Magyar Gépipar, 1894 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1894-01-01 / 1. szám
Budapest, 1894. Egész évre...6.frt . Negyed évre. 1 frt 50 Fél évre..........3 frt Egyes szám . .30 kr. Az orsz. gépész-egyesület tagjainak egész évre 4 frt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. GÉPÉSZETI ÉS FÖLDMIVELÉSI SZAKKÖZLÖNY AZ ORSZÁGOS GÉPÉSZ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÁNOS. Budapest, 1894. január 1. Boldog uj évet ! Ismét egy év forgott le életünkből és egy évvel közelebb jutottunk a sírhoz. A boldogoknak, a megelégedetteknek felesleges boldog uj évet kivárni, a szegényeknek, az elhagyatottaknak pedig nem sokat, vagy talán éppen semmit sem használunk bárminő jó kivánatainkkal. Korunk nem a jó kivánságok után vágyik, hanem a tettek kora. A társadalomban minden osztálynak tenni, hatni és dolgozni kell, ha egyátalán megélni akar. A munka rendszerint meghozza gyümölcsét; a munka nem csak elűzi az unalmat, hanem egyúttal nemesít és felemel, boldogít, főkép ha azon tudattal van összekötve, hogy nem csak a megélhetést biztosítja, hanem szabaddá és függetlenné is teszi a munkás kezet. A társadalomnak úgyszólván minden munkását ezen tudat vezérelheti, de vezérli is, mert ki merné tagadni, hogy p. o. egy egyszerű asztalos segéd, ha mesterségét érti, idővel haegy gyalupadot szerez, belőle nem csak önálló és független iparos lesz, hanem még rendszerint függetlenül és gondtalanul él, sőt legtöbbször meg is gazdagszik. És ez jól is van így, mert »az iparnak arany az alapja« tartja a közmondás. De nem csak a például felhozott asztalos, hanem minden iparosnak ez a jövője, ha a munkás józan, kitartó és szorgalmas. Kivételt csak egyedül a gépész képez, mert a gépész a legritkább esetben érheti el függetlenségét s még kevésbbé a gazdagságot, a legritkábban az önállóságot. A gépész nem csak működése folytán van a társadalomban nagyon is helyhez kötve, hanem egész helyzete s egyéb körülményei is olyanok, melyek az önállóságot úgyszólván kizárják, lehetetlenné teszik. Csodálatos jelenségnek kell tartanunk, hogy éppen a gépész, kinek mondhatni vezérlő szerepe van, ki nem csak nagy és terhes felelőséggel járó műveket épít, kezel s tart is fenn, és ezáltal a mai társadalomnak a megélhetését, sőt gazdagodását mozdítja elő, és mégis ő maga a gépész semmibe sem vétetik, sőt a rosz nyelvek azt állítják, hogy a gépészek országos csapásnak tekinthetők. Pedig, ha ma megszűnnének a gépészek, vagy egy oly helyzet állna elő, hogy a gépészek felmondanák a szolgálatot, mi történik ? Azt, még legalább az idő szerint, senki sem tudná megmondani. Azért érthetetlen előttünk az, hogy a gépészeket a világ oly kicsinylőleg, úgyszólván lenézi, semmibe sem veszi. Igaz és tagadhatatlan, hogy a gyakorlati gépészek éppen a nagy kereset folytán számra nézve kevésnek bizonyultak és éppen ez okból maga a gondoskodó kormány tartotta szükségesnek és tűzte feladatának a hiányon azáltal segíteni, hogy boldog-boldogtalant gépészetre szolgáló vizsgákra bocsátott. Megelégedett a tudás minimumával és elégségesnek tartotta, ha az illetők annyit tudtak, hogy a közbiztonságra szolgáló szabályokat el tudták sorolni és már elnyerték a gépészi oklevelet. Ez oly rendszabály volt, mely a pillanatnyi szükség parancsolta helyzeten ugyan segített, de egyszersmint nem csak előmunkálatai voltak a gépészet hanyatlásának, hanem sírásói is. A gépészek nimbusa, ambitiója, sírba dűlt, megszűnt azon törekvés, mely az évtizedek előtt élő gépészeket a társadalom keresett férfiai közé sorolta. Évtizedek előtt egy gépész tisztelet és szeretet tárgyas viselkedése is olyan volt, hogy nem esett semmi tekintetben kifogás alá, mert szakmáját úgy elméletileg mint gyakorlatilag értette és azt érvényesítette és rendszerint megélhetését rangjához képest biztosította munkája, ténykedése által. Ma ez többé nem létezik. Ámbár vannak ma is még gépészi állások és azokat igen is elfoglalják oly egyének, kik a társadalom által tiszteltetnek, becsültetnek, mert a tiszteletet kivívják, kiküzdik. De mi az a nagy gépészi karhoz viszonyítva, alig 5—10 százalék, a többi küzd, nem a létért, hanem Szerkesztőség és kiadóhivatal . Az országos gépész-egyesületi helyiségben. Budapest, VIII., Pál utcza 2. sz. Hová a lapot illető minden közlemény czimzendő. Előfizetési árak 1. szám, Január 1.