Magyar Czipész-Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

MAGYAR CZIPESZ UJSAG. ti sv El», .SZE kit A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BÚRIPAR KÖZLÖNYE ESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. fizetési dij 2 Tor. M ... ...............er'fHbiX0 \e<Éftílei)l minden hó,' tor. eess erre 8 tor. A 15-én, tanielléklettel. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : ÚRI ШВЕ czipészmester és testületi szaktanító. Munkatársak : Krazeof János. Marton Lipót czipészmesterek, _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. kér., József-körut 9. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. Uj esztendő. Elmúlt egy év és kezdődik egy másik. Vájjon mit használt az a tizenkét hónap, a mely mögöttünk van és mit hoz az ujesztendő ? Az elmúlt évvel tisztában vagyunk. Rosszab, keser­vesebb volt valamennyinél, a mely az iparszabadság hajnalhasadása óta elmúlt. Van-e reményünk, hogy az ujesztendő szebb és jobb lesz, mint az elmúlt volt ? Bizony, bizony k. szaktársaim, nagyon nehéz e kérdésre biztató választ adni. Mert hisz azok az okok, a melyek a közelmúlt időkben annyi keserű csalódást, annyi gondterhes órákat szereztek a kisiparosoknak, de főleg nekünk czipészeknek, most sem szűntek meg és nagyon kétséges, hogy megszűnnek e a közel jövőben. Már pedig mig az okok meg vannak, az okozottak is megmaradnak. Hogy miért oly csekély, ugyszólva semmis a remé­nyem, talán mondanom sem kellene ; mert a mit mon­dani akarok, azt iparostársaim ép úgy tudják, mint én. De elmondom még egyszer és ismételten, hadd tudják azok is, a kiket illet, hogy mi kisiparosok nem azért várjuk türelmesen azoknak az ígéreteknek beváltását, a melyekkel évtizedek óta bennünket kecsegtetnek, áltat­nak, mintha azok megvalósulásában hinnénk, meg hogy valami nagy reményt fűznénk hozzájuk. Nem ! mi azért várunk, mert nem tehetünk mást, mert szegénységünk, nyomorúságunk tétlenségre kárhoztat bennünket, hinni pedig nem hiszünk többé semmiféle ígéreteknek. Avagy várhatunk-e orvoslást a mi bajainkra, a mi­kor bármily intézkedés történik is érdekeink megvédé sére, az rendesen olyan, a mely vagy semmi, vagy csak igen csekély mértékben alkalmas arra, hogy helyzetünk javulását előmozdítsa és aztán ezeknek a toldozott, fol- dozott intézkedéseknek soha sincs végrehajtója. A kis­iparosnak lótást-futást okoznak, mert kétségbeesésében ezekbe a szalmaszál min. rendeletekbe, határozatokba kapaszkodik; de a vége az, hogy sehol nem tudnak róluk, vagy az érdekek úgy kívánják, hogy ne is tud­janak. Ott van pl. a czipőházalási tilalom. E tilalom sze­rint a czipővel való házalás tiltva volna. És uton-utfélen látni tótokat, zsidókat, meg az Isten tudja micsoda ná- cziókat czipővel házalni. Ha esztendőn át egyiket, má­sikat a czipészek feljelentésének kényszere alatt elcsipik, 2—3 korona bírságot fizet és vígan házal tovább. A szatócsoknak, vegyeskereskedőknek legújabban eltiltotta a kér. miniszter a czipővel való kereskedést. De ezek az urak fittyet hánynak a rendeletnek ; mert a szolgabiró urak meg a kapitányok, meg mindazok, a kikre az iparosok ügye bízva van, nem vettek, vagy nem akarnak tudomást venni a rendeletről. Ott pedig, a hol egy lelkiismeretesebb tisztviselő még is érvényt akar szerezni a miniszteri határozatnak, a grájzleros kü­lön iparengedélyt vált és olyan jogosított czipész, mint én, vagy akármelyik szaktársam, a ki végig szenvedte az inaskodás, legénykedés és immár a mesterkedés ke­serves esztendeit. Igaz, hogy jog szerint mérték után nem szabad czipőt készíttetnie, de úgy, mint eddig jog­talanul árulta a czipőket, most jogtalanul rendeléseket fog felvenni. Hisz egy fokkal emelkedett a sarzsija, a midőn engedélyt váltott, hát egy fokkal feljebb száll a jogtalanságok elkövetésében is. Hogy a fegyenczipar megszüntetését mióta ígérge­tik, azt e lap olvasói jól tuiják. Hát ígéret csak Ígéret maradt és ha majdan mégis tett talál válni az ígéretből, bizonyára elvesztjük azt a vámon, a mit beveszünk a réven. Olyan lesz ez a beszüntetés, ha ugyan lesz, hogy nem lesz benne köszönet. Ilyen körülmények között kedves társaim a bajban, lehet e reményünk, hogy a küszöbön levő újév szebb és jobb legyen, mint a múltak. Szebb, jobb akkor, a midőn a gyáripar folytonosan fokozódó versenyével keli küzdenünk, a midőn a bőrárak szüntelen emelkedése mellett mi egy fillérnyi áremelést nem tudunk elérni. Tudom, hogy a felelet minden oldalról „nem“ lesz. Pedig nem úgy van a dolog. Nekünk csak nem szabad ámitgatni hagyni magunkat, nekünk csak nem kell az ígéretekre bízni magunkat, hanem saját lábunkra kell állni és cselekedni, akkor helyzetünk csakhamar meg fog javulni. Hogy mik a teendőink, azt t. szak-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék