Magyar Gépipar, 1909 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1909-01-16 / 1. szám

ЩЩЩр**^т\ттттПЩ11т*Щттттт&ттттт*Ш* Budapest, 1909. f ^ XVIII. évfolyam, I. szám. január 16. MAGYAR GÉPIPAR ® FELELŐS SZERKESZTŐ: ■© SZŐNYI LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, '&&& IX., FERENCZ-KÖRUT 17 AZ „ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG“ D □ □ HIVATALOS KÖZLÖNYE □ □ □ ------------------------- CHEQUE-SZÁM: 1662 9. -------------------------­ '&/ёУ& M­EQ JELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS I6-IKÁN Lapzárta minden ,fió 9-án. uc­|j£ar ia minucM nw y-ai és 22-én. Későb,b -beér, 12-azn kézíratnk . knvp.tkftzí kezö kéziratok a következő számban közöltetnek. 1^—aV7 Figyelmeztetjük a szövetség tagjait, hogy minden ügyben­, a szövetség vezetőségét érintő levelezések a következő czím alatt küldendők be: ----------------------- ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉNEK, BUDAPESTEN, IX. KER., FERENCZ-KÖRÚT 17. SZÁM. Teli rege, így télen, amidőn a természet maga készteti az embert egy bizonyos szobafogságra, különösen itt vidéken, magam sem tehetek mást, mint megrakva kandallómat, figyelem a szobám temperaturáját, a karosszéket köze­lebb vonva az ablakhoz, azon kényelmesen elhelyez­kedve, nézem a szép hóesést s elragadva látom, hogy ezek az apró hópelyhecskék is miképpen igyekeznek egyik a másikat elhagyni, miképen vívnak harczot a levegőben azért, hogy melyik érintse szűz burkával a földet először, azt a földet, melyet megtermékenyíteni akarnak, s ez­által áldást és békét hozva az emberi­ségnek. Önkénytelenül is eszembe jut, hogy a természet eleme a folytonos harcz és küzdelem, melyek az ember — mint a nagy természet egyik alkotása — szintén örökölt. Elmerengve a nagy természet ezen nagyszerű csodá­ján, eszembe jut a múlt minden harczával és küzdelmeivel, melyben többi tiszteletre méltó kartársaimmal egyetemben én is részt vettem, számtalan sebet kapva és vágva, küz­döttünk mindazon előnyökért, melyeknek kivivása még ma is küzdelem tárgyát képezi. Újra látom azon toborzást, melyet véghez vittünk, midőn egy-egy gyűlést akartunk egybehívni. Mennyi szaladgálás, mennyi kapac­itálásra volt szükség, hogy együtt legyen annyi tag, amennyi a tanácskozáshoz szük­séges, hogy megvitatva helyzetünket elhatározzuk, milyen fegyverhez nyúljunk, hogy egy lépést előre mehessünk. Ma mindazt — és még sok mást — elvégzi lapunk a „Magyar Gépipar“, mely hű kísérőnk és hálás fegyver­társunk, melynek segélyével és a kartársak összetartó erejénél fogva, mégis csak sikerülni fog megkezdett har­­czunkat eredménynyel befejezni. így ábrándozva, szemem előtt lebeg egy közgyűlés, melyet a gépészi kar testülete tartott az Urnák 1910-ik esztendejében és amely a következőkép folyt le. Díszelnök örömének ad kifejezést a tagoknak szép számban való megjelenéséért, ecseteli a gépészi kar fontos szerepét a társadalomban, összetartásra, együttérzésre buzdítja a tagokat, végül üdvözli s a közgyűlést meg­nyitja, átadva a szót az elnöknek. Elnök feláll ecseteli egy év eseményeit, elmondja röviden mindazon ered­ményeket, melyeket a vezetőségnek sikerült elérni, a többi között azt is, hogy az ipartörvényben benne foglaltatik a gépész-képesítés is azon az alapon, amint azt annak idejében az Országos Gépészszövetség vezetősége felter­jesztette, továbbá megemlíti elnök azt is, hogy a mi­niszter kilátásba helyezte a magyarországi gépészeknek kamarai alapon való szervezését kormány­rendelettel, a­mi nagy örömöt keltett és általános élénk helyeslés kö­vetett, előadja mindazon teendőket, melyek még meg­oldásra várnak, a­mi azonban csak úgy sikerül, ha a tagok továbbra is összetartozandóságukkal és együtt­érzésükkel támogatják úgy a testületet, mint annak minden­kori vezetőségét. Igen, igen, úgy van, éljen az elnök stb. Következik a titkár, előadja az évi eseményeket, u. m. a vagyon- és teherállományt, a beiratkozott, tagok számát, az összes taglétszámot, elhelyezéseket stb. stb., tudomásul vétetik. Most feláll egy tag a szoc­ialista táborból és egy hosszú beszédben oda konkludál, hogy csatlakozzunk a szoczialistákhoz, akkor hamarabb czért fogunk érni. Kapott az ipsze olyan választ, hogy soha többé eszébe nem jut a gépészi kar csalogatása. Most következett egy másik úr, ki szó szerint a következő be­szédet mondotta: T. közgyűlés ! Bár nem tartozom szorosan az Or­szágos Gépészszövetség kötelékébe, de mint kortárs némi jogot formálok arra, hogy felszólaljak, ha elnök úr szíves lesz megengedni. Elnök felteszi a kérdést, a többség megengedi. T. uraim ! Régóta figyelemmel kisérem az Önök működését és örömmel konstatálom, hogy oly eredmé­nyeket értek el, amelyek akaratlanul is önök felé terelik szimpátiámat. Megvallom őszintén, ma azért jöttem, hogy meghallgassam és fültanúja legyek azon elért sike­reknek, mely sikereket mi, a régi gárda emberei elérni soha nem reméltünk volna. Eljöttem tehát, hogy küldőim nevében, tehát azoknak nevében, akiket önök Rene­gát­oknak neveznek, a következőket jelentsem ki : Rend­kívül sajnáljuk, hogy eddig távol tartottuk magunkat azon testülettől és mozgalomtól, melyhez természetszerűleg és akaratlanul is tartozunk, de jóvá kívánjuk tenni hibáin­kat azáltal, hogy valamennyien mi Renegátok kilépünk a passzivitásból és tesztel­ lésekkel önökhöz csatlakozunk, soha el nem hagyva egymást, hanem jó és balsorsban, kezet-kézbe, vállt­ vállnak vetve. — Viribusz Unitis — törekszünk elérni azt, amit töredékekben talán sohasem, de egyesült erővel igen is sikerülni fog. Erre következett egy olyan falrengető éljen, ami csak azokból a szívekből fakad, amelyek át is érzik azt. S Kérjük t. olvasóinkat, hogy szükségletüket mindig azon c­égeknél­­ fedezzék, melyek a lapunkban hirdetnek, hivatkozván lapunkra. □

Next