Magyar Festőipar, 1935 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Budapest, 1935.január hó. Magyar Festőipar A BUDAPESTI SZOBAFESTŐ,- MÁZOLÓ-, FÉNYEZŐ-, CÉG- ÉS CÍMFESTŐ-, ARANYOZÓ IPARTESTÜLET ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten ................................. 4 P Vidéken ......................................... 5 / XXXI. évfolyam 1. sz. Megjelenik minden hónapban SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII. Wesselényi utca 73. sz. Új jogszabályokat az áregyezmények érdekében. Áregyezmény. Irányárak.. . Akik azt hiszik, hogy ezek jelszavak a kézműiparosság létküzdelmének homlokterében, azok tévednek. Tévednek jóhiszeműen, vagy rosszhiszeműen és pedig azért, mert amíg a közterhek az utolsó tíz év alatt roskadásig szakadtak a kézműiparosságra, amíg a kenyér, a hús, a fűszer, a ruha, cipő és száz más közszükségleti cikk egyáltalában nem, vagy alig észrevehetően lett olcsóbb, addig az iparosok munkájának anyagi eredménye hihetetlen mértékben aláhanyatlott részben a köz és magánmunkák alig számbajöhető volta, másrészt az iparosság körében dúló, minden munkaértéket letipró ádáz verseny következtében. A „csak olcsón vállalni” jelszó rettenetes bosszút állott mindazokon, akik elvakultan követték ezt a veszedelmes lejtőt. Nem csak magukat tették tönkre, de tönkre tették azokat is, akik becsületüket és tisztességüket, cégük jó hírnevét védve, nem rohantak arohanók után. A magyar kézműiparosság felébredt a szennyverseny és árrombolás okozta letargiából. Védekezésre sorakozik. Mi már régen fujjuk az ébresztőt, szólítjuk csatasorba az embereinket és most már ott tartunk, hogy felfigyeltek reánk: a vidék, a kamara, az IPOR és sorban az összes érdekképviseletek. Benső elégtételt érzünk, hogy megmozdulásunk nyomán jelentős tényezők kezdenek az irányárak, áregyezmények ügyének diadalrajuttatása érdekében felsorakozni. Az áregyezmények reális ügye kezd végighömpölyögni az országon. Az államhatalom egyelőre nem akarja elismerni, hogy az ipartestületek lennének hivatottak az áregyezmények megszervezésére. A szabadszervezetek körébe igyekszik a kérdés megoldását utalni. Ámde a szabadszervezetek kiépítése nálunk még gyermekcipőben jár. Hol van még az egységes átfogó, irányító szerepük? Ha erre várnak, úgy a magyar kézműiparosság előre megáshatja sírját, mert az, ami az árrombolás terén eddig történt, csak a pusztulást szolgálta! Csak a bürokratikus balkezűség foghatja meg a dolgokat olyaténkép, hogy amíg az ipartestületektől a törvény, mint főfeladatot követeli a tagok gazdasági érdekeinek szolgálatát, addig ugyanott, ahol ez a tétel a gyakorlati élet alapján megszületett, születik egy másik intézkedés, amely útját állja az életnek! Nem így gondoltuk mi ezt! És nem így gondoltuk a kamarának, mint kiforrott, a gyakorlati élet hangadó és a minisztériumok részére eme követelmények elődolgozó szervének e kérdésben a januári teljes ülésben kifejezésre jutott újabb felfogását. Az előterjesztésben tanácsolt, feltétlenül jóakaratú, eljárási módozatokat mi ugyanis rég ismerjük, sőt a testületünkben tartott előadás keretében ezekre rá is világítottunk és ezeknek a módozatoknak a végső konklúziójáig el is ment a kamara, de ott megállt, ahol a kamara elnöke a múlt év november havi teljes ülése előtt oly pregnáns módon körvonalazta, hogy miként kell eljárni az árrombolások megakadályozásával szemben és milyen módon? Az elnök elgondolásainak kellett volna, hogy átütő erővel jelentkezzenek a kamara teljes ülésének állásfoglalásában, ez a külső és belső minőségekben Ma már minden szakember ismeri és ezt használja! ( hófehér, magasfényű, tartós) Makláry Gyula és Társai lakkgyára Budapest, IX.