Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1901-06-01 / 11. szám
1901. MAGYAR CZIPESZ-UJSAG 3 előbb a saroknál emelkedik és a bütyöknél hajlik. Mielőtt tehát a láb tökéletesen felemeltetnék, ez a testnek az ujjcsontokkal, főleg pedig a nagy ujjcsonttal egy lökést ad, úgy hogy a láb minden lépésnél a bütyök hajlékban erősen és lökés által meghajlittatik. A hajlás azonban nem tisztán a lábbal, hanem a rajta levő czipővel is történik, minek következtében a felső bőr egészen a balnyi mögöttt a talp szélénél mindegyik lépésnél nagyon megfeszül és aztán ismét előbbi helyzetébe jut vissza. Minél kisebb helyet hagytunk tehát a kaptán oldalt a bütyöknek, annál rövidebb a felső bőr a talp szélénél a balnyiba és annál nagyobb feszítésnek van kitéve. Másrészt meg, minél kevesebb helyet hagytunk a kaptatalpon a lábbütyöknek, annál nagyobb nyomást gyakorol a láb erre a helyre és igy a felső bőr feszítéséhez még a lefelé való nyomás is szegődik. Hogy ilyen körülmények között nem csoda, ha a felső bőr a belső bütyök alsó szélénél legelőbb tönkre megy, magától értetődik. Azért a kaptán a bütyköt úgy oldalt, mint a talpon lehetőleg pontosan tüntessék ki, azaz bőrdarabokkal pótoljuk ki és akkor e bajnak is elejét vettük. Egészen a bajt nem lehet megszüntetni, mert végre is a bőr a belső bütyök alsó szélén a járás által nagyon igénybe van véve, de a mondott dolog által a bajt nagy mértékben kissebbítjük. Azt is mondottam, hogy a talp égése és a bütyök fájdalmassága is a bütyöknek tekinteteten kívül hagyása következtében jön létre. De nem mindenkor lehetséges egy hajszálnyira a bütyök alakját levenni. Ez rendesen már nem baj, mert ha elég hely hagyatott, a láb már nagyobb erőfeszítés nélkül találja meg a maga helyét. P. F. felhívásra felhívás. Előttem fekszik a szegedi czipész szaktársak felhívása a IV. országos czipész szakkongressusára. Olvasom az ideiglenes napirendet és eközben előmbe tolakodnak a kérdések. Az egyik kérdés ez. Minek is megyünk mi kongresszusokra? A másik kérdés pedig ez. Miért menjünk a kongresszusra? Az első kérdést teszik a kishitűek, a gyávák, a restek, a fogadatlan prókátorok és illetéktelen bírák. Meg is felelnek az első kérdésre mindjárt a fentidézett tulajdonságokkal megáldott szaktársak, mondván : Minek mennénk másért kongresszusukra, mint azért, hogy ott nagyhangú üres frázisokat mondjunk és még üresebb pohárköszöntők mellett nagyokat igyunk és ott a vendégszerető házigazdák jóvoltából, jó zsíros ebédeket együnk és testületi vagy társulati útiköltségen adjunk egymásnak találkozót, amelyen kikérdezzük egymást családja hogyléte felül. A másik kérdést teszik azok a szaktársak, kiknek gondolkodásmódjuk, megfigyelő képességük, a közügyek iránti érzékük, mégpedig meleg érzékük van. Kik fel isismerik a czipészek mostani rendetlen, sivár helyzetének tarthatatlanságát. Akik nem riadnak vissza az ily köztevékenységgel járó fáradságtól költségtől. Kiknek reményeik vannak egy szebb, egy jobb jövőben és e reményeikben nincs csüggedés. Kik e jobb és szebb jövő kivívásában igaz lelkesedéssel vesznek részt. A kik erre hivatottsággal bírnak és a kik nem bírálgatnak otthon a kerek széken, vagy a csapszékben vagy más hasonló helyeken, hanem megállák helyüket józanul és példásan a zöldasztal mellett is. Ezek is felelnek e kérdésre, hogy miért menjünk a kongresszusra? Legelőször is ölelkezzünk testvérekként és az ismerősökkel megújítsuk a régi barátságot és kössünk új ismeretséget és barátságot. Kérdezzük ki egymást egészségi, családi és gazdasági állapota felül. Hisz ez a három tényező alapja az összes emberiség tevékenységének. Ezek a tényezők képezik mozgató erejét összes munkálkodásunknak. Másodszor pedig, ha frázis az, hogy a czipészek mostoha viszonyok közt tengődnek, hogy némelyek családostól csak máról holnapra nyomorúságosan küzködnek a megélhetéshez szükséges sovány és szűken kimért kenyérért. Ha frázis az, hogy már az egyesek is nagy ritkaságszámba mennek, kik öreg napjaikra néhány fillért megtakaríthatnak. Ha frázis az, hogy tömérdek már azok száma, akik a szolgai állások elnyeréséért csengnek. Ha frázis az, hogy az iparosok rendtartásait és magát az ipartörvényt módosítani kell. Ha frázisok a mi felszisszenéseink, felkiáltásaink, midőn életfeltételeinket érzékenyen sértik, bizonytalanná, kétségessé teszik. Ha frázisok a kongresszus napirendjére kitűzött tárgyak, amelyhez hozzászólni hívnak bennünket. Akkor ezek oly frázisok, melyek igazak és valók, melyeket minél többször szükséges elmondani. Akkor mondjuk el e frázisokat minél többször és minél több helyen, tehát mondjuk el Szegeden is. Éspedig olyan érthető módon és hangon, melyet minden magyar ember megért és amely hanggal senki fülét nem sértjük még akkor sem, ha kellemetlenséget, de igazat mondunk. Harmadszor pedig, ne menjünk oda böjtölni és igen józan és jámbor pohárköszöntőket mondani és sok czitromos vizet fogyasztani, hisz azt, hogy koplalni menjünk tőlünk még azok sem kívánhatják, kik mozgalmunkról kicsinyléssel nyilatkoznak. Hanem igenis menjünk és a komoly munka után áldozzunk ott felüdítő áldozattal ősi szokás szerint és köszöntsük egymást egészségére és ügyünk diadalra segítésére szinborral tele poharainkkal. Negyedszer pedig menjünk szövetséget kötni minden meglevő és még ezután keletkező ellenünk forduló támadások ellen. Kössünk szövetséget mindaz ellen, ami a cipészipart sérti, kifosztja, megrövidíti, szóval károsítja. És mindazok ellen, akik ez ipart sértik, megrövidítik, kifosztják, vagy akik mindezeket előidézik. Szervezzük szövetségünket akként, hogy ahol szavát felemeli, ott meg is hallgassák. Sorakozzunk ez egyetlen iparos szervezet mellé minél többen, hogy számbeli erejére ne csak hivatkozhasson annak vezetősége, hanem ezen erőt fel is használhassa, reá támaszkodhassék. Iratkozzék e szövetségbe minden ipartestület czipész szakosztálya, vagy csoportja, sőt iratkozzék minél több magán egyén, vagy ha kevesen vannak valamely városban tehetősbb, vagy jobb anyagi körülmények között élő szaktársak akkor is iratkozzék legalább egykettő, hogy minél többen legyünk, hogy legyen ez a szervezet igazán országos. Ne riassza vissza az ügyért lelkesülő szaktársakat, a kishitűek, a kényelemszerető tunyák és fogadatlan prókátorok kicsinyeskedő ócsárlása, mert megérdemli az ügy a fáradságos költséget. Megérdemli úgy az ipartestületek, valamint a maguk költségén utazók áldozatát.