Magyar Czipész-Ujság, 1908 (18. évfolyam, 1-23. szám)

1908-01-01 / 1. szám

10 MAGYAR CZIPESZ-UJSÁG. Azt írja Gáborcz úr, hogy a c sarokvonal fokozato­san emelkedő alkalmazása senkinek sem a találmánya, sem újítása, mert az ilyesmi a gondolkozó szakember­nél önként jelentkezik. Csakhogy elfelejtette megnevezni azon szakembe­reket, akik rájönnek a dolog nyitjára, aki átülteti azt a gyakorlatba és közismertté avatják. Mert nem bukkant az elő magától.. . Köztudomású, hogy a szabástanításhoz a sarok­vonal­ beállítását rendes állású és méretű női minták­hoz 45°, férfi alapmintához 42°, 43° állítását tanították. Ezt a módszert ismerte és tanította a múltban Úri Imre is, mint 1887—88 évben a szakegyletben, azután szü­netelt a tanítással 1962 évig, míg újból 5 évvel ezelőtt a testületi szakiskolában kezdte a tanítást. Én 14 évvel előbb, úgy a férfi, mint a női min­ták szerkesztésénél a sarokvonal beállításához alapszá­­mításul, sarok nélküli állásba 40 fokot állapítottam meg úgy, hogy 1 cm. sarokhoz 41° 2 cm. sarokhoz 42°, 3 cm. sarokhoz 43° és így tovább, minden cm. sarok­emelkedés után 1—1 fokkal magasabbra alkalmaztam a rendes méretű lábakhoz. Nem vonom azonban kétségbe azt, hogy ezt az eljárást más szakember is tudta, használta szabászatá­ban, üzletében, de nem ismertette, nem tette közkincs­sé. Én azonban hivatásomnál fogva azt a nyilvánosságnak átadtam. Czikbiró azzal védelmezi Úri Imrét, hogy ő, mint női czipész mindig a 45 fokot használta. Erre azt mon­dom, hogy épen itt van helye leginkább a fokozatos sarokvonal változatos emelkedésének, mert az egyik női rendelőnek 2, 3, 4, 5, 6, 7, cm. magas sarok kell, nem helyes tehát mindegyikhez a 45° alkalmazása. Ami a rajzfüzet megnevezését illeti, meglep, hogy Gáborcz úrnál az nem mérvadó. Hát akkor mi, ha nem a munka bizonyít? Talán a képzelet? Hiszen a tanító módszere abban van letéve, onnan kerülnek ki a bizo­nyítékok, ki mikor, milyen alapszámítással tanított és tanúskodik egyben a fokozatos fejlődésről is. Az én naplómat szüntelenül vezetem, Gáborcz úr is emlékeztet engem a szakmában történtekre, évekre visszamenőleg. Bizonyítok és védekezem, meggyőzőm állításaim igazságáról, mert a fokozatos fejlődés úgy rajzokban, mint szakirodalomban 1879 évtől kezdve a kezeim között levő adatokkal fokról-fokra mutathatom. Például, emlékszik e Ön arra, mikor én a kérdéses újításomat és több módosításomat 1893-ban a czipész­­segédek egyletének kedélyes estélyén (VII., Akáczfa­ u. 39. sz.) előadtam és bemutattam, melyekre az ön bátyja Gáborcz Béla azt felelte, hogy:­­—­ Szép, hogy Bodh úr törekedik, de az újítást a tanításnál általánosságban nem látja szükségesnek, mert a Knesl által megállapított és 45 fokban álló sarokvonal kifogástalan és a tökéletességnek megfelel... Hogy Úri Imre az én találmányomat használja, nem kifogásolom, hiszen használják azt szakműveimből az ország minden részén, még a tanoncziskolák szak­irányú oktatásához is. Annak csak örvendeni tudok, hogy Úri Imre jó czipész létére jónak, helyesnek is­merésül szolgál. Tudom, hogy Úri Imre 1887—88-ban a szak­egyletben tanított. Ebben az időben készült rajzfüzet is a kezeim között van. (Kada István, Zsolnai czipész mes­tere) és van i­s még rajzfüzetem 1904—5 évből eredő. Mindkettőben a sarokvonalak