Magyar Czipész-Ujság, 1899 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1899-01-01 / 1. szám

2 1899. MAGYAR CZIPESZ-UJSÁG­ ­unk és a jövőben a szerint kell cselekednünk. Láthat­juk, hogy a mi bajainkkal más nem törődik, hogy a mi sebeink másnak nem fájnak, hogy a mi javunkért más a kisujját sem mozdítja, hogy a mi boldogulásunkat más elő nem segíti, pusztulásunkat más föl nem tar­tóztatja. Segítsünk hát magunk magunkon. Eddig is kár volt más oldalról várni a segítséget és nyugodtan nézni szakmánk pusztulását, de a további tétlenség bűn volna. „Ember segíts magadon, ha azt akarod, hogy az Isten is megsegítsen!“ Ez az elv lebegjen szemünk előtt a j­övőben. Az önsegély eszméje körül sorakozzunk, tö­mörüljünk, mielőtt teljesen összecsapna fölöttünk a pusztító áradat. Egyesülve, tömörülve, állapítsuk meg a hadi tervet, a­mely szerint legfőbb ellenségünk, a gyár­ipar ellen védelmi harczba menjünk. Új évnek reggelén, visszatekintve a múltba és egy pillantást vetve előre a jövőbe, tisztán áll előttünk a valóság, hogy így tovább nem mehet, hogy meg kell kezdenünk a legelszántabb önvédelmi harczot. Helyze­tünk bár szomorú, azért kétségbe esni nem fogunk, hanem a magunk érdekében tenni és harczolni, mert fülünkbe cseng a költő szózata : „Ember küzdj és bízva bízzál.“ Cz. Mintamellékletünk magyarázata Három igen szép czipő mintát mutatunk be, a­mely előreláthatólag nagy kelendőségnek fog a közel tavaszszal örvendeni, annál is inkább, mert a minták teljesen újak a czipészetben. Balról egy női fűzős czipőt látunk, a­mely 2 da­rabból áll és pedig elöl összevarrva megfelelő hegyes orrborítékkal és a szárán körül külső dísszel, valamint kéreg dísszel. Ezt a szabást csak az esetben alkalmaz­zuk, ha a czipő posztóból, vagy más kelméből van. Jobbról egy női hamis gombos látható czuggal és borítékkal. A czipő igen csinos, lasnyira divatos és a szára egyenesre van vágva. A középen egy férficzipő minta látható, a­mely egészen új, és nagyon czélszerű, mert a mint­a minta mutatja czugos czipő elöl fűzve van és angol bakancs formára van szabva. A­ki szereti a szépet és a mel­lett a kényelmest, az ilyet szívesen rendeli. Draskóczy. Vízmentes czipők. Most, télidején, a midőn minden perczben ki va­gyunk téve annak, hogy czipőnk, vagy csizmánkba a víz hatol be, nem lesz érdektelen a szakemberre-i nézve, ha e témáról, a­melyről már ismételten szólottunk, egyet most elmondunk, a­mi ha nem is egészen új, részben minden czipésznek tanulmányos lehet és alkalomadtán igen jó szolgálatot tehet. Sokan szaktársaink közül azon véleményben van­nak, hogy egyáltalában nem is lehet vitathatlan czi­pőt készíteni, a­mi azonban egészen téves felfogás. Persze, nem holmi kenőcsök segítségével, hanem alapos, a vizet át nem engedő készítési mód által. És ez az, a­mit sokan nem tudnak és a­miről értekezni akarunk. Általánosságban az a szokás, hogy vitathatlan bélést dolgoznak bele a csizmába és az rendesen disz­nóhólyag. Ez a módszer egyáltalán nem mondható rosznak, a hátrányos csak az, hogy rendkívül sokat kell darabolni, ha jó magasan akarjuk a lábbelit víz­mentesen tartani. Aztán az a rosz oldala is van, hogy hamar