Magyar Divatipar, 1938 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1938-01-01 / 1. szám
I w иияйна awMMiitMuitw,iM"fi^Hw шямтншт ■ij—^ тадни^ Plissé.guvré paszpolo _ М|Р\Д/ЕГ1 HAJÓ UTCA 8 10. SZ, _ Gyors, pontos, ■ zás, gomb, műhimzés ■ lu i I C ¥¥ C L. I Telefon: 1 817-64. ¥ о 1 c s c | 2 MAGYAR DIVATIPAR Maximális munkaidő — fizetéses szabadság Korunk vívmányai a maximális munkaidőről és a fizetéses szabadságról szóló legújabb rendeletek, amelyekről már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy talán haladást jelentenek az elgondolt szociális szempontból. De mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy a munkaadó rendelkezési szabadságának újabb, lényeges korlátozását is jelentik, ami a női szabóiparban eddig is igen labilis kalkulációt még bizonytalanabbá teszi. Hogy ez milyen gazdasági kárt fog okozni, ma még felmérni nem tudjuk, de az máris valószínű, hogy a reformmal elérni vélt szociális haszon az okozott károk és nehézségek mellett teljesen el fog törpülni. A munkaidőről szóló rendelet a mi iparunknak eleven busába vág és egészen új helyzetet teremt. A rendelet legfőbb hibája, hogy nem tiszta, hogy nem számol a kisipari és főleg a szezonszerű termelés sajátosságaival úgy, hogy a rendelet végrehajtása a hatósági tényezőket is nagy probléma elé fogja állítani. A rendelet egyoldalú végrehajtása súlyos következményekkel járhat a versenyviszonyok szempontjából és az is kétségtelen már, hogy az ellenőrizhető legális iparos az eddiginél lényegesen hátrányosabb helyzetbe fog jutni a kontárokkal szemben, akik az ellenőrzés alól ki lesznek véve. Sőt a rendelet egyik legsúlyosabb következménye lesz az, hogy az eddig a munkaadó üzemében foglalkoztatott munkások megfelelő szabadidőhöz jutva otthon fognak dolgozni és lényegesen növelik a kontárok sok-sok ezernyi tömegét. Itt adjuk a 8 órai munkaidőről szóló rendelet szövegét és rendelethez szükséges tájékoztatót. A fizetéses szabadságról szóló rendeletről lapunk mai számában egyelőre röviden emlékezünk meg, tüzetes tájékoztatót lapunk legközelebbi számában hozunk. A kötelező 48 órás munkaidőről kibocsátott rendelet a következő:★ A m. kir. iparügyi miniszternek 20/1938. Ip. M. számú rendelete a férfiszabó és fiúruhakészítő, a fűzőkészítő, a gubás és szűrszabó, valamint a nőiszabó és leányruhakészítő iparban alkalmazott személyzet munkaidejének szabályozása tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. t. c. (az alábiakban : T.) 3—5 és 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem: 1. §• A T.-nek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései a férfiszabó és fiúruhakészítő, a füzőkészítő, a gubás és szűrszabó, valamint a női szabó és leányruhakészítő ipar tekintetében a második bekezdésben foglalt kivételekkel 1938. évi február hó 7 én hatályba lépnek. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak: 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra és alkalmazottakra; 2. a tisztviselőkre; 3. az üzemvezetőkre, a kapusokra, az őrökre, a tűzoltókra, a kocsisokra, a kocsikísérőkre, a kifutókra és a gépjárművezetőkre, valamint az üzemi helyiségek és berendezések felügyeletére vagy őrzésére hivatott alkalmazottakra. E rendelkezés alkalmazása szempontjából kifutó az, akit kizárólag csak szállítással foglalkoztatnak. Férfiszabó, fiúruhakészítő, fűzőkészítő, gubás, szűrszabó, nőiszabó, illetőleg leányruhakészítő iparban alkalmazottnak kell tekinteni az ilyen üzemben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe vágómunkát vagy nem is ipari munkát végez. Az iparos ipari munkává foglalkoztatott családtagjai az alkalmazottakkal egyenlő elbírálás alá esnek. 2. §. A jelen rendelet alá eső alkalmazottak valóságos munkaideje az alábbi kivételektől eltekintve — a munkaközi szünetek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óránál és hetenként negyvennyolc óránál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy többköznapján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más köznapon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára, ha pedig egy köznapon szünet van megállapítva, más közalapokon a munkaidőt legfeljebb tíz órára lehet felemelni. A munkaidő azonban ezekben az esetekben sem lehet több heti negyvennyolc óránál. Ha valamelyik üzemben vagy annak egy részében a hétnek egy vagy több köznapján anélkül, hogy nyolc óránál rövidebb munkaidő lett volna megállapítva, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett munkát, az elmaradt munkaórákat ugyanannak a hétnek más köznapján vagy köznapjain, avagy a következő hétinek valamelyik köznapján, illetőleg köznapjain nyolc óránál hosszabb munkával lehet pótolni. A felemelt munkaidő azonban ebben az esetben nem haladhat meg napi tíz órát. 3. §. A 2. §., a 4. §. második bekezdése, az 5. és a 11. §. szerint megengedett munkaidőn túl, legfeljebb további egy órán át szabad foglalkoztatni a személyzetnek azt a részét, amely a munka megkezdése előtt vagy befejezése után szükséges előkészítési, karbantartási és tisztogatási vagy más olyan munkát végez, amelynek elvégzésétől függ a munkának az illető vagy a következő munkanapon akadálytalan megkezdése. A munkaidőnek az előző bekezdésen alapuló meghosszabbítása alatt a személyzetet nem szabad termelő munkával foglalkoztatni. Szakmunkások a munkaidőnek az első bekezdésen alapuló meghosszabbítása alatt csak géptisztást és karbantartást végezhetnek. Azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az első bekezdés alapján a 2. §., a 4. §. második bekezdése, az és a 6. §. szerint megengedett munkaidőn túl nem szabad foglalkoztatni. A §■ A munkaadó a munkaidőt erőhatalom vagy elemi csapás elhárítása vagy következményének megszüntetése érdekében az elkerülhetetlenül szükséges mértékben meghosszabbíthatja, feltéve, hogy olyan munkáról van szó, amelyet a 2. §. értelmében megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. A munkaadó egy-egy munkavállalóját egyes munkává!