Magyar Czipész-Ujság, 1903 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

XIII évfolyam. V !№*;• г ,W8 fci/ - «••• Budapest, 1903 január hó l én. MAGYAR CZIPESZ-UJSAG A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BORIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJÁV \ Előfizetési dij: segyeüévre 2 tor- Wévre i Kor.' egész evre 8 Kor. Megjelenik minden hó l-óo és 15-en, divat- vagy szabász-miatajielléMettel. Felelős szerkeszt ő : SZENES I. Társszerkesztő : U £11 IURE czipészmester és testületi szaktanító. Munkatársak : Krazsof János, Marton Lipót czipészmeslerek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. kér., József-körut 9. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. I 19Ö3; Ismét egy^trj év. Az évek lánczszemei egy- gyel szaporodtak. Peregnek az esztendők az idő villámgyors kerekén s mire megfordulunk, egy elmúlt évnek háta mögött, s egy uj év küszöbén ; látjuk magunkat. S ha számot vetünk az elmúlt esztendőről, vajmi kevés az eredmény. Fáradha­tatlan munka, testet, lelket emésztő gondok, czéltévesztés, szertefoszlott remények után s mi az eredmény ? Egy a jövőt magába rejtő uj év! Nagyon ritkán, s csak nagyon kevés esetben tudunk, mi czipészek más eredményt felmutatni, törekvésünk, igyekvésünk s szorgalmas mun­kálkodásunk gyümölcseként. Mert az elmúlt évben lépten-nyomon kisért bennünket az elkeseredettség, a panasz és újra a panasz. Most is, megállva az újév küszöbén remegve kérdjük: Nagy Isten, mit hoz számunkra az uj esztendő ? Ali, kik már annyiszor csalódtunk reménye­inkben, remélhetünk-e szebbet-jobbat a jövőtől, mint amit a múlt nyújtott? Igen! Erős, határozott és bátor szó! De én meggyőződésből mondom és ismételem, hogy igen. Mert nekem erős a hitem a jövőben ren- dithetlen a bizalmam szaktársaim erélyében, s bizton hiszem, hogy nem messze az az idő, amidőn a magyar czipész ipar virágzóvá, erőssé lesz, s a magyar czipészeknek általában nem lesz több panaszuk sorsuk iránt, mint a haza más, a sors szeszélyeinek alávetett fiainak. Ezen czél elérése pedig, ha nem is közel, de legalább glérhető távolságban fekszik. Mert tagadhatatlan, hogy a lefolyt évben a a magyar czipészek, úgy intelegenczia, szakér­telem, mint a szervezkedés nagy kérdésében és a szaksajtó pártolásában, nagy haladást mutat­tak fel. S ez arra vall, hogy akarnak müveit, a kor kívánalmainak megfelelő, jó iparosok lenni. Bele akarnak illeszkedni az uj idők keretébe, s ezt ha megteszik, nem lehet távol a czél, — jobb sors! Mert hiábavaló az állam, kormány, társada­lom segítsége, hiába lenne az ipartörvény módo­sítása, ha czipészeink nem ébrednek tudatára annak, hogy a XX-ik században élnek, hogy életmódjukat is e század szelleme és követelése szerint, kell berendezniük. E század neve pedig „felvilágosodottsás,, haladás“ Nem elég ma már a czipésznek czipőt csinálni tudni, hanem a szakmá­ját tökéletesen értő iparosnak műveltnek is kell len­nie. És az akarat úgy látszik megvan. Mert arra vall az, hogy egy a vándortanitó által tartandó előadásra egy váfosban 40 czipész ajánlkozott, holott csak 25 nyerhet egy tanfolyamon helyet. Ebből kitűnik, hogy tanulni igyekszik, nem pedig botorkálni a régi rendszer után. Belátja már tehát, hogy csak igy, tudásának minden fegyverével felvértezve, tudja kis tőkéjével és munkától edzett karjaival a harczot felvenni a gyáriparral és a kontárok nagy rajával. Haladás! ez legyen a jelszava és talizmánja minden czi­pésznek, mert csak igy lehet a folytonosan sülyedő czipész kisipart megmenteni a jövő számára. Ha pedig továbbra is erélylyel fognak küzdeni, hogy a mivelődés a kor által megkívánt fokát elérjék, akkor megváltoznak majd a rossz viszo­nyok. Előbb és anélkül nem. Gondolják tehát meg jól ezt szaktársaim és . tegyenek eleget a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék