Magyar Festőipar, 1935 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Budapest, 1935.­január hó. Magyar Festőipar A BUDAPESTI SZOBAFESTŐ,- MÁZOLÓ-, FÉNYEZŐ-, CÉG- ÉS CÍMFESTŐ-, ARANYOZÓ IPARTESTÜLET ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten ................................. 4 P Vidéken ......................................... 5 / XXXI. évfolyam 1. sz. Megjelenik minden hónapban SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII. Wesselényi­ utca 73. sz. Új jogszabályokat az áregyezmények érdekében. Áregyezmény. Irányárak.. . Akik azt hiszik, hogy ezek jelszavak a kézműiparosság létküzdelmének homlokterében, azok tévednek. Tévednek jóhisze­műen, vagy rosszhiszeműen és pedig azért, mert amíg a közterhek az utolsó tíz év alatt roskadásig szakad­tak a kézműiparosságra, amíg a kenyér, a hús, a fűszer, a ruha, cipő és száz más közszükségleti cikk egyáltalában nem, vagy alig észrevehetően lett olcsóbb, addig az iparosok munkájának anyagi ered­ménye hihetetlen mértékben aláhanyatlott részben a köz és magánmunkák alig számbaj­öhető volta, más­részt az iparosság körében dúló, minden munkaérté­ket letipró ádáz verseny következtében. A „csak olcsón vállalni” jelszó rettenetes bosszút állott mind­azokon, akik elvakultan követték ezt a veszedelmes lejtőt. Nem csak magukat tették tönkre, de tönkre tették azokat is, akik becsületüket és tisztességüket, cégük jó hírnevét védve, nem rohantak a­­rohanók után. A magyar kézműiparosság felébredt a szenny­verseny és árrombolás okozta letargiából. Védeke­zésre sorakozik. Mi már régen fujjuk az ébresztőt, szólítjuk csatasorba az embereinket és most már ott tartunk, hogy felfigyeltek reánk: a vidék, a kamara, az IPOR és sorban az összes érdekképviseletek. Benső elégtételt érzünk, hogy megmozdulásunk nyomán jelentős tényezők kezdenek az irányárak, áregyezmények ügyének diadalraj­uttatása érdekében felsorakozni. Az áregyezmények reális ügye kezd végighömpölyögni az országon. Az államhatalom egyelőre nem akarja elismerni, hogy az ipartestületek lennének hivatottak az áregyez­mények megszervezésére. A szabadszervezetek körébe igyekszik a kérdés megoldását utalni. Ámde a szabad­szervezetek kiépítése nálunk még gyermekcipőben jár. Hol van még az egységes átfogó, irányító szere­pük? Ha erre várnak, úgy a magyar kézműiparosság előre megáshatja sírját, mert az, ami az árrombolás terén eddig történt, csak a pusztulást szolgálta! Csak a bürokratikus balkezűség foghatja meg a dolgokat olyaténkép, hogy amíg az ipartestületektől a törvény, mint főfeladatot követeli a tagok gazda­sági érdekeinek szolgálatát, addig ugyanott, ahol ez a tétel a gyakorlati élet alapján megszületett, szüle­tik egy másik intézkedés, amely útját állja az életnek! Nem így gondoltuk mi ezt! És nem így gondoltuk a kamarának, mint kifor­rott, a gyakorlati élet hangadó és a minisztériumok ré­szére eme követelmények elődolgozó szervének e kér­désben a januári teljes ülésben kifejezésre jutott újabb felfogását. Az előterjesztésben tanácsolt, feltétlenül jóaka­­ratú, eljárási módozatokat mi ugyanis rég ismerjük, sőt a testületünkben tartott előadás keretében ezekre rá is világítottunk és ezeknek a módozatoknak a végső konklúziójáig el is ment a kamara, de ott meg­állt, ahol a kamara elnöke a múlt év november havi teljes ülése előtt oly pregnáns módon körvonalazta, hogy miként kell eljárni az árrombolások megakadá­lyozásával szemben és milyen módon? Az elnök elgon­dolásainak kellett volna, hogy átütő erővel jelentkez­zenek a kamara teljes ülésének állásfoglalásában, ez a külső és belső minőségekben Ma már minden szakember­­ ismeri és ezt használja! ( hófehér, magasfényű­, tartós) Makláry Gyula és Társai lakkgyára Budapest, IX.

Next