Magyar Czipész-Ujság, 1902 (12. évfolyam, 2-24. szám)

1902-01-15 / 2. szám

XII. évfolyam. Budapest, 1902 január hó 15 én. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. c 2. szám. —b Előfizetési dij: Negyedévre 2 kor. félévre 1 kor. egész évre 8 kor. Ijelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : ÚRI IBIRE czipészmester és testületi szaktanító. Munkatársak: Krazepf János, Marton­ Lipót és Heinemann Alajos czipészmesterek.­ ogyan segítsünk magunkon? Mintegy 20 esztendő óta tanulmányozom a czipész- és csizmadia-kisipar bajait; ezen hosszú idő alatt alkalmam volt sok mindent megfigyelni. Láttam és meg voltam győződve^hng^memjó úton van ezen és idő óta fennáll«­ iparunk, j&gWfr ban nem tartottam magam hiva­­tlnalTlx.'zijh. or­’­szágot érdeklő bajhoz hozzász­ólani, azok­­alL szemben, hogy vannak elég, úgi neve^h^^fiSi embereink“, a­kiknek hivatásuk lenne, a kisebb emberek érdekében nemcsak besz­élni*4%J^ képüsködni, hanem tényleg tenni is — d£rei?f(149 — csalatkoztam, és velem egyeld sok iparos­társam! Amint a miniszterelnök úr mondotta, hogy a tizenkettedik órában vagyunk politikailag, úgy van a mi egykoron virágzó és hatalmas bőripa­runk is a tizenkettedik órában; ez a szomorú tényállás! Ezt mindannyian tudjuk és érezzük, panasz­kodunk egymásnak, írnak és beszélnek sokat bajainkról, de több sem történik, pedig sok szé­pet és hasznosat lehetne tenni ezen kiterjedt bőriparért! Milyen ellentét is a jelen állapot. Lábbeli szükségletünk a lakosság szaporodásával folyto­nosan emelkedik és iparosaink mégis szegényed­nek, úgy annyira, hogy­­ a főváros és néhány nagyobb vidéki városban alig számottevő pár kitűnő iparosainkat kivéve — legtöbb része csak talpalás és foltozásból él, ami persze sovány ke­reset, holott határozottan állíthatom, hogy munka tekintetében a magyar czipész a legelső a vilá­gon, csizmadiáink pedig nagyon szép eredmény­nyel alakulnak át elsőrendű czipészekké, mint­hogy a csizmában, ezen nemzeti spec­iális viseletünk hanyatlásával szintén keveslebedett a kereslet, és ezen anomália abban leli magyarázatát, mert a közvetítő kereskedelem legtöbb részben idegen gyártmányokat portál, a­mennyiben a külföld gyárosok átvitelt nyújta­nak tőke­szegény kereskedőinknek. Nézetem szerint lábbeli-iparosainkat kétféle k­épen kell osztályozni: egyik csoport a finomabb mérték­munkával foglalkozik, a­kiknek a hely­­zetök kielégítő; a másik csoport, a nagyobbik, tömeg­mu­nkára alkalmas. Ezen utóbbiak hatá­­rosak­ is­­­eg tudnának felelni a követelmények­nek, ha­­ májukban lenne a közvetítő-kereskede­­lmi bi­olgo­zi. Mert, legyünk őszinték, az iparos lehet Ló i­paros, de még nem kereskedő, és vi­szont­re fordítva, tehát egyik a másiknak ki­­készítő részét képezi, és el sem képzelhető egészséges ipar kereskedelem nélkül; már most csak az a kérdés, hogy miképpen kellene ezen két elemet üzleti összeköttetésbe hozni. Szerintem olyan czipő-gyárakat kellene támo­gatni, a­melyek csakis kisiparosokkal dolgoztat­nak, kisipari jellegük épentartásával, tehát házi­­iparilag, továbbá kereskedőink és iparosainknak személyes hitelnyújtása által lehetővé tenni a készpénzbeni vásárlást, a­mint az külföldön van, hol a pénz­intézetek tényleg a helyzet magaslatán állanak és nagyban elősegítik a kis- és közép­iparos verseny- és szállítási képességét (a­míg nálunk csakis jó váltó­tárcza és betáblázásra lesz elég drága hitel nyújtva). Továbbá nincsen meg nekünk a közvetítő nagy­kereskedő és bizomá­nyos, a­kik nem csak hogy készpénzért veszik meg a kis­iparos készítményeit, hanem még el is látják állandóan munkáival. És ez az igazi! ... Iparosaink tudnak dolgozni, nekik csak munka kellene!... Utóbbiakkal nem rendelkezünk, ellenben pénz­intézeteink vannak feles számmal, és minthogy az ország nagyobb pénzintézetei mindenkoron megkövetelték, hogy az állam, megye, város stb. a közpénzek millióit náluk — persze olcsó ka­matra - elhelyezzék, a evvel szemben meg volna a morális kötelességük az ipart és kereskedelmet legmesszebbmenőleg támogatni. Ez azonban csak ш . Szerkesztősége és kiadóhivatala: BUDAPEST, VIII. ker., József­ körút 9. szám.

Next