Magyar Fakereskedő, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Nr. 1. szám MAGYAR FAKERESKEDO — UNGARISCHER HOLZHÄNDLER Mindazonáltal az 1913. év januártól ok­tóberig terjedő időszakában (későbbi adatok egyelőre nem állanak rendelkezésünkre) az elő­ző évi exportmennyiséget nemcsak elértük (23954 vaggon 1912-ben, szemben az 1913. évi 25660 vaggonnal), hanem még valamivel túlhaladtuk. Kétségtelen, hogy a kivitel poli­tikailag nyugodt időkben sokkal nagyobb mé­retű lett volna, miáltal a belföldi piacnak oly­annyira kívánatos megkönnyítését érhettük volna el. Most még csak egy pillantást kell vet­nünk a jövőbe, hogy megítélhessük, hogy a puhafűrészáru üzlet a legközelebbi jövőben előreláthatólag miképpen fog alakulni. Kétségtelen, hogy a pénzpiac­nak, a gaz­dasági viszonyok ezen fokmérőjének a javulása már megkezdődött. Az európai jegybankok kamatlábmérséklése egyelőre csak a fix kama­tozású értékek árfolyamának emelkedését ered­ményezte, ezt a jelzálog­levelek áremelkedése fogja követni és,­ mihelyt, ezen értéknemnek ez időszerint fluktuáló készletei ismét szilárd kezekbe kerülnek, a jelzálogintézetek ismét fognak jelzálogüzleteket kötni, új záloglevele­iket kibocsátani, hogy az újraébredő vásárlási kedvnek eleget tehessenek; ezt annál biztosab­ban remélhetjük, minthogy a pénzintézetek e célra előreláthatólag rövid időn belül bőséges pénzkészletekkel fognak rendelkezni, mert egyéb üzletek egyelőre nem fogják e pénz­eszközöket igénybe venni . Amint azonban jel­zálogüzleteket félig-meddig elfogadható fel­tételek mellet lehet kötni, az építési tevé­kenység fellendülése fog bekövetkezni, an­nál is inkább, mert úgy a monarchia fővárosai­ban, mint a magyar vidéki városokban ez idő­szerint inkább lakásínség uralkodik, nem hogy lakásbőségről lehetne szó. Az építési tevékenység fellendülésével és a teljes biztosságai várható pénzbőség bekö­vetkezésével az ipari tevékenységnek, neveze­tesen a nagyipar fellendülésének is be kell következnie és ha még félig meddig jó aratás­ban is lesz részünk, úgy a puhajapiacon az 1914 év második felére emberi számítás szerint teljes bizonyossággal érezhető javulás fog be­állni. Most tehát már csak arról van szó, hogy ezt az aránylag rövid időt átküzdjük; ha a javulás egyszer bekövetkezik, akkor gyors lép­tekkel fog előrehaladni és rövid időn belül behegednek azok a sebek, melyeket a szeren­csétlen 1913. év a faszakmán általában, főleg azonban a puhafaszakmán ütött. (Folytatjuk) MAGYARORSZÁGI KÖZPONT: W ETERNIT XIVEK HATSCH­EK LAJOS BUDAPEST. andrásstXt33. minden szakembernek­! Ha a fakere­skedelem mindenkori ,­ helyzetét is­merni akarja, a :: Magyar Fakereskedőre kell előfizetnie. F. A. Sohst Állandóan raktár és rendszeres köz­­vetlen behozatal Pitchpine, Ore-Vezérképviselő: 0­­ 1 Rudolf Moyer 1 ’■gonpine, Whitepine, Redpine, Homburg. Spruce, amerikai jávor, teak, Wien, IX Zíílsersi rosse 181 Telephon 15593. © 1 ausztráliai fákban stb. stb. A Magyar fakereskedők és faiparosok országos egyesülete december 29-én Scheiber Endre elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Titkár referál a román államvasutaknak a határforgalom korlátozását elrendelő intézke­dése ügyében a kereskedelemügyi ministérium­­ban tartott értekezletről. Hosszas vita után határozatba megy,hogy az Egyesület a Magyar folyam- és tengerhajó­zási rt.-gal lépjen érintkezésbe az Orsováról Bulgária felé irányuló faszállítmányok mérsékelt tarifa mellett való szállítása ügyében. Egy szakvélemény iránti kérelmet a vá­lasztmány az illetékes szakosztályhoz utasít. A Középeurópai Közgazdasági Egyesület legközelebb megtartandó közös értekezletére az Egyesületet is meghívta. A választmány a tit­kárt bízza meg az Egyesületnek az értekezleten való képviseltetésével. Schanzer Ignác indítványt terjeszt elő, hogy az új adótörvény tervezete hozzászólás czéljából az egyesületnek is megküldessék. A választmány a javaslathoz hozzájárul és megbízza a titkárságot a szükséges lépések megtételével. Folyó ügyek elintézése után a választmá­nyi ülés végett ért, sett lényeges csökkenés folytán kedvezőtlenre változnék, mi várna a tűzifa-termelésre, fölös­leges e helyen részletesebben megemlékezni, miután ezzel minden tüzifatermelőnek tisztában kell lennie. A fentebb kifejtett okok arra késztették az ország nagyobb tüzifatermelőit, hogy egy oly szervezet létesítését kezdeményezzék, mely kizárólag a tűzifa­termelők érdekeit szolgálni és ezen igen fontos érdekeket a külvilággal t. i. az állammal, vasutakkal, hatóságokkal, sőt esetleg a közvetítő kereskedelemmel és fogyasz­tással szemben is képviselni legyen hivatva anélkül, hogy ez az egyes termelőre nézve - egy igen csekély hozzájárulástól eltekintve — nagyobb megterhelést jelentene. Ezen eszme megvitatása végett az érdekeltek országos jellegű értekezletet hívtak össze 1914. január hó 6-án délelőtt 10 órára a Magyar Fa­kereskedők és faiparosok országos egyesületé­nek helyiségeibe (V., Mérleg utca 1 2.) PARK 66 Az újonnan megnyílt SZÁLLODA GARAI ÁRMIN szállodás és a Sorrento kávéház tulajdonosa. Keleti p. u. szemben Kétszáz vendégszoba a modern technika minden vívmányával felszerelve, kávéház és étterem VIII., Baross-tér 10. sz. a Keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben. Tüzifatermelők tömörülése. A tüzifatermelés, daczára annak, hogy az utóbbi esztendők átalakulása nem volt kedve­zőtlen, vagy nem, vagy csak igen kis mértékben tud eredményeket felmutatni. Ha ezen tagadhatatlan tény okait kutat­juk, úgy elsősorban a tűzifa-termelés szerve­zetlen volta ötlik szemünkbe, amelynek folytán egyrészt a termelés mennyisége tekintetében uralkodik teljes tájékozatlanság, másrészt pedig a termelő ki van szolgáltatva a fogyasztók, il­letve a közvetítő kereskedők önkényének. A szervezetlenség hátránya többek között az is, hogy a tűzifa­üzletet annyira sújtó vag­­yonhiány tárgyában, valamint a nem kevésbbé fontos tarifális kérdésekben, az egyes termelők kizárólag magukra lévén hagyva — úgyszólván tehetetlenek. Mindezen körülmények folytán a tűzifa­termelés még kedvező áralakulás esetén sem jár a befektetéseknek és a vele járó fáradal­maknak megfelelő haszonnal. Arról pedig, hogy az esetben, ha az áralakulás akár esetleges túltermelés, akár pedig a fogyasztásban beál­ Asztalosmesterek mint fatermelők. A fát feldolgozó iparosok körében általá­nos az a felfogás, hogy a fatermelők a fáért indokolatlanul magas árakat kérnek és hogy így az asztalosmestereket „kiuzsorázzák“. A magunk részéről több ízben igyekeztünk ezt a meggyökeresedett téves felfogást eloszlatni és ismételten azt ajánlottuk az asztalosmesterek­nek, álljanak be a termelők sorába és majd meggyőződnek arról, hogy „nem mind arany, ami fénylik.“ Úgy látszik, hogy az asztalosmesterek megfogadják tanácsunkat és a termelés forszí­­rozásához nagy reményeket fűznek. Ezt látjuk az Asztalosmesterek Lapjának karácsonyi számában „Fatermelő szövetkezetről“ címen megjelent közleményből, amely, mint az szinte máskép már nem is képzelhető, neki­megy a kartelleknek és a kartellek elleni véde­kezés leghathatósabb módjául a fatermelő szö­vetkezetek létesítését propagálja, következő módon: „Hogy a fakartell erejét megtörjük, ahhoz egyelőre nem kellene egyéb, mint egy pár lel­kes ember aki mer, aki tud és aki akar is dol­gozni, szervezni. Nagy fába vágnák ezek a fejszéjüket, de csak az első fejszecsapás lenne nehéz, a többit már megkönnyítené ezreknek a segítő keze. De hogy a dolog érdemére térjek, a fa­kartell túlkapásait csak az esetben tudjuk sakk­ban tartani, ha mi magunk létesítünk fatermelő szövetkezeteket, vagy mondjuk egyelőre csak egy szövetkezetet. Hangsúlyozom, csak ez az egyetlen mód az, mellyel a kartell ellenében eredmé­nyesen léphetünk fel. A kormánytól ugyanis hiába várjuk ez irányban a segítséget, ő nem képes és nem is tud gyökeresen a bajokon segíteni. Nézetem szerint az ipari fatermelő szö­vetkezet az Országos Központi Hitelszövetke­zet égisze alatt volna megalkotható, csak nem teljesen a hitelszövetkezet alapszabályai értel­mében. A fatermelő szövetkezet alapja 50 vagy 100 koronás üzletrészekkel volna biztosítható. 3.

Next