Magyar Czipész-Ujság, 1906 (16. évfolyam,1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

XVI. évfolyam. Budapest, 1906. január hó 1-én. I. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE Előfizetési dij: lenyedévre 2 Kor. feléire 4 Kor. egész évre 8 Kor. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : ÚRI IMRE czipészmester és testületi szaktanító. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Munkatársak: Kraznof János, Marton Isipót divat- vagy szabász-mintamelléklettel. czipészmesterek és Draskóczy B. szaktanító. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIII. ker., Bezerédy­ u. 19. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Újévi gondolatok. Az újév küszöbéről rendesen visszapillan­tunk a múlt évre és mérlegeljük, várjon hasz­nosan, eredményesen jártuk-e az évnek kerek tizenkét hónapját? Nekünk czipészeknek nem igen van okunk az elmúlt év eredményével di­csekednünk, sőt a közel­múlt esztendők is na­gyon sovány gyümölcsét adták fárasztó mun­kánknak. Az újév beálltával keserű tapasztala­tainkkal a múltból remegve kérdjük, várjon mit hoz ez az esztendő ? Hát mit hozhat nekünk ? Semmi jót! Az idő halad, a gépek és eszközök fejlődnek és mindez bizonyára nem nekünk kisiparosoknak a javára.­­ Mert nekünk gépek nem kellenek, a kisebb eszközök is, a­melyek a kisipart volná­nak hivatva szolgálni, oly drágák, hogy azok is csak a nagy ipar fejlődését segítik elő. Lesz­nek tehát újabb czipőgyárak, meg megint czipő­­gyárak, a­melyek a czipész kisiparosok számát napról-napra csökkenteni fogják. Ilyen kilátásokkal kedves szaktársaim, nyílik meg az új esztendő. És mi kétségbeesve nézünk a jövő elé. Mi lesz belőlünk és iparunkból ? Erre pedig az én feleletem az, hogy csak azért se hagyjuk magunkat! Van száz meg száz esz­köz, a­melynek segítségével sikeresen ellenáll­hatunk a modern kor áramlatának, száz meg száz mód, a­melyekkel mindenek daczára tisz­tességes kenyérhez juthatunk, csak akarnunk kell. Talán nem egy újévi czikk keretébe való, a­mit mondani akarok, de nem tehetek róla. A­midőn így most végig járom az elmaradt esz­tendőket és eszembe jut a jövő, önkénytelenül is rágondolok arra, a­mit mondandó vagyok. Említést tettem ugyanis arról, hogy a gé­pek és különböző eszközök folyton tökéletes­ül­­nek. És ugyanakkor az a gondolat is czikkázik át az agyamon, hogy miért nem vehetnék mi czipészek is azokat igénybe. Nem beszélek gyári berendezésekről, a­melyeket a kisipar, ha volna benne érzék a modern kor haladása iránt, köny­­nyen szolgálatába vehetné. De vannak Magyarországon — ha mindjárt csak elvétve is — olyan nagyobb czipész-mű­­helyek, a­melyek egymaguk is beszerezhetnék azokat a kisipar részére konstruált gépeket, a­melyek tízszeresen fokoznák termelni képessé­güket és amennyiben saját műhelyük nem hasz­nálhatná ki teljes mértékben a gépeket és esz­közöket, jó pénzért még a szegényebb kollegák munkáját­ is el lehetne azokon végezni. Én Istenem, ha rágondolok, hogy mennyi baja van ma a legtöbb vidéki mesternek a foly­ton fokozódó munkáshiány következtében, más­kép e kérdést nem is tartom megoldhatónak. És mégis senkinek még csak eszébe sem jut az ilyen kezdeményezés. De lehetne a czipészeknek a nagy gépeket, a nagy­üzemű gyárak részére készült czipő­­gépeket is szolgálatukba venni, ha a helyzet magaslatára akarnának emelkedni. Ha tudnának nagyobb szövetkezetekben egyesülni és megte­remteni azokat a czipőgyárakat, a­melyek Ma­gyarországon úgyszólva szükségletekké váltak és a­melyek akár akar­ják a czipészek, akár nem, létre fognak jönni. Mert a czipészet — akárki mit mond —jövedelmező üzlet és a nagytőke egyebet sem tesz, mint a jól jövedelmező ipar­ágakat sorban igájába hajtja. Egy újévnek a benyitójánál állunk, szük­ségesnek tartom épen most megint felhívni szak­társaim figyelmét arra, a­mit e lap fennállásá­nak első percze óta hirdet, hogy a czipész kis­iparosok mentsvára csak az egyesülésben, a szer­vezkedésben rejlik, a­mi ha hamar be nem kö­vetkezik, a magyar czipészeknél nagyon szomorú következményekkel járna. Raktári, kész czipőt látunk árulni minden­felé és minthogy olcsó és valljuk be, ma már nem is rossz, de tetszetős, a közönség mind­

Next