Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1901-05-15 / 10. szám

1901 Olcsó bérvásárlás A páros czipészetnél gyakran fordul ugyan elő, hogy nincsen elegendő munka, az azonban, legalább a jó mesternél, nem szokott hosszú tartamú lenni. Az ren­desen csak úgy átmeneti baj és vannak olyan idők is, a­mikor mester és segédnek .A kézre volna szüksége, hogy a rendeléseknek eleget tudjanak tenni. A további hátrányok között, a­melyek a czipész helyzetét oly sú­lyossá teszik, mint a munkáshiány, a hitelezés és a túl­­drága bevásárlás, ez utóbbi különös figyelmet érdemel­­ és azt hiszszü­k, hogy azon még sokat lehetne javítani. Hogyan veszi ma a czipész a bőrt ? Rendesen a­ közvetítő kereskedőnél, harmadik, negyedik kézből, ki­sebb mennyiségben hitelbe. Az egészen kis mestereket­­ az utazó bőrös meg sem látogatja , ő kénytelen a kel­léket párról párra a kereskedésben megvenni és azt­­ azonnal megfizetni, mert hitelbe nem kapja.­­ Hát csakugyan drágábban fizetik ezek a mesterek a bőrt? Erre a kérdésre határozottan „igen“-nel kell fe­lelnünk. Nem is akarom mondani, hogy a bőrkereskedő kihasználja a czipeszt, de a csekély mennyiségek, az a körülmény, hogy az áru soká fekszik raktáron ; hogy a kereskedő maga is nem közvetlen a gyárból, hanem nagyobb kereskedőknél vásárol, a nyersanyag, míg az a fogyasztó kezébe jut, annyira megdrágul, hogy a keres­kedő, ha akarná, sem tudná jutányosan vevőjét kiszol­gálni. Ismeretesek azonban egyes bőrkereskedők manő­verei is, így pl. tudok esetet, a­hol a bőrös egy csomó ócska kötelet hozott mindig közelebbi érintkezésbe a po­csolyával, úgy hogy azok egészen megdagadtak. Ezek­kel lett a talp megmérve és eladva. Ilyen módon 3—4 korona csendesen és játszva került a ládliba. Egy­ másik bőrösnél egy czipész egy egész talpat vásárolt, de nem tudta azt azonnal megfizetni. A talp tehát a bőrösnél maradt és a czipész mindannyiszor, a­hányszor szük­sége volt, annyit vághatott belőle, a­mennyire elégséges pénze volt. Hogy milyen előnye volt ebből a kereske­dőnek és viszont hátránya a czipésznek, azt minden ép­­­eszű czipész tudni fogja. Ismeretes azonkívül, hogy a talpbőrt nagyon szívesen tartják nedves pinczékben, a­hol a vizes korsó értelmes kezelése mellett inkább nyer, mint vészti súlyban. Ha pedig kivágásba veszi a mester a bőrt, manapság még kevésbé ismeri ki magát ; a szín, a szaga, a fogása — úgy mint régen — nagyon kis tájékoztatást nyújtanak. A bőrnek megítélése bizony na­gyon nehéz és pedig a sok új cserzési mód következ­­tében. De ott, a­hol mindezek a fogások nem fordulnak is elő, a drága detailárak azok, a­melyek a kis mes­tert majdnem kizárják a konkurencziából. Azért méltán vethetjük fel a kérdést: Hogyan lehetne a bőrt, illetve­­ czipőkellékeket olcsóbban beszerezni ? Sokan a nyersanyag szövetkezetek felállításával akarják a kérdést megoldani. Hát ezek, a­hol jó kezek vezetik, meghozzák a hasz­nukat , de roppant sok csalódás érte már ezen a téren­­ is a czipészeket és bizony nagyon megingott irántuk a bizalom, úgy hogy az egyes mester saját erélyére és­­ értelmére van utalva. Én tehát csak azt tanácsolhatom — és csak a jó, értelmes és szorgalmas mesterekhez szólok — hogy csak általánosan ismert, teljesen megbízható, verseny­­képes c­égeknél, lehetőleg készpénzért vásároljunk, ha mindjárt eleinte csak az egyes bőrtalpat is, így áldás­a jön az üzletbe, mondhatnék, a készpénzért és jutányosan vásárolt bőrrel. Mi magunk sem adunk aztán olyan könnyen hitelbe,­­ mint az most olyan nagyon szokásos. Mert hogy készpénzért vásárolhassunk, szükségünk van jól és mindjárt fizető vevőkre. Ezeket megszerezni is az értelmes mester dolga. Legyen egyszer vége en­nek a türelemnek a hitelezés dolgában és ne ijedjünk annyira meg, ha egyik-másik rendelőnket elveszítjük, mert nem akartunk pénzünkre a világ végéig várni. A kereskedelem most egyáltalában a készpénz lebonyolítá­sok felé törekszik ; a czipészek az iparosok ama osz­tályába tartoznak, a­melynél az üzletlebonyolításnak ez­­ a módja nagy haszonnal járna. Azok a veszteségek, a­melyeket egyes rendelők kimaradása által szenvednénk, a másik oldalról jövő előnyök által könnyen megtérül­nének. A­ki a bőrt készpénzért veszi, mindig jutányosab­­ban vesz, az üzlet áldásosabb, független és szabadnak érzi magát az ember­ e.­f. MAGYAR CZIPÉSZ-ÚJSÁG: hiányzik a pénz, másodszor a munka a gépek kellő ki­használásához. Mert hát nem elég csak úgy odaállítani azokat a gépeket , annyit kell dolgozniok is, hogy nem­csak a belefektetett tőke kamatját hozzák meg, hanem a tőke maga is visszatérüljön. Minél többet dolgozik a gép, annál gyorsabban amortizálható és hogy ez minél hamarább történjen, nagyon lényeges. Manapság, a­mi­dőn egyik technikai találmány a másikat éri, nem tud­hatja az ember, hogy a ma beszerzett gép egy év múlva még időszerű lesz-e még és nem kell-e helyette egy jóval jobbat, versenyképesebbet beszerezni. A gépek beszerzésével tehát még nem értünk ezért, munkát is kell szerezni hozzá, de a­hol van akarat, ott mód is van. Az a mód pedig az volna, hogy a beszer­zett gép nemcsak a tulajdonosnak, hanem más kolle­gáknak is dolgoznék. Ép úgy mint a varrógép megjele­nése idejében a felsőrésztüzés nagy lendületet vett és nemsokára nélkülözhetetlenné vált szakmánknál, úgy találkozhatnála mostanában egy-egy vállalkozó szellemű mester, a­ki az ő gomblyukvarrógépén más kollegának gomblyukakat varrat, stanetológépen pedig talpat, sar­kot és egyebet stanczoltat. Ilyen módon azt hiszem, el lehetne látni a gépet munkával, ha a műhely maga ele­get nem szolgáltatna. De hogy lehetne azokat beszerezni. Hol vannak azok a czipészmesterek, a­kik oly összegekkel rendel­keznek? A német gépgyárosok — magyar, sajnos, nin­csen — azt tudva, elhatározták, hogy a kisiparhoz al­kalmas gépeket könnyen teljesíthető részletfizetésre is fogják adni. Ily módon a kevésbé módos mesternek is lehetségessé válik az említett gépek beszerzése és immár csak az ő szorgalma és értelmétől függ, hogy a gép­munka által jövő hasznok magának megszerezze. Annyi azonban tény, hogy csak az az iparos, tartozzék­ bár­mely szakmához is, maradhat felszínen, a­ki a szakmájá­ban előforduló újításokat szemmel tartja és a­helyett, hogy makacsul elzárkóznék tőlük, azokat lehetőleg hasz­nára fordítani igyekszik. Még más módja is volna a gépek megszerzésének és velük könnyebb termelési feltételeket teremteni. Ez a szövetkezetek, vagy ipartestületek útján volna. De a szövet­kezetek — legalább eddig — nem igen teljesítették a hoz­zájuk fűzött reményeket. Pedig az ő feladatuk volna az erőket összegyűjteni és azután kellően értékesíteni. Per­sze ehhez erélyes és önzetlen férfiakra volna szükséges, és azokat bizony nem találni mindenhol. u. J.

Next