulmányos lehet és alkalomadtán igen jó szolgálatot tehet. Sokan szaktársaink közül azon véleményben vannak, hogy egyáltalában nem is lehet vitathatlan czipőt készíteni, ami azonban egészen téves felfogás. Persze, nem holmi kenőcsök segítségével, hanem alapos, a vizet át nem engedő készítési mód által. És ez az, amit sokan nem tudnak és amiről értekezni akarunk. Általánosságban az a szokás, hogy vitathatlan bélést dolgoznak bele a csizmába és az rendesen disznóhólyag. Ez a módszer egyáltalán nem mondható rosznak, a hátrányos csak az, hogy rendkívül sokat kell darabolni, ha jó magasan akarjuk a lábbelit vízmentesen tartani. Aztán az a rosz oldala is van, hogy hamar megkeményedik és a csizma belsejében összetörik, ami egyrészt a vízmentességet teszi kétessé, és azonfelül a czipő állására van rész befolyással. Én azért gummizott vásznat használok, amit tetszés szerinti alakban ki lehet vágni, minthogy méterszámra kapható. Ezzel a vászonnal kibélelem mindazt, amit vízmentessé akarok tenni, fejbőrt és alsó szárat és pedig következőképen : Mindenekelőtt kiszabom a csizmát, illetve a fejbőrt a feltűzéshez. A szárra ráöltöm a gumivásznat és a fejbőrt egyszer rátűzöm. Aztán a fejbőr bélést is beoltom és mégegyszer utána tűzök, a midőn aztán a bélést is vele tűzöm. Sokan azt állítják, hogy a tűzés (Steppen) vízmentes lábbelinél, nincs a helyén, mert a tűző lyukak már kezdettől fogva kis vízcsatornákat képeznek. Ez teljesen igaz, ha a tűzés nem helyes és rosszul van csinálva. Mindenek előtt gyönge, kerek árt kell használni, amely a lyukat csak benyomja, nem úgy mint azt a szögletes vágó ár teszi. Az ár okvetlen vékonyabb legyen, mint a fonal maga. Ebbe a lyukba aztán két, magától érthető jól szurkolt fonal jön, amelyek minden körülmények között vitathatlanná teszik a tüzőlyukat. A dolog épen abban áll, hogy az ember értse a fonal készítését, hogy a mondott módon varrhassunk, mert nagyon gyakran úgy készítik a fonalat, hogy sokkal vastagabb árra van szükség, hogy a fonalat keresztül húzhassuk. Ez nem csak a tűzéssel van úgy, hanem mindenféle varrásnál. A fonal az első dolog, ha jó erős varrást akarunk létrehozni. A hátsószegést (Hinternacht) kívül megrepeszthetjük és a gummivásznat szintén kivisszük, hogy aztán röviden levághassuk. Hogy a kappnyiszegések, valamint a tüzesi szegéseket szintén (Steppnahht) jól kell készíteni, magától értetődik. Ép úgy az aljakészítése is lelkiismeretes munkást igényel. Mert némelyek olyan csudadolgokat csinálnak, és némely mester olyasmiket követel, hogy csak a tartósságnak minden látszata meglegyen. Szíjjal varrnak, a felsőbőrt a beszedolás után kifelé a kantra hajtják, mind olyan dolgok, amelyeknek semmi hasznuk s csak a munkát nehezítik. Mert egy jól szegezett talp, teljesen megakadályozza a víz behatását és sokkal könnyebben lehet tartósnak készíteni, és ami szintén tekintbe veendő, sokkal könnyebben lehet, ha arra kerül sor, javítani. Miért nem varrják akkor a sarkot is előbb fel, amint azelőtt tették. Ép úgy maradvány a régi jó időkből, hogy a katonaságnál a sarkok a kantnál mégegyszer keresztül varratnak. Azt, aki lelkiismeretesen dolgozik, úgy készíti a sarkot, hogy ha az ember egy kőre ütközik, még nem hull le a sarok. És aki könnyelműen dolgozik, az a varrással sem fog segíteni a sarkon. Az, aki a katonaságnál mint czipész dolgozott, könnyen tapasztalhatta, hogy daczára a varrásnak igen sok sarok válik a le a lábbeliről. Egy szegezett talp semmi esetre sem fogja a vizet átengedni, föltéve, ha jól készül. Az első dolog egy jó talpbélés (Barand talp). A bevarrást nem több véggel, hanem csak jó, friss erősen szurkos fonallal kell végezni. A betétet teljesen be kell szurkolni, és pedig a szurkot melegen beereszteni, ez pedig azért, hogy hosszabb állás után sem hatolhasson a víz a talpba.