megkeményedik és a csizma belsejében össze­törik, a­mi egyrészt a vízmentességet teszi kétessé, és azonfelül a czipő állására van rész befolyással. Én azért gummizott vásznat használok, a­mit tetszés szerinti alakban ki lehet vágni, minthogy méterszámra kapható. Ezzel a vászonnal kibélelem mindazt, a­mit vízmentessé akarok tenni, fejbőrt és alsó szárat és pedig következő­­képen : Mindenekelőtt kiszabom a csizmát, illetve a fej­bőrt a feltűzéshez. A szárra ráöltöm a gumivásznat és a fejbőrt egyszer rátűzöm. Aztán a fejbőr bélést is be­oltom és mégegyszer utána tűzök, a midőn aztán a bélést is vele tűzöm. Sokan azt állítják, hogy a tűzés (Steppen) vízmentes lábbelinél, nincs a helyén, mert a tűző lyukak már kezdettől fogva kis vízcsatornákat ké­peznek. Ez teljesen igaz, ha a tűzés nem helyes és rosszul van csinálva. Mindenek előtt gyönge, kerek árt kell használni, a­mely a lyukat csak benyomja, nem úgy mint azt a szögletes vágó ár teszi. Az ár okvet­len vékonyabb legyen, mint a fonal maga. Ebbe a lyukba aztán két, magától érthető jól szurkolt fonal jön, amelyek minden körülmények között vitathatlanná teszik a tüzőlyukat. A dolog épen abban áll, hogy az ember értse a fonal készítését, hogy a mondott módon varrhassunk, mert nagyon gyakran úgy készítik a fo­nalat, hogy sokkal vastagabb árra van szükség, hogy a fonalat keresztül húzhassuk. Ez nem csak a tűzéssel van úgy, hanem mindenféle varrásnál. A fonal az első dolog, ha jó erős varrást akarunk létrehozni. A hátsószegést (Hinternacht) kívül megrepeszthet­­jük és a gummivásznat szintén kivisszük, hogy aztán röviden levághassuk. Hogy a kappnyiszegések, valamint a tüzesi szegéseket szintén (Steppnahht) jól kell készí­teni, magától értetődik. Ép úgy az aljakészítése is lelkiismeretes munkást igényel. Mert némelyek olyan csudadolgokat csinálnak, és némely mester olyasmiket követel, hogy csak a tartós­ságnak minden látszata meg­legyen. Szíjjal varrnak, a felsőbőrt a beszed­olás után kifelé a kantra hajtják, mind olyan dolgok, a­melyeknek semmi hasznuk s csak a munkát nehezítik. Mert egy jól szegezett talp, teljesen megakadályozza a víz behatását és sokkal könnyebben lehet tartósnak készíteni, és a­mi szintén tekintbe ve­endő, sokkal könnyebben lehet, ha arra kerül sor, javí­tani. Miért nem varrják akkor a sarkot is előbb fel, amint azelőtt tették. Ép úgy maradvány a régi jó idők­ből, hogy a katonaságnál a sarkok a kantnál mégegy­szer keresztül varratnak. Azt, a­ki lelkiismeretesen dol­gozik, úgy készíti a sarkot, hogy ha az ember egy kő­re ütközik, még nem hull le a sarok. És a­ki könnyel­műen dolgozik, az a varrással sem fog segíteni a sarkon. Az, a­ki a katonaságnál mint czipész dolgozott, könnyen tapasztalhatta, hogy daczára a varrásnak igen sok sarok válik a le a lábbeliről. Egy szegezett talp semmi esetre sem fogja a vizet átengedni, föltéve, ha jól készül. Az első dolog egy jó talpbélés (Barand talp). A bevarrást nem több véggel, hanem csak jó, friss erősen szurkos fonallal kell vé­gezni. A betétet teljesen be kell szurkolni, és pedig a szurkot melegen beereszteni, ez pedig azért, hogy hosszabb állás után sem hatolhasson a víz a talpba.

Next