még természetes állásban is sarok nélkül 45 fokban állanak. Ilyen adatokkal kell önnek is rendelkezni Gáborcz úr, ha védeni akar valakit. Bizonyítsa azt, amit áll­ti Munka beszéljen a mester helyett, mig a tanítás helyes­sége, alapossága, előadó képessége szóljon a tanító ön­dicsekvése helyett. Azt kérdezi Gáborcz úr, hol voltam én 1887-ben? Ha épen érdekli, hát megsúgom. Én az 1881 évben a szakegylet első iskolai előadásán kezdtem meg a felsőbb szabászati tanulást néhai Depóid József szaktanár taní­tása alatt. (Miksa­ utczai lakásán). Folytattam 1887—88 évben ugyancsak Depóid tanítását igénybe véve tovább­képzésre a czipészipartestületi iskolában. Az iskola ka­rácsonykor rendezett vizsgakiállításán pedig akkor 25 tanuló között én nyertem el az első díjat és lettem ok­levéllel kitüntetve. A tanidő alatt — 1887—88 ban — én segédkeztem Dépoldnak a tanításban, mint 7 éves tanítványa és többször nyilvános szakelőadásokat is tar­tottam, de még rendes szakíró munkatársa voltam a testület tulajdonát képezett Magyar Czipészek Lapjának. Ennek is már vagy 21 esztendeje. Igaz, hogy a 80 as, 90-es években a szaktanítók már eltértek a 45°-tól, de csak a kezdődő és teljes lúd­talphoz lett a sarokvonal 34, 36, 38, 40°-ba állítva. 1 — 1 cm. sarokemelkedés után az 1—1 fokot nem hasz­nálta előbb, mint én, egyik szaktanító sem, mert én is részt vettem az egyleti életben és tanítottam is. Külön­ben a tanítás irányára a tanítványok rajzmintái adhat­nak bizonyítékokat. Ha tetszik, nálam megtekinthetők fekete fehéren... Én nem támadtam czikkekben senkit, csak jogos igényemnek adtam kifejezést, mert igazságérzetem senki fiától el nem tűr ferdeségeket. Akinek a védelmére kelt, az dicsekedjék szorgalmas munkássággal, találékonysággal. Egyébként béke velünk! Bodr József. ai magyar bőripar győzelme. Minden czipesz tudja, hogy a boxbőr manapság mit jelent a czipesziparban. Az úgynevezett vikszos bor­­júbőrt úgyszólva egészen kiszorította. És ez nagy vesz­teséget jelent a magyar bőriparnak. Mert míg a vikszos borjúbőr hazánkban nagy mennyiségben készült, a box­­bőrt egészen a külföldről kellett beszereznünk. Örvendetes tényként kell tehát feljegyeznünk, hogy Hefsler Testvérek és Társa pécsi bőrgyárának nagy költségek és fáradság árán sikerült olyan boxbőrt előál­lítani, amely minden tekintetben felveheti a versenyt bár­mely kitűnő külföldi gyártmány­nyal. Ez a boxbőr, amely­nek fő érdeme, hogy hazánkban Magyarországon készül, jóval finomabb, puhább, tartósabb, mint minden más gyártmány, úgy­hogy a külföldön is nagy előszeretettel vásárolják. Szívesen hívjuk fel tehát e gyártmányra­­. olvasóink figyelmét, mert egyrészt hazai terméket támogatnak, másrészt pedig a jelenkor legjobban gyártott boxbőrt veszik. A bőr minden bőrkereskedésben kapható, de ha valamely városban a bőrkereskedők még nem árulnák, úgy tartja minden czipészmester kötelességének e ma­gyar gyártmányt követelni, amivel úgy a kereskedőnek, mint önmagának is nagy szolgálatot tesz. Előre is tudjuk, hogy szaktársaink köszönettel fog­ják venni, hogy ezen kitűnő hazai gyártmányra figyel­müket felhívjuk. Különben ismerik már szaktársaink a Heffler testvérek és Társa pécsi bőrgyárának jó hírét a Pécsett tartott czipészipari kongresszus alkalmából. K. 1907.

Next