Magyar Divatipar, 1934 (16. évfolyam, 1-13. szám)

1934-01-26 / 1. szám

MAGYAR DIVATIPAR papir­on Rumbar nélkül a rendeletinek nem lehet gyakorlati jelentősége, mert arra az iparosra, aki hátralékait egyszerre meg­fizetni nem képe­s, teljesen közömbös, hogy milyen el­nevezésű adóhátraléka miatt végrehajtják, transferál­­ják és árverezik el ingóságait. A komoly segítséget tehát a­z iparosság ,a részletfi­zetési kedvezménynek az összes adónemekre való leg­sürgősebb kiterjesztésében is igényli. Jogos az iparosságnak az egyenlő elbánás elvére alapított követelése is. Az iparos époly hasznos ténye­zője az államinak, mint a kisgazda, megilleti tehát az iparosságot is a részletfizetésnek a megadott 60 hónap helyett 120 hónlapra kért és várt lehetősége. Mai adórendszerünk valóságos útvesztő, amelyben eligazodni nagyon nehéz. A sok együttesen, meg külön kezelt adónemeik helyett az adóalany teherbíró képes­ségének megfelelő egyetlen­egy adótétel , lett volna előbb megállapítandó minden iparosra nézve, hogy pontosan tudhassa, mennyi az adótartozása és ahhoz képest oszt­hassa be fizetéseit. Mindenkinek adóját fizetési képességének megfel­­­előleg revideálni kellett volna és az így arányosított és leszállított, tartozásra nézve kellett volna a részlet­­fizetési kedvezményt nyújtani. Az OTI. és MABI. hátralékokra vonatkozó rende­­lel­meik különösen nagy hibája és hiánya, hogy nem terjeszti ki a kedvezményt az 1931. dec 27-én fennállott tartozásokból még fennmaradt azon hátralékokra, me­lyek megfizetésére igen sokan a 4800/1932. M. E. sz. rendelet alapján 18—24 havi részletfizetési kedvez­ményt kaptak olykép, hogy a részletek pontos betartása esetén késedelmi pótlékaik töröltetni­ fognak. Azok a munka­adók, akik ebben a kedvezményben részesültek és még néhány részlettel ez amnestia alá esett tartozásuk kisebb hányadára­­nézve az új rendelet kibocsátásakor hátralékban voltak, ha az 1932-ben nyert­­részletfizetési kedvezményt fenntartani nem ki­sen,iák,­­de nem is kívánhatták, mert kétféle részletet törleszteni nem­ képesek) elveszítik a késedelmi pótlé­kok törlésére vonatkozólag előbb nyert előnyüket, a­mi kimondhatatlan súlyos kárt és sérelmet jelent rájuk nézve. Ha pld. a késedelmi pótlékok törlésre kilátásba helyezett összege az egész tartozás utáni 600 P.-t leli ki, de már csak 4 havi részlet volna általla teljesítendő, aminek azonban eleget az itt vázolt okból tenni nem tud, úgy csak a még tényleg fennálló részlethátralék után­ kiszámítandó és ehhez viszonyított arányos pót­lék­rész követelése­ lennie az igazságosság és méltányos­ságnak megfelelően előírható. Nem jogos azonban, hogy attól az iparostól, aki 24 hónapra nyert kedvezménye alapján már 20 hónapon át teljesített, ha a 60 havi kedvezménnyel minden hátralékára vonatkozólag élni, kivan, az összes pótlékok igényeltessenek­. Itt figyelem­be kellett volna venni azt a pszichológiai hatást, ame­lyet a megadandó új kedvezmény azokra az iparosokra gyakorol, akik fizetési kötelezettségüknek pontosan ele­get tettek. Ezek joggal mondhatják, hogy mi, akik min­den erőnkkel fizettünk és izzadtunk, nem jutunk semmi újabb kedvezményhez, azok ellenben, akik éveken át nem fizettek s­em­it sem, velünk szemben sokkal na­gyobb előnyhöz jutottak. A korábbi amnesztásoktól tehát a részükre törlésre kilátásba helyezett pótlék újbóli felélesztése és köve­telése igen nagy sérelmet jelent és ezért az OTI., MABI. rendelet megfelelő méltányos intézkedéssel kiegé­szítendő. Ezek szerint a szakmai közvélemény nincs és nem is lehet megelégedve a kapott fél-segítséggel. A NOSz. tehát minden rendelkezésre álló e­szközzl­­tovább fog harcolni azért, hogy komoly segítséget nyerjen az ipa­rosság, mely eleget akar tenni fizetési kötelezettségének. Zöldi Nándor:­ ­ Mindenkin segítünk, csak magunkon nem? Az utóbbi időben mind gyakrabban, merülnek fel panaszok a kisiparosság körében a betegbiztosítási kér­dés m­ai megoldatlan, állapota miatt. Ugyanakkor, a­mi­kor minden kisiparos az alkalmazottai részére havonta befizeti járandóságát az OTI. és MABI. részére és így törvényes kötelezettségeinek eleget téve gondoskodik al­kalmazottai betegellátásáról, maguk a­ kisiparosok be­tegség esetén semmiféle védelem­ben sem részesülnek. A betegség nem tesz különbséget munkaadó és munka­­­vevő között és amint helyes, hogy az alkalmazottak betegség esetén ellátásban részesüljenek, ép úgy jogot formálhat és igényt tarthat a munkaadó is a­ mai ne­héz gazdasági viszonyok között arra, hogy saját, vagy valamely családtagja betegsége esetén ne súlyosabbod­­jé,­ a gondja a­záltal,, hogy nea­ tudja, hommann szerezze miéig a gyógykezelésre­ szükséges anyagi eszközöket. A törvény — sajnos — nem gondoskodik a mun­­kakiadó betegvéd­elméről. A kisiparosoknak kell tehát kezükbe venniük ezt a­ kérdést és olyan megoldást ta­lálniuk, h­ogy betegség esetén legalább olyan ellátásban részesüljenek, mint alkalmazottaik. Tudjuk jól, hogy külföldön ezt a kérdést már évekkel ezelőtt megoldot­ták, mert hiszen pld. Németországban a magán-beteg­biztosító társaságok és a kerületi betegsegélyzők úgy­nevezett pótbiztosító intézményeinek tagjai közé felvet­ték az iparosság zömét. Ezek a magán­ betegbiztosító társaságok a szabad orvosválasztás alapján állanak, megtérítik 100%-b­an. az orvos, specialista, tanár, gyógy­szer, operáció és klinika költségeit és mindezek ellenőr­­ weit. Mi­t szárazon 11* 1 vegyileg ЩIlii11 ft VIE. KAZINCZY-U ТС A 42 ! Telefon: 35-4-59 2

Next