Magyar Czipész-Ujság, 1906 (16. évfolyam,1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam. Budapest, 1906. január hó l-én. I. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSAG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési dij: lenyedévre 2 Kor. feléire 4 Kor. egesz evre 8 Kor. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : ÚRI IMRE czipészmester és testületi szaktanító. Megjelenik minden hó l-én és 15-én, Munkatársak: Krazaof János, Marton Iiipót divat- vagy szabász-mintamelléklettel. czipészmesterek és Draskóczy B. szaktanító. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIII. kér., Bezerédy-u. 19. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. Újévi gondoiafok. Az újév küszöbéről rendesen visszapillan­tunk a múlt évre és mérlegeljük, vájjon hasz­nosan, eredményesen jartuk-e az évnek kerek tizenkét hónapját? Nekünk czipészeknek nem igen van okunk az elmúlt év eredményével di­csekednünk, sőt a közel-mult esztendők is na­gyon sovány gyümölcsét adták fárasztó mun­kánknak. Az újév beálltával keserű tapasztala­tainkkal a múltból remegve kérdjük, vájjon mit hoz ez az esztendő ? Hát mit hozhat nekünk ? Semmi jót! Az idő halad, a gépek és eszközök fejlődnek és mindez bizonyára nem nekünk kisiparosoknak a javára. — Mert nekünk gépek nem kellenek, a kisebb eszközök is, a melyek a kisipart volná­nak hivatva szolgálni, oly drágák, hogy azok is csak a nagy ipar fejlődését segítik elő. Lesz­nek tehát újabb czipőgyárak, meg megint czipő- gyárak, a melyek a czipész kisiparosok számát napról-napra csökkenteni fogják. Ilyen kilátásokkal kedves szaktársaim, nyílik meg az uj esztendő. És mi kétségbeesve nézünk a jövő elé. Mi lesz belőlünk és iparunkból ? Erre pedig az én feleletem az, hogy csak azért se hagyjuk magunkat! Van száz meg száz esz­köz, a melynek segítségével sikeresen ellenáll­hatunk a modern kor áramlatának, száz meg száz mód, a melyekkel mindenek daczára tisz­tességes kenyérhez juthatunk, csak akarnunk kell. Talán nem egy újévi czikk keretébe való, a mit mondani akarok, de nem tehetek róla. A midőn igy most végig járom az elmaradt esz­tendőket és eszembe jut a jövő, önkénytelenül is rágondolok arra, a mit mondandó vagyok. Említést tettem ugyanis arról, hogy a gé­pek és különböző eszközök folyton tökéletesbül- nek. És ugyanakkor az a gondolat is czikkázik át az agyamon, hogy miért nem vehetnők mi czipészek is azokat igénybe. Nem beszélek gyári berendezésekről, a melyeket a kisipar, ha volna benne érzék a modern kor haladása iránt, köny- nyen szolgálatába vehetné. De vannak Magyarországon — ha mindjárt csak elvétve is — olyan nagyobb czipész-mü- helyek, a melyek egymaguk is beszerezhetnék azokat a kisipar részére konstruált gépeket, a melyek tízszeresen fokoznák termelni képessé­güket és amennyiben saját műhelyük nem hasz­nálhatná ki teljes mértékben a gépeket és esz­közöket, jó pénzért még a szegényebb kollegák munkáját- is el lehetne azokon végezni. Én Istenem, ha rágondolok, hogy mennyi baja van ma a legtöbb vidéki mesternek a foly­ton fokozódó munkáshiány következtében, más­kép e kérdést nem is tartom megoldhatónak. És mégis senkinek még csak eszébe sem jut az ilyen kezdeményezés. De lehetne a czipészeknek a nagy gépeket, a nagy üzemü gyárak részére készült czipő- gépeket is szolgálatukba venni, ha a helyzet magaslatára akarnának emelkedni. Ha tudnának nagyobb szövetkezetekben egyesülni és megte­remteni azokat a czipőgyárakat, a melyek Ma­gyarországon ugyszólva szükségletekké váltak és a melyek akár akar ják a czipészek, akár nem, létre fognak jönni. Mert a czipészet — akárki mit mond —jövedelmező üzlet és a nagytőke egyebet sem tesz, mint a jól jövedelmező ipar­ágakat sorban igájába hajtja. Egy újévnek a benyitójánál állunk, szük­ségesnek tartom épen most megint felhívni szak­társaim figyelmét arra, a mit e lap fennállásá­nak első percze óta hirdet, hogy a czipész kis­iparosok mentsvára csak az egyesülésben, a szer­vezkedésben rejlik, a mi ha hamar be nem kö­vetkezik, a magyar czipészeknél nagyon szomorú következményekkel járna. Raktári, kész czipőt látunk árulni minden­felé és minthogy olcsó és valljuk be, ma már nem is rossz, de tetszetős, a közönség mind­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék