Magyar Festőipar, 1923 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-15 / 1. szám

2. oldal MAGYAR FESTÖIPAR 1. szám. Januári munkabérek ^ ^ hó 3-án tartott muakarendvédő bizottsági ülés határozatából f. év ...___________ ___,________ január 2-ától, f. év február 3-áig a szobafestő, mázoló és fényező iparban a következő órabérek érvényesek és kötelezők: 1. Szakmunkások fölszabadulásukat követő első évben a volt 84 koronára órán­ként a javitás ..........................................................................................................10 K = 94 K 2 Átlagos segitő szakmun! ás 1 évtől 3 évig a volt 93 koronára óránként a javitás 10 K = 103 K 3. Egyszerűbb munkák végzésére alkalmas 3 éven felüli szakmunkás a volt 100 koronára óránként a javitás ...............................................................................10 K = 110 K 4. Jobb munkások a volt 105 koronára óránként a javitás . . , , . . . . 10 K = 115 K Akik a fenti osztályokban feltüntetett órabéreknél magasabb órabért élveztek, azoknak is a jelzett javítások fizetendők. Budapesten, 1923. január hó. Konzekvenciák. Hosszabb ideje foglalkozom azzal a gondolattal, hogy szaklapunkban a szakmánkat érintő fontos szak- tudósitások valamint szakkérdések fejtegetését meg­indítsuk, ezzel remélem elérni azt, hogy szakmáinknak elitjei úgy munkaadók, mint alkalmazottak igyekezni fognak tudásukat a tanulni vágyókkal megosztani, vagyis olyan szakközleményeket fognak szaklapunk­ban megjelentetni, amelyekkel a je enlegi fiatalságnak egy kissé megkönnyítik a mai nehéz helyzetét. Mielőtt reá térnék szakközleményemre, fontos­nak tartom visszapillantást tenni az elmúlt esztendő viharos lezajlására. Amint az mindenki előtt ismere­tes, ez volt az első esztendő a háború befejezése óta, amelyben meglehetős munkaalkalom volt Ezt min­den munkaadó és munkás igyekezett a saját részére a módja szerint kihasználni, azt hogy milyen volt a kihasználása a munkának gazdasági szempontból munkaadónak, avagy munkásnak, azt csak általánosan lehet következtetni és elbírálni, azt azonban merem állítani, hogy az egyik fél sem érte el azt az ered­ményt, amint azt más iparágakban munkaadó és mun­kás munkájuk után eredményként saját javukra elkönyvelhettek. T*hát szükséges, hogy bonckés a'á vegyük azokat az okokat, amelyek szerintem okozói voltak annak, hogy a gondterhes és fáradságos esz­tendő, nem hozta meg azt az anyagi eredményt, ame­lyet elérni kellett volna. Ennek főoka az, hogy az elmúlt három esztendő­ben a háború összeomlása után csak a törtetőknek marakodása vált lehetővé a „vagyontalanok“ szélső­ségeinek erőszakos fellépése, a szakismeret nélküli munkálatok vállalása, a kalkulatio nem ismerése, a jobb mesterek helyzetének irigylése, a minden áron való szereplések a közéletben hivalkodások, egymás becsmérelése a rendelők előtt, egymás munkásainak elcsalása, a munkásokkal kötött béregyezmény nem respektálása, ez és sok más hasonló dolog írandó a múlt időkre. Figyelmébe ajánlom szakmáink minden egyes számottevő tagjának, hogy saját hatáskörében és kör­nyezetében tanulmányozza ezt a rövid múltat, hogy ez nelegyen áthozható a jelenbe és még kevésbé a jövőbe. Éhez nem kell sok, csak az, hogy legyen egy kicsiny kölcsönös megértés, egy kis ön, és egymást való megbecsülés, egy kis összetartás, ami igen köny- nyen menne egy kis jó akarattal. Mondhatom, hogy az utolsó hetekben amig a számottevő mesterek igyekeztek egy megértő és meg­egyező lépést tenni a szakma érdekében, ez sajnála­tosan, megint hajótörést szenvedett, ebből újra és újra beigazolódtak azok a tények amelyeket a múltra vonatkoztattam. Ebből egy tanulság van és pedig az, hogy embert és embert, mestert és mestert, szakte­hetséget a lehetségtelentől, jó lelkűt a rosszlelkütől egy-egy egész világ választ el. \ fent említett ilyen békéltetési kísérletek meg­hiúsulása kénvszeritő helyzetet fog teremteni, azok­nak a jobbaknak részére, kik adnak valamit a tisz­teletre a megbecsülésre, az önérzetre a szakma nívó­jának emelésére a békére ; s igy kénytelenek lesznek külön társadalmi egyesülésre egy szükebbkörü főnök egyesületben. Ezen társadalmi egyesülésnek igen mély gyökerei vannak, azt hiszem, hogy ennek bővebb fejtegetése a nyilvánosság előtt szükségtelen, csak azt kívánom itt leszögezni, hogy egy számottevő mesterekből álló főnökegyesületet egy hasonló főnökegyesület tartozik respektálni és respektál is, ha abban a szakmáink elitjei foglalnak helyet, ezt azért említem itt meg, mert egy összülésünkön lefolyt tárgyalásnál meghívott vendégeink voltak, (azt még a mai napig sem tudom, hogy erre miért volt szükség) akik a legnagyobb tisz­teletnek örvendhettek, ugyanezen uraknak a főnök- egyesületek (festék és lackgyárosok) egy anyag ügy letárgyalásához kérték ami képviselőinket (akik tekin­télyes cégek tulajdonosai) egyszerűen kitették az ajtó elé, ez volt a revange a mi urias viselkedésünkre, másodsorban fontosnak tartom ezen főnökegyesületet azon okból, hogy bizalmas gazdasági érdekeink szo­rosabban fűzzenek egymáshoz bennünket, hogy ezt mindenkive1, főleg a közvetítő vállalkozókkal szemben hatásosan megvédhessük ne állítson közénk gátat egy-egy munka, anyag beszerzés, munkás kérdés, ezen társadalmi egyesülés ki fog küszöbölni minden­személyes különbö/etet és minden olyan diflerentiát, amelyet fentebb említettem. A mi iparainkban egy ig^n sajnálatos tünet az, hogy kartársaink nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy áron alul nem szabad vállalni mun­kát, eltekintve attól, hogy ő maga károsodik ezáltal de igen sokat árt vele az egész iparnak. A legtöbb esetben az ilyen olcsón vállalt munkánál a közvetítő vállalkozó, építész, építési vállalkozó, építőmester látja ennek hasznát, mert iparosaink szerencséi leneknek érzik magukat, ha nem kapják meg mindazt a mun­kát melynek pályázatára fel leitek szólítva. Nem az a fontos, hogy sok vállalt munkája legyen az iparos­nak, hanem az, hogy minden egyes munkánál meg­legyen a megfelelő polgári haszna. Szükségesnek tartom még azon körülményt is leszögezni, hogy milyen szerepe volt munkásságunk­nak az elmúlt esztendőben, és mennyire járult hozzá ahoz, hogy részükre mit eredményezeít, ha ered­ménynek nevezhetjük azt, hogy állandóan sakkhu- zásokat csináltak ellenünk, hogy bennünket megmat- tolhasanak. Hogy ebben és más munkáskérdésben tárgyila­gos lehessek szeretnék egy-két pontot kiragadni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék