Magyar Festőipar, 1922 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

■ 2. oldai zetett dolognál, csak átmeneti, vagyis jobban mondva fejlődési folyamat, mely csak bizonyos kifejlődési fo­kig tart, ahonnan kezdve azután nyugodtan tekinthet­jük festőiparunk szilárd bázisának. Most pedig nézzük, melyek azok a teendők, azok az utak, amelyeken haladnunk kell, hogy ezt elérhessük. A sablongyártás, mint önálló iparág hazánkban 2—3 esztendős múltra tekinthet vissza, ha ugyan a szárnypróbálgatást múltnak tekinthetjük. Ez alatt a pár év alatt nem történt egyéb, mint az, hogy be­rendeztek egy-két műhelyt sablonok gyártására. Be­hoztak külföldről, — legnagyobbrészt Németország­ból — vágógépeket, beállítottak hozzá nem értő ter­vezőket és munkásokat, akik azután megkezdték a sablon gyártást. Minden előre kitűzött cél nélkül, minden stilus nélkül készülnek még ma is a sablonok és kerülnek piacra, messze mögötte maradva a kül­földi és légióként a német gyártmányoknak. Igaz, néha itt-ott felszínre kerül egy-egy gyönyörűen, ízlé­sesen megtervezett, kifogástalanul vágott darab, azon­ban egy fecske még nem csinál tavaszt. És ha fel is tűnik: ennek olyan borsos az ára, hogy azt vagy nem lehet megfizetni, vagy ha megfizetik, azt a külföldi valuta fizeti meg s igy többnyire kivándorol a minket környező államokba. . . Itt aztán elérkeztünk a magyar sáblongyártás fejődésének kerékkötőjéhez ! Sajnos, hazánkban az építkezések megkezdése még ma is holt gondolat. A hajnal halvány derengése még most is késik s mi,, akik a müveit Nyugathoz tartozóknak valljuk magunkat, összeszoritott fogakkal vagyunk kénytelenek ebben a tekintetben a minket környező államok mögött maradni. Igaz, hogy ezt a mai gazdasági viszonyok miatt tesszük, ez azonban nem lehet vigasztalás, annál is inkább nem, mert ha egy helyben is állunk: ez min­dig egy-egy lépés hátra felé, mert ugyanekkor a kül­föld lépésekkel haladt előre. Miután nem épithetünk, festőiparunk csak a minimumot teljesiti s igy a sablongyártás is redukálódik, mert nem tud kellőképpen elhelyezkedni. Ebből kifo­lyólag ez az iparág olyan perriferiákon igyekszik teret hódítani, ahol minőség és mennyiség tekintetétől függet­lenül boldogulhat, A bennünket környező államok ebben a tekintetben kitűnő talajt képeznek, egyrészt, mert a valutáris viszonyok legolcsóbban a magyar sablonokhoz juttatják őket, másrészt pedig az ízlésük és szorosan vett szakértelmük éppen csak azon a fo­kon áll, hogy a mi gyenge sablonjainkat is szívesen veszik. Náluk fontos csak az, hogy a sablon sablon legyen, mert nyugatiaskodó szemeiknek persze, hogy jobban esik a cifra, színes fal, mint a színtelen, Itt rá kell térnem a fent említetteknek a mi szempontunk­ból nézve a hátrányára. Miután sablongyáraink üzleti szempontból a bennünket környező államok valutáit igen szívesen 1. szám. veszik, mert a sablonért, átszámítva magyar koronára, ennek egy jó egynéhányszorosát kapják mint itthon: természetes, hogy fő céljuk mennél többet külföldre szállítani. A fő céljuk tehát a mennyiséget fokozni, nem pedig a minőséget javítani és elfogadhatóvá tenni. Ez, hogy ők a mennyiséget és a külföldre való expor­tálást favorizálják, alapjában véve nem baj, már nemzetgazdasági szempontból sem, azonban ezek az urak számításon kívül hagyják azt, hogy a kor halad! Hogy ez az exportálás csak ideig-óráig tart, mert remélnünk kell azt, hogy ezek a pénzviszonyok idők múltán megjavulhatnak s akkor már az ő ízlésük is olyan lehet, hogy bizony a mi sablonjaink az említett okoknál fogva még nekik sem felelnek meg: pedig ha a sablon gyártásnál már most iparkodunk ver­senyre kelni a külfölddel, — már hazánk fekvésénél fogva is — ezeket az elhelyezési lehetőségeket időtlen időkig megtarthatnék! Hogy a külfölddel versenyezzünk, ennek csak égy módja van és ezt egyetlen egy szóval meg lehet magyarázni s ez a szó í az alaposság! Legyen bár a sablon rajza primitív, legyen a szinmegválasztása nem sikerült, azonban a sablonnak pontosnak kell lenni! Hogy igy fejezzem ki magam, hajszál pontosnak! Folytatjuk, Az iparosok politikai pártjának programmja Az a nagyarányú mozgalom, melyet az Ipar­testületek országos Szövetsége az iparos párt meg­szervezése érdekében megindított, immár az akció­képesség küszöbére jutott s igy azzal a kilátással biztat, hogy a közeli választásokon kibonthatja zász­laját. A pártnak az általános kívánságokat fölölelő programmja a következő : 1. Az ipartörvény revíziója, 2. a szakoktatás reformja, 3. az ipartestületi intézmény kifejlesztése, 4. független kézműves kamara fölállítása, 5. mig a 3. és 4, pontban foglalt reformok megvalósulnak a már fölállított, de nem működő kézműves és kisipari miniszteri biztosi tisztséget egy vérbeli iparossal azonnal be keli tölteni, megfelelő hatáskörrel fel­ruházni, 6. a meglevő anyagok, gyártmányok és esz­közökhöz való könnyebb hozzáférhetés céljából azok­nak állami szerv utján eszközlendő feltárása : behoza­tal és kivitel megszervezése, 7. a kézmüiparosságnak közmunkákkal való ellátása, 8. hatósági és egyesületi közmühelyek megszüntetése, 9. az iparosoknak olcsó hitellel, gépekkel, szerszámokkal való állami támo­gatása, 10 a kisiparosoknak csak teherbírásuk ará­nyában való megadóztatása, iparosülnökök delegálása az adófelügyelőség mellé, 11. a betegsegélyzés, bal­esetbiztosítás államosítása, betegsegélyzés és baleset­MAGYAR FESTŐIPAR

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék