Magyar Divatipar, 1938 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1938-01-01 / 1. szám

I w­ иияйна awMMiitMuitw,iM"fi^Hw шямтншт ■ij—^ тадни^ Plissé.guvré paszpolo­ _ М|Р\Д/ЕГ1 HAJÓ­ UTCA 8 10. SZ, _ Gyors, pontos, ■ zás, gomb, műhimzés ■ lu i I C ¥¥ C L. I Tel­efon: 1­ 817-64. ¥ о 1 c s c | 2 MAGYAR DIVATIPAR Maximális munkaidő — fizetéses szabadság Korunk vívmányai a maximális munkaidőről és a fizetéses szabadságról szóló legújabb rendeletek, amelyekről már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy talán haladást jelentenek az elgondolt szociális szem­pontból. De mindjárt megállapíthatjuk azt is, hogy a munkaadó rendelkezési szabadságának újabb, lé­nyeges korlátozását is jelentik, ami a női szabó­iparban eddig is igen labilis kalkulációt még bizonytalanabbá teszi. Hogy ez milyen gazdasági kárt fog okozni, ma még felmérni nem tudjuk, de az máris valószínű, hogy a reformmal elérni vélt szociális haszon az oko­zott károk és nehézségek mellett teljesen el fog tör­­pülni. A munkaidőről szóló rendelet a mi iparunknak eleven busába vág és egészen új helyzetet teremt. A rendelet legfőbb hibája, hogy nem tiszta, hogy nem számol a kisipari és főleg a szezonszerű termelés sajá­tosságaival úgy, hogy a rendelet végrehajtása a ható­sági tényezőket is nagy probléma elé fogja állítani. A rendelet egyoldalú végrehajtása súlyos következ­ményekkel járhat a versenyviszonyok szempontjából és az is kétségtelen már, hogy az ellenőrizhető legális iparos az eddiginél lényegesen hátrányosabb hely­zetbe fog jutni a kontárokkal szemben, akik az ellen­őrzés alól ki lesznek véve. Sőt a rendelet egyik leg­súlyosabb következménye lesz az, hogy az eddig a munkaadó üzemében foglalkoztatott munkások meg­felelő szabadidőhöz jutva otthon fognak dolgozni és lényegesen növelik a kontárok sok-sok ezernyi tö­megét. Itt adjuk a 8 órai munkaidőről szóló rendelet szö­vegét és rendelethez szükséges tájékoztatót. A fizeté­ses szabadságról szóló rendeletről lapunk mai számá­ban egyelőre röviden emlékezünk meg, tüzetes tájé­koztatót lapunk legközelebbi számában hozunk. A kötelező 48 órás munkaidőről kibocsátott ren­delet a következő:★ A m. kir. iparügyi miniszternek 20/1938. Ip. M. számú rendelete a férfiszabó és fiúruhakészítő, a fűzőkészítő, a gubás és szűr­­szabó, valamint a nőiszabó és leányruh­akészítő iparban alkal­mazott személyzet munkaidejének szabályozása tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. t. c. (az alábiakban : T.) 3—5 és 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem: 1. §• A T.-nek a munkaidőre vonatkozó rendelkezései a férfi­­szabó és fiúruhakészítő, a füzőkészítő, a gubás és szűrszabó, valamint a női szabó és leányruh­akészítő ipar tekintetében a második bekezdésben foglalt kivételekkel 1938. évi február hó 7 én hatályba lépnek. A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak: 1. a T. 2. §-a alá eső üzletekre, üzemekre, vállalatokra és alkalmazottakra; 2. a tisztviselőkre; 3. az üzemvezetőkre, a kapusokra, az őrökre, a tűzol­tókra, a kocsisokra, a kocsikísérőkre, a kifutókra és a gép­jár­művezetőkre, valamint az üzemi helyiségek és berende­zések felügyeletére vagy őrzésére hivatott alkalmazottakra. E rendelkezés alkalmazása szempontjából kifutó az, akit kizá­rólag csak szállítással foglalkoztatnak. Férfiszabó, fiúruhakészítő, fűzőkészítő, gubás, szűrszabó, nőiszabó, illetőleg leányruhakészítő iparban alkalmazottnak kell tekinteni az ilyen üzemben alkalmazott munkavállalót abban az esetben is, ha más ipar körébe vágó­­munkát vagy nem is ipari munkát végez. Az iparos ipari munkává foglalkoztatott családtagjai az alkalmazottakkal egyenlő elbírálás alá esnek. 2. §. A jelen rendelet alá eső alkalmazottak valóságos munka­ideje az alábbi kivételektől eltekintve — a munkaközi szü­netek beszámítása nélkül huszonnégy óra alatt nyolc óránál és hetenként negyvennyolc óránál hosszabb nem lehet. Ha valamely üzemben a hétnek egy vagy több­­köznap­­ján nyolc óránál rövidebb munkaidő van megállapítva, más köznapon a munkaidőt legfeljebb kilenc órára, ha pedig egy köznapon szünet van megállapítva, más közalapokon a mun­kaidőt legfeljebb tíz órára lehet felemelni. A munkaidő azon­ban ezekben az esetekben sem lehet több heti negyvennyolc óránál. Ha valamelyik üzemben vagy annak egy részében a hét­nek egy vagy több köznapján anélkül, hogy nyolc óránál rövidebb munkaidő lett volna megállapítva, a személyzet nyolc óránál rövidebb időn át végzett munkát, az elmaradt munkaórákat ugyanannak a hétnek más köznapján vagy köz­napjain, avagy a következő hétinek valamelyik köznapján, illetőleg köznapjain nyolc óránál hosszabb munkával lehet pótolni. A felemelt munkaidő azonban ebben az esetben nem haladhat meg napi tíz órát. 3. §. A 2. §., a 4. §. második bekezdése, az 5. és a 11. §. szerint megengedett munkaidőn túl, legfeljebb további egy órán át szabad foglalkoztatni a személyzetnek azt a részét, amely a munka megkezdése előtt vagy befejezése után szük­séges előkészítési, karbantartási és tisztogatási vagy m­ás olyan munkát végez, amelynek elvégzésétől függ a munkának az illető vagy a következő munkanapon akadálytalan megkezdése. A munkaidőnek az előző bekezdésen alapuló meghosszab­bítása alatt a személyzetet nem­­ szabad termelő munkával foglalkoztatni. Szakmunkások a munkaidőnek az első bekezdésen ala­puló meghosszabbítása alatt csak géptisztást és karban­tartást végezhetnek. Azt, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az első bekezdés alapján a 2. §., a 4. §. második bekezdése, az és a 6. §. szerint megengedett munkaidőn túl nem szabad foglalkoztatni. A §■ A munkaadó a munkaidőt erőhatalom vagy elemi csa­pás elhárítása vagy következményének megszüntetése érdeké­ben az elkerülhetetlenül szükséges mértékben meghosszabbít­hatja, feltéve, hogy olyan munkáról van szó, amelyet a 2. §. értelmében megállapított munkaidőn belül kisegítő munkaerők alkalmazásával sem lehet elvégezni. A munkaadó egy-egy munkavállalóját egyes munkává!­

Next