Magyar Festőipar, 1939 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

/ w, Budapest, 1939. január hó. XXXV. évfolyam 1 sz. A BUDAPESTI SZOBAFESTŐK,- MÁZOLÓK-, FÉNYEZŐK-, CÉG- ÉS CÍM FEST ŐK-, ARANYOZOK IPARTESTÜLET E ÉS AZ ORSZÁGOS SZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE: Budapesten ...............- — — 4 P Vidéken ...............................— ... 5 P Megjelenik minden hónapban SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VII, Wesselényi-utca 73. sz. TELEFON: 1-346-15. Szociális terhek és azok fedezetének biztosítása A munkavállalók érdekében a szociális jóléti intézkedések gyors ütemben követik egymást. Hosszú, nem egyszer bonyolult rendelkezések útvesztőjében bontakoznak ki azok a terhek, amelyeket a munka­adóknak viselniük kell. Nem egyszerű dolog helyesen végrehajtani a rendeletben foglalt adminisztratív intézkedéseket és igen súlyos feladat a rendelkezések anyagi oldalának eleget tenni. Szociális szempontokat helyezve előtérbe, senki sem állítja azt, hogy ezek az intézkedések nem helyénvalók vagy nem időszerűek, azonban a munkaadók kereseti lehetőségei nem álla­nak arányban a viselendő szociális terhekkel. Ezek az újítások nagy áldozatkészséget követel­nek. Áldozni pedig csak akkor lehet ha, van miből. Ahány szakmai lapot olvasunk, ahány értekezletet végig hallgatunk, mindenütt azt olvassuk és halljuk, hogy kevés anyagi alappal bírnak a munkaadók, hogy az egyre fokozódó terheket elbírják. Kilátás is kevés, hogy az építőiparok keretébe tartozó munka­adók helyzete olyanná váljon, hogy könnyebbülésről lehessen beszélni. A szociális terhek fennállanak, tágulnak, mig ezzekkel ellentétben a munkaterületek mindjobban összezsugorodnak, az árak pedig a gyeplőnélküli szennyverseny nyomán tökéletesen lemorzsolódtak. Önként vetődik elénk a kérdés, hogy mi következhet ily áldatlan helyzet »közepett a kézmüiparosságra? őszintén beszélhetünk róla: a legteljesebb letörés. Az iparosság — évek bizonyítják — a saját rendjében nem képes rendet teremteni. A morál a vállalkozások terén meglazult. A vállalkozók mind, mint ellenfelek állanak egymással szemközt, ócsárlás és gyűlölködés lett úrrá, mert amig az egyik ajánlat­tevő műhelyének, tudásának, tisztességének fegyve­rével lép a küzdés porondjára, addig a másik mindéit elképzelhető agyafúrtsággal úgy állítja össze áraján­latát, hogy abból mindaz kimarad, aminek benne kellene, hogy foglaltassák: legkisebb órabér, fizetéses szabadság, gyermeknevelési segély, közterhek stb. még vagy harminc különféle teher, amelyet nem lehet mellőzni, kihagyni, mert ha ezek közül csak egy is kimarad, az árkalkuláció az már csak irreális lehet. A szociális terhek tehát - akarva, nem akarva- árdrágulást idéznek elő. A kézmüiparos csak a ren­delőkre tudja áthárítani a minden vonalon emelkedő árakat. A kisiparosok pedig munkájuk túlnyomó részét ama társadalmi rétegektől nyerik, amelyek rendelőképességükben egy nívón állanak az iparosság­gal. Gyengék, jövedelmük nem fokozódik, igényük kényszerű okokból lemorzsolódott. Ezek a rétegek vállakózásaikban elvesztették a biztonságot és igy minden újabb beruházástól tartózkodnak és ha igen, a halálos futtatást végző ajámlkozók közül azt választ­ják, aki a legolcsóbb. Súlyos okok hatnak közre, hogy a kézmtiiparos- ság saját szocióilis érdekéből mielőbb fogjon össze, a szakmát és szociális érdekeket rombolókkal szemben. Ez nemcsak egyéni, hanem állami érdek is. És az eset­ben, ha a saját soraiban nem tud rendet teremteni, akkor a rendcsinálásnak felülről kell jönnie azzal, hogy mindazokat, akik egy megalkotandó minimális árszabályt — amely csupán az árak reális vissza­vezetéséig állana érvényben — nem tartják be, mint az ipar tisztességét veszélyeztetőket és szennyverseny­zőket — bizonyos időre, büntetésképpen ipargyakor­lási megvonással kellene sújtani. Az észretéritésnek más módja már nem igen áll rendelkezésre. Meg vagyunk győződve, hogy a most bevezetett gyermeknevelési pótlékok viselésében sorra követ­keznek a 20 átlagos munkáslétszámon alul dolgozó műhelyek is és akkor, a teherviselés körül, az Orszá­gos Családpénztár a kézmüiparosság letörtsége körül valóban szomorú tapasztalatokra fog szert tenni. A munkaadók szociális helyzetének megerősítése, a munkaterületek növelése, a legális iparosok radi­„„aiestésWeäUsKötSä«^---------------------Nagybani eladás: ■JükMSW

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék