Magyar Divatipar, 1935 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-31 / 1. szám

MAGYAR DIVATIPAR Estélyi ruhaanyagok Exclusiv Ilin ii út. Páris-London, vezérképviselete divatkülönlegességek GALAMBOS-nál Budapest, IV., Ferenciek­ tere 4. i) ha az üzletvitel a rendszeres gazdálkodás követelmé­nyeivel ellenkezik ; j) ha oly árukra vonatkozik, amelyeket a hirdető raktárán sem tart, vagy nem is tartozik üzletkörébe ; k) ha a hirdetett árukat nem szolgáltatja ki, vagy arról a vevőt lebeszéli, avagy helyette más árut kínál ; l) ha a forgalomban levő áru áránál általában olcsóbb ajánlatot tesz (pl. „versenytársaimnál mindenkor 20 százalékkal olcsóbb vagyok") ; m) ha olyan csekély áruraktárral rendelkezik, amellyel a hirdetés napjának első óráiban sem tudta már kiszolgálni a vevőket ; ti) ha támadó célzattal oly árakat hirdet, ajánl, amellyel versenytársait versenyen kívül helyezi, hogy azután korlátlanul uralva a piacot árdrágítson (pl. 1. filléres sikersütés) ; o) végül ha tört és görbe súlyokkal igyekszik a közönséget az áru súlya tekintetében megtéveszteni. Az ilyen esetekben úgy a rendes bírói, mint a kamarai vá­lasztott bírói gyakorlat az árrontóval szemben védelmet nyújt. A rendes (polgári) bíróság a tisztességtelen versenyzőt ab­bahagyásra és szándékosság vagy gondatlanság esetében kár­térítésre is kötelezheti. A választott bíróság bár csak az abba­hagyást mondhatja ki, a bírói eljárással kapcsolatos tetemes perköltségek visszariasztó hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni. Kézműipari köreink általában az abbahagyásra és kártérí­tésre irányuló­ szankciót nem tartják kielégítőnek, mert általános felfogás, hogy a kézműipari keretben számbajövő árrombolások nagy tömege olyanok sorából kerül ki, akiknél a kártérítési kö­telezettség hatékony szankciót nem jelent, mert anyagilag velük szemben alig érvényesíthető. Figyelemmel kell lennünk azonban a versenytörvény büntető rendelkezéseire is. A versenytörvény büntetőjogi rendelkezései messzebbmenő büntető szankciót alkalmaz olyan vétségeknél, amelyek kézmű­ipari kisexisztenciák körében is előfordulnak. Amennyiben a cselekmény súlyosabb rendelkezés alá nem esik ugyanis, vétsé­get követ el, 20.000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel és 3 évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki abból a célból, hogy valamely áru (szolgáltatás) kelendőségét fokozza vagy másnak üzleti közönségét elvonja, nyilvános hirdetésben, nyil­vános ajánlatban, vagy a személyek nagyobb körének szánt egyéb közleményben (írásban, élőszóval vagy bármely más mó­don), jobb tudomása ellenére: a) az árunak (szolgáltatásnak) minőségére; b) az érték tekintetében mértékadó tulajdonságára; c) szerkezetére vagy előállítási módjára ; d) az üzem, üzlet vagy az árukészlet nagyságára; e) az áru eredetére (származási be­li) ha az ajánlott vagy hirdetett ár a termelési költségeket fedezi , lyére) ; f) a beszerzési forrásra vagy módjára ; g) az eladás módjára, alkalmi okára vagy céljára ; h­) az üzleti vagy­ fizetési látszólagos ellentmondás ellenére is — maga az állam is job­ban jár így, mert megerősíti és fizetőképes állapotban tartja adóalanyait, amelyeknek teljesítőképessége mégis csak legbizto­sabb alapja az államháztartás egyensúlyának és a nemzetfenn­tartó polgári társadalom lelki és gazdasági nyugalmának. A polgári haszon biztosításának gondolata ennél még sok­kal erőteljesebben érvényesül azokban a kormányintézkedések­ben, amelyekben az állam minden erejét latba vetik bizonyos mezőgazdasági cikkeknek ármegállapításánál. A tisztességes polgári haszon biztosítása ezek szerint ma nemcsak joga minden iparosnak, hanem a közterhek előterem­tése, nem kevésbé a polgári egzisztenciák megmentése érdekében kötelessége is. Az, aki árromboló versenyével versenytársai számára is lehetetlenné teszi a mindenkit megillető tisztességes polgári haszon megkeresését, sérti az ipari közérdeket, az üzleti jó erkölcsöket, miért is magatartása a tisztességtelen versenyről szóló törvénybe ütközik. Igaz ugyan, hogy a magyar joggya­korlat egymagában valamilyen árunak vagy munkának mások­nál olcsóbban, vagy akár az önköltségi áron való árusítását még nem minősíti tisztességtelen versenynek, azonban a kama­rai zsűri elvi megállapításai alapján úgy a rendes bírói, mint a kamarai választott bírósági gyakorlat mégis mint tisztesség­telen versenyről szóló törvénybe ütköző eljárást mérlegeli az­­ árrontást a következő esetekben : a) ha a versenyzés módja kétségtelenné teszi, hogy az olcsó árusítás minden saját jogos gazdasági érdek nélkül, kizá­rólag a versenytárs szándékos megkárosítása, tönkretétele vé­gett történik ; b) ha az áru vagy munka ára (szolgáltatás) állandóan és rendszeresen beszerzési (önköltségi) áron, vagy azon alul kerül eladásra. (Az ilyen eladás ellenkezik az üzletvitel alapelveivel. A kereskedő és iparos állandóan beszerzési áron nem adhat el) ; c) ha a versenytárs az üzletkörön kivnd eső árukat beszer­zési áron vagy azon alul ajánlja. (E reklámeszközök útján a verseny vállalatok akár önkéntelenül is a tőlük idegen, vagy tá­­vol álló szakmák tönkretételén át kívánják a saját önös érdekei­ket szolgálni.) ; d) ha az olcsóság oka az áru vagy munka silányabb bel­­értékben, selejtes voltában keresendő ; e) ha az üzleti tevékenység törvénysértés, vagy szerződés­szegés folyománya (pl. kontárkodás) ; f) ha az eladó iparos hitelének tisztességtelen kihasználá­sával versenyez ; g) ha az állammal, a közületekkel (az OTI.-val, MABI.-val), iparostársaival vagy hitelezőivel szemben fennálló kötelezettsé­geinek szándékos, rosszakaratú elmulasztásával versenyez . Nanyban! ЩNo 1 szűcsmisse . Állandó nagv választék szörme-bundákt­an ! Petőfi S.-u. 11 - Alakítás és prémezés - Tel 8 62 05 4

Next