Magyar Czipész-Ujság, 1904 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-01 / 1. szám

A MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG, társaim engedelmével lapunk legközelebbi számaiban, egy,e czélra szánt külön czikksorozatban fogom elmondani. Addig azonban szerencsés és boldog újévet kívánok e lap olvasóinak, barátainak és szaktársaimnak, m.­ rffinta mellékletünk magyarázata. Mai mellékletünkön az I. számú ábra egy gyönyörű női fűzős czipőt mutat. A II. egy regatta női mintát. Mind a kettőt Úri Imre, lapunk munkatársa, és a fővá­rosi czipész-ipartestület szakiskolájának vezető tanítója tervezte és rajzolta. Szabásrészleteit jövő számunkban fogjuk hozni. Mi német czipészet helyzete. A. Piach, a berlini czipészeti akadémia szaktanár­ának előadása szerint. (Folytatás.) A­mint már kezdetben említettük, a czipész ipar átváltozása az anyag minőségei következtében nehézkes, lassú. Azonkívül a láb is olyan része az emberi testnek, a­mely nem alkalmazkodik csak úgy parancsra, a gyári áru egyoldalú alakjaihoz, ha még oly kitűnő is az az áru. Gondoskodik azonkívül a gyakran változó divat is, hogy az emberiség egy nagy részének lábai alaposan megnyomoríttassanak. Ezen pedig csak a jó czipész­­mester, vagy akár segéd, segíthet. A mérték utáni munka mindig egy különös faja marad a czipészetnek. De hogy ennek a szakmának munkaerői versenyképesek maradjanak, föltétlenül szük­séges, hogy ezeknek a kollegáknak életmódja megjavul­jon, még­pedig jobb munkabérek és szabályozott munka­idő által. Azt látni kell és megítélni tudni, hogy mennyi kézi- és szellemi munkába kerül egy olyan gondosan, úgyszólva művésziesen készült czipődarab. Aránylag azonban csekély érte a munkabér. A­mint már említettük, a gépek és részletmunka által készített gyári czipészet körülbelül egyharmad részét foglalkoztatja a czipész-munkásoknak a nagy- és közép­üzemekben. Egy nagy czipőgyárban az ember és szer­számok közötti viszonynak minden fokozatát találhatni, az egyszeri napszámos munkától kezdve, a­melyet egy gyermek vagy aggastyán végezhet, azon munkákig, a­melyeknél a gyakorlott munkás erős és biztos kezére van szükség. Egészben véve a modern gyárban inkább idegfeszítő munka áll a kisipar izom­mozgató munká­jával szemben. A gép végzi a nehéz munkát, azonban a gyorsasság mellett, a­mellyel dolgozik, idegizgató figyel­met igényel. Még az avatatlan ember is, mihelyt egy olyan gyári üzemet az ő különlegességeivel meglát, azon­nal tisztába lesz vele, hogy ilyen helyen okvetlenül szük­ség van a munkaidő meghatározására. A legkisebbig behozott munkafelosztásnak az a következménye van, hogy a gyári czipészekhez most sokkal többen mennek más szakmáktól, mint azelőtt. Aztán az otthoni munkások, valamint a kisiparosok is erősen özönlenek most a czipőgyárakba. Ha a mai vám­politika a bőripar és czipőgyártás kárára, valamint a munkásnép sanyargatására és megterhelésére behozatik, még csak akkor fognak kartellek és sindikátusok gon­doskodni a czipőipar központosítására. Az ilyen fejlődés­nek bérleszorítási tendencziája ismeretes. Az előadottakból kitűnik, hogy a czipészipar hely­zete nem kielégítő. Az önálló mester megkapta ugyan helyzetének javítása czéljából az új testületi törvényt a vizsgabizottsággal, a mesterczím­et, az iparkamarát. De mindez egy cseppet sem vet gátat a gyári versenynek, az árak alászállításának és a kismesterek nagy része tönkremenetelének. Ezek az intézmények pin­dbe kerülnek a kismesternek, mert a ki­cs­ik hajlandóságot mutat az A­TÁRCZA. fi gumiczipők és azok eredete. (Vége.) Őrülten fogott ismét a munkához, hogy megtalálja azt a hőfokot, a mely a gumi vulkanizálásához szük­séges. Erre a czélra felhasználta a pékek kemenezéit, a gyárosok kazánjait, mikor a munkások eltávoztak. Gumit sütögetett a felesége kályháján. Egy garas pénz nélkül volt és hitelezői a börtönnel fenyegették. Az 1840-ik év telén nem volt sem enni valója, sem tüze­lője. Mértföldeket kellett hózivatarokon keresztül gyalo­golnia, hogy valamelyik barátjától annyit kölcsönhetett, a­miből kenyeret vehetett magának. És mindennek daczára megmaradt a gumija mellett és nem tágított a tervétől, habár alig érthető, hogy nagy szegénysége mellett, hogy tudta azt kitartani. Következő évben Bostonba ment, hogy ott pénzt szerezzen, de ott az adósok börtönébe került, azonban itt is egy gumitársaságot akart szervezni. Mikor megint haza került legifjabbik gyermeke holtan feküdt ágyában és nem volt mit enni. De ő nem fáradt bele küzdelmeibe és végre is sike­­rült neki tőkét szerezni és tiz évi kétségbeesett harcz után sikerült neki hasznavehető és tartós gumit készí­teni. De a szerencsétlen ember elmulasztotta találmányát szabadalmaztatni és igy mindjárt mások is készítettek gumiárukat, még jobb minőségben. Ez annyira elkese­rítette, hogy 1860-ban nagy szegénységben és keserves csalódás közepette meghalt. Csak az ő halála után kez­dett aztán a gumiipar virágzásnak indulni. Mert mikor rájöttek a vulkanizált gumi százféle jó tulajdonságaira annyi mindenféle czikket készítettek belőle, a­miről sze­gény Godyear álmodni sem mert volna. De hát így van az mindig. Az egyik ember töri a fejét, hogy valamire rájöjjön és mire megfejtette a kérdést, mindenki látja hasznát, csak épen ő nem. Nekünk czipészeknek nincs nagy okunk lelkesedni Goodyear találmányán, mert hisz a gumiczipők (sár­­czipők) a­melyek vulkanizált gumiból készülnek, a czipé­­szetnek nagy kárára voltak. De azért megindítja szí­vünket ennek a szerencsétlen embernek szenvedései, a­ki eszméjének áldozatul esett. Különben daczára annak, hogy ő volt a vulkanizált guminak első felfedezője, mégis Nathaniel Hayword volt az első, a­ki gumiczipőket készített. Ő Goodyearnak munkatársa volt és saját üzletét feladta, hogy a gumi tökéletesítését tanulmányozhassa. Ez annyira sikerült neki, hogy végül nagy vagyonra tett szert vele. 1903

Next