Magyar Festőipar, 1922 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám. zetett dolognál, csak átmeneti, vagyis jobban mondva fejlődési folyamat, mely csak bizonyos kifejlődési fokig tart, ahonnan kezdve azután nyugodtan tekinthetjük festőiparunk szilárd bázisának. Most pedig nézzük, melyek azok a teendők, azok az utak, amelyeken haladnunk kell, hogy ezt elérhessük. A sablongyártás, mint önálló iparág hazánkban 2—3 esztendős múltra tekinthet vissza, ha ugyan a szárnypróbálgatást múltnak tekinthetjük. Ez alatt a pár év alatt nem történt egyéb, mint az, hogy berendeztek egy-két műhelyt sablonok gyártására. Behoztak külföldről, — legnagyobbrészt Németországból — vágógépeket, beállítottak hozzá nem értő tervezőket és munkásokat, akik azután megkezdték a sablon gyártást. Minden előre kitűzött cél nélkül, minden stílus nélkül készülnek még ma is a sablonok és kerülnek piacra, messze mögötte maradva a külföldi és régióként a német gyártmányoknak. Igaz, néha itt-ott felszínre kerül egy-egy gyönyörűen, ízlésesen megtervezett, kifogástalanul vágott darab, azonban egy fecske még nem csinál tavaszt. És ha fel is tűnik, ennek olyan borsos az ára, hogy azt vagy nem lehet megfizetni, vagy ha megfizetik, azt a külföldi valuta fizeti meg s így többnyire kivándorol a minket környező államokba. . . Itt aztán elérkeztünk a magyar sablongyártás fejődésének kerékkötőjéhez ! Sajnos, hazánkban az építkezések megkezdése még ma is holt gondolat. A hajnal halvány derengése még most is késik s mi,, akik a művelt Nyugathoz tartozóknak valljuk magunkat, összeszorított fogakkal vagyunk kénytelenek ebben a tekintetben a minket környező államok mögött maradni. Igaz, hogy ezt a mai gazdasági viszonyok miatt tesszük, ez azonban nem lehet vigasztalás, annál is inkább nem, mert ha egy helyben is állunk, ez mindig egy-egy lépés hátrafelé, mert ugyanekkora külföld lépésekkel haladt előre. Miután nem épithetünk, festőiparunk csak a minimumot teljesíti s igy a sablongyártás is redukálódik, mert nem tud kellőképpen elhelyezkedni. Ebből kifolyólag ez az iparág olyan perrifériákon igyekszik teret hódítani, ahol minőség és mennyiség tekintetétől függetlenül boldogulhat. A bennünket környező államok ebben a tekintetben kitűnő talajt képeznek, egyrészt, mert a valutáris viszonyok legolcsóbban a magyar sablonokhoz juttatják őket, másrészt pedig az ízlésük és szorosan vett szakértelmük éppen csak azon a fokon áll, hogy a mi gyenge sablonjainkat is szívesen veszik. Náluk fontos csak az, hogy a sablon sablon legyen, mert nyugatiaskodó szemeiknek persze, hogy jobban esik a cifra, színes fal, mint a színtelen. Itt rá kell térnem a fent említetteknek a mi szempontunkból nézve a hátrányára. Miután sablongyáraink üzleti szempontból a bennünket környező államok valutáit igen szívesen veszik, mert a sablonért, átszámítva magyar koronára, ennek egy jó egynéhányszorosát kapják mint itthon, természetes, hogy fő céljuk mennél többet külföldre szállítani. A fő céljuk tehát a mennyiséget fokozni, nem pedig a minőséget javítani és elfogadhatóvá tenni. Ez, hogy ők a mennyiséget és a külföldre való exportálást favorizálják, alapjában véve nem baj, már nemzetgazdasági szempontból sem, azonban ezek az árak számításon kívül hagyják azt, hogy a kor halad! Hogy ez az exportálás csak ideig-óráig tart, mert remélnünk kell azt, hogy ezek a pénzviszonyok idők múltán megjavulhatnak s akkor már az ő ízlésük is olyan lehet, hogy bizony a mi sablonjaink az említett okoknál fogva még nekik sem felelnek meg, pedig ha a sablon gyártásnál már most iparkodunk versenyre kelni a külfölddel, — már hazánk fekvésénél fogva is — ezeket az elhelyezési lehetőségeket időtlen időkig megtarthatnék! Hogy a külfölddel versenyezzünk, ennek csak egy módja van és ezt egyetlen egy szóval meg lehet magyarázni : ez a szó , az alaposság! Legyen bár a sablon rajza primitív, legyen a szín megválasztása nem sikerült, azonban a sablonnak pontosnak kell lenni! Hogy így fejezzem ki magam, hajszál pontosnak! Folytatjuk: Az iparosok politikai pártjának programmja Az a nagyarányú mozgalom, melyet az Ipartestületek Országos Szövetsége az iparos párt megszervezése érdekében megindított, immár az akcióképesség küszöbére jutott s igy azzal a kilátással biztat, hogy a közeli választásokon kibonthatja zászlaját. A pártnak az általános kívánságokat fölölelő programmja a következő : 1. Az ipartörvény revíziója, 2. a szakoktatás reformja, 3. az ipartestületi intézmény kifejlesztése, 4. független kézműves kamara fölállítása, 5. míg a 3. és 4. pontban foglalt reformok megvalósulnak a már fölállított, de nem működő kézműves és kisipari miniszteri biztosi tisztséget egy vérbeli iparossal azonnal be kell tölteni, megfelelő hatáskörrel felruházni, 6. a meglevő anyagok, gyártmányok és eszközökhöz való könnyebb hozzáférhetés céljából azoknak állami szerv útján eszközlendő feltárása , behozatal és kivitel megszervezése, 7. a kézműiparosságnak közmunkákkal való ellátása, 8. hatósági és egyesületi közműhelyek megszüntetése, 9. az iparosoknak olcsó hitellel, gépekkel, szerszámokkal való állami támogatása, 10 a kisiparosoknak csak teherbírásuk arányában való megadóztatása, iparosülnökök delegálása az adófelügyelőség mellé, 11. a betegsegélyzés, balesetbiztosítás államosítása, betegsegélyzés és baleset-