Magyar Festőipar, 1929 (25. évfolyam, 1-11. szám)
1929-01-22 / 1. szám
január XXV. évfolyam fELENDRIZVI A budapesti szobafestő, cimf^ és fényezők ipartestületének, a budapesti szobafestő és refilmszatronálj anyagbeszerző szövetkezetének és eff^eb szakmai szövetségeknek hivatalos.^pjai ■ MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal , Budapest, VII., Wesselényid, 73. sz ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre Budapesten .... 4 pengő Vidéken......................5 pengő*, aranyozó zetének, és Meghivó. Tisztelettel meghívjuk a 1. ipartestületi tag urat folyó évi január hó 27-én, i. e. 9 órakor az ipartestület székházában (VII., Wesselényi utca 73 sz. alatt) tartandó rendkívüli közgyűlésre. Ha e napon a tagok határozatképes számban meg nem jelennének, úgy a közgyűlés az alapszabályok 11. §-a értelmében a megjelentek számára való tekintet nélkül folyó évi február hó 3-án d. e. 9 órakor az ipartestület székházában fog megtartatni és érvényes határozatokat hozni. Tárgysorozat: 1. A M. Kít. Kereskedelemügyi Miniszter Ur Onagyméltósága 123.323/928. sz. alatt kelt leiratának megfelelő határozathozatal az Ipartestületek Országos Központi szerve ügyében. 2. Az ipartestületi alapszabályok módosítása. 3. Az ipartestületi székház építésének ügye. Budapest, 1929. évi január hó 10-én. Dr. Lukáts Etruk s. k. Lovász Gyula s. k. ipt. titkár, ipt. elnök. Szükségünk van-e a központi szervre ? A kereskedelemügyi miniszter végre döntés elé akarja vinni a magyar kézműves iparosság rég vajúdó kérdését, hogy szükségesnek találja-e az ország össziparossága az ipartestületeket összefogó központi szerv megvalósítását ? A kérdés körül, mint ismeretes, régóta folynak a csatározások. A testületek véleményei megoszlóak. A budapesti és vidéki testületek egy része az IPOSz agitiája mellett a Kézműves Kamarát követeli, a másik tábor az Országos Kézműves Testületet. A legutóbbi időben pedig oly felterjesztések érkeztek a miniszterhez, hogy a kézműiparosság súlyos anyagi megterheltetésének figyelembevételével helyesebb lenne a központi szervnek egyelőre való mellőzése és helyette a meglévő kereskedelmi és iparkamaráknak kiépítése a kézműves ipari osztály felállításával. Kisssy A miniszter nem akarja befolyásolni a kézműiparosságot elhatározásában. Egyre azonban figyelmezteti a testületeket és ez az, hogy az országos szerv felállítása esetén sem hajlandó a meglévő kereskedelmi és iparkamarák kereteit, hatáskörét, szervezetét megnyirbálni és a kézműiparosság az iparkamarák kötelékéből nem léphet ki semmiféle központi szerv életrehívása esetén sem. Önként következik ebből, hogy a kézműiparosságnak a kamarai illetékek terhét törvényszerűleg továbbra is viselnie kell, miért is a központi szerv fentartásával járó jelentős költségek a kézműiparosság újabb áldozatkészségéből lennének fedezendők. Az ipartestületeknek tehát a tagsági díjakból származó bevételek bizonyos százalékát az országos szerv részére be kellene szolgáltatnak. Tagadhatatlan tény, hogy az ipartestületek nyolcvan százaléka anyagi bajokkal küzd. Tagdíjaik nem folynak be, a tagok 40—50 százaléka alig képes a legminimálisabb tagsági díjat is befizetni és így a testületek költségelőirányzatai sokszor illuzárisak, életműködésük szegényes, szociális és gazdasági kérdések megoldására, tagjaik segélyezésére kulturális nívójuk fejlesztésére képtelenek, arról pedig, hogy a tagdíjak jelentős mértékben ez idő szerint emeltessenek, még csak szólani sem lehet ! Nem szégyen ezt bevallani Budapesten sem, hogy bizony tagdíjemelésről igen kínos beszélni a testületekben épen a nehéz gazdasági viszonyok, a súlyos közterhek és amint a miniszter rámutat az újabb, szükségképen ránk háruló új terhek, mint az alkalmazottak rokkantsági és öregségi biztosításának járulékai stb. miatt. Tehát a központi szerv felállításának kérdése az anyagi áldozat lehetőségén dől el nemcsak a mi ipartestületünk rendkívüli közgyűlésén, hanem országosan. Az anyagiak mellett egyelőre valóban nem fontos az, hogy melyik hadakozó érdekképviselet hogyan, mint fújja harci riadóját, hogyan, mint érvel a maga vélt igaza mellett, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy végeredményként a beérkező adatokból a kereskedelemügyi miniszter fog dönteni úgy az ipartestületek reformjára szánt tervezetek ügyében, mint a központi szerv felállításának szükségessége kérdésében. Nem is polemizálunk semmiféle érdekképvise