Magyar Festőipar, 1921 (17. évfolyam, 2-12. szám)

1921-02-01 / 2. szám

2. oldal Szakmai, gazdasági és kulturális életünket ma még a legteljesebb zavar, megkötöttség és mindenféle korlátozás jellemzi és ha belső életünkben nem tudunk egységet produkálni, bele kell, hogy pusztul­junk a magunk okozta ingoványokba. Szembe kell tehát bátran néznünk azokkal, meg kell látnunk tisztán azt, hogy mi állja útját annak, hogy a legminimálisabb életfeltételek meg­szerzése, előteremtése miért ütközik leküzdhetetlen akadályokba, egységesen kell szembe néznünk és tömör sorokban kell szemben állnunk az élősdiekkel. Csak így tudunk leszámolni, csak így tudjuk nyíltan hirdetni, hogy az az állapot reánk nézve tart­hatatlanná válik és csak így tudjuk meggyőzni az illetékes köröket arról, hogy velünk együtt a szakmai munkásság helyzete is kétségbeejtő és csak a jövőnkbe vetett bizalom és a hazánknak tartozó áldozatkészség tudatában tudjuk biztosítani a termelés folytonos­ságát a szakmánk keretében is. Hinnünk kell mégis abban, hogy az a processus, amely a kormányzás, az államügyek intézésének terén is megindult és amelynek sarkalatos iránya a gazda­sági regenerálódás és a mesterségesen elkülönített társadalmi osztályok kibékítése, meg fogja hozni számunkra egy szebb és boldogabb jövő lehetőségeit és meg kell, hogy erősítse hitünket abban is, hogy a nélkülözések ideje is lejár és hogy új tavaszunkat kedvezőbb auspiciumok mellett fogjuk megkezdhetni és mi, kik a régebbi elnyomatás idejében is a leg­nagyobb áldozatokat hoztuk, meg fogjuk találni a komoly és céltudatos munkával úgy anyagi, mint kulturális igényeink kielégítését. És amily drámai az ellentét a múlt és jelenünk között, olyan mértékben kell keseregnünk, fohász­kodnunk és dolgoznunk a megváltásért, amely meg kell, hogy hozza számunkra is a kiengesztelődést, meg kell, hogy adja mindannyiunk részére azt, amely Isten és ember előtt nekünk jogos járandóságunk a munkánk révén bennünket megillető boldogulásunk lehetőségeit, val. rendelkezésére bocsájtotta. A szakosztály vezetőségé­nek kezdeményezésére alakult meg Újpesten a Ma­gyar Iparosok Beszerző Szövetkezetének újpesti csoportja, melynek keretében levő tagjai számos 5—10—15 mm. fát szerzett a vezetőség nagyon jutányos 160 kor. 100 kg.-kénti árban. Azon tagjai részére pedig, kik a szövetkezeten kívül állottak, külön biztosított 15 mm. fát és azt a legkritikusabb időben, karácsony előtt, apró tételekben bocsájtotta rendelkezésükre. Meskó Lajos jegyző az administratív ügyekről beszámolt és felolvasván a múlt köz­gyűlési jegyzőkönyvet, meghitelesíttetett. Gyárfás Emil, a pénztári munkálkodásról számolt be és azt az örvendetes jelentést tette, hogy az eddigi 37 tagot számláló szakosztálynak 1528 korona 60 fillér összegű pénzállománya és egy 52 koronás értékpapírja van. A közgyűlés a jelentéseket tudo­másul vette és a lelépő elnöknek, valamint a vezető­ségnek köszönetet szavazván a következő kartársakat választotta az 1921. évre vezetőségi tagoknak. Elnök: Gyárfás Emil, alelnök: Bors István, jegyző: Meskó Lajos, pénztárnok: Szabó Gyula, ellenőrök: Puli Rezső és Sisa Ferenc, választmányi tagok: Davido­­vits M., Jármuth M., Kun J., Szabó L, Schlick A. és Zsargó J. — A választás után indítvány alapján el­határozták, hogy a Festőiparosok Országos Szövetsége­hel csatlakoznak és 11 kortárs előfizetett a „Magyar Festőipar"-ra.­­ Ugyancsak az újpesti szakosztály folyó hó 17-én este, az újpesti vigadóban kitűnően sikerült tea-estélyt rendezett, melyre meghívták vendégül a központból Margitta Ignác, Sándor Béla és Lovász Gyula kartársakat. Az est folyamán számos beszéd hangzott el a szakmát érintő fontos kérdésekről. Mi pedig üdvözöljük az újpesti kartár­sakat, mint azokat, akik kiépítették az első állomá­sát a Festő­iparosok Országos Szövetségének s össze­tartással, lelkesedéssel indítják tovább azt a vonatot, mely erős robogással viszi, hirdeti az országban a festőiparosok életcéljainak, boldogulásának megva­lósítását. Hódmezővásárhely. A hatalmas, nagy alföldi város festő iparossága — mint az ottani ipartestületben tömörült szakosztály — lelkesen csatlakozott az Országos Szövetség mozgalmához, s Gémes József kartársat küldte ki, mint szervező-bizottsági tagot. Üdvözlet! Szeged. A szegedi kartársak levélben érdek­lődtek a mozgalom iránt. MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám. Az Országos Szövetség hírei. Az újpesti festőmesterek ipartestületi szak­osztálya 1921. évi január hó 4-én tartotta évi rendes közgyűlését. Bors István elnök vázlatosan jelentette a vezetőség múlt évi működését, kiemelte, hogy a vezetőség állandóan szorgoskodott azon, hogy a kar­társaknak minden szükségesben segítségére legyen. A nyár folyamán rendezett Puli kartárs közreműkö­désével egy társas vacsorát, mely nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikert is eredményezett. Szerzett a vezetőség nagyobb mennyiségben a nehezen besze­rezhető anyagokból, és azt kisebb-nagyobb mennyi­ségben, apró tételekben is a szakosztály tagjainak LOVRAfiA'káVéíláZ VH.. Király­ utca 102. az. FESTŐ-, MÁZOLÓ-, CÍMFESTŐ-, ARANYOZÓ- és FÉNYEZŐ - MESTEREK találkozó helye. Gyűlésekre és mulatságok megtartására külön termek állanak a t. kartársak rendelkezésére.

Next