Magyar Gépipar, 1909 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1909-01-16 / 1. szám
ЩЩЩр**^т\ттттПЩ11т*Щттттт&ттттт*Ш* Budapest, 1909. f ^ XVIII. évfolyam, I. szám. január 16. MAGYAR GÉPIPAR ® FELELŐS SZERKESZTŐ: ■© SZŐNYI LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, '&&& IX., FERENCZ-KÖRUT 17 AZ „ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG“ D □ □ HIVATALOS KÖZLÖNYE □ □ □ ------------------------- CHEQUE-SZÁM: 1662 9. ------------------------- '&/ёУ& MEQ JELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS I6-IKÁN Lapzárta minden ,fió 9-án. uc|j£ar ia minucM nw y-ai és 22-én. Későb,b -beér, 12-azn kézíratnk . knvp.tkftzí kezö kéziratok a következő számban közöltetnek. 1^—aV7 Figyelmeztetjük a szövetség tagjait, hogy minden ügyben, a szövetség vezetőségét érintő levelezések a következő czím alatt küldendők be: ----------------------- ORSZÁGOS GÉPÉSZSZÖVETSÉG VEZETŐSÉGÉNEK, BUDAPESTEN, IX. KER., FERENCZ-KÖRÚT 17. SZÁM. Teli rege, így télen, amidőn a természet maga készteti az embert egy bizonyos szobafogságra, különösen itt vidéken, magam sem tehetek mást, mint megrakva kandallómat, figyelem a szobám temperaturáját, a karosszéket közelebb vonva az ablakhoz, azon kényelmesen elhelyezkedve, nézem a szép hóesést s elragadva látom, hogy ezek az apró hópelyhecskék is miképpen igyekeznek egyik a másikat elhagyni, miképen vívnak harczot a levegőben azért, hogy melyik érintse szűz burkával a földet először, azt a földet, melyet megtermékenyíteni akarnak, s ezáltal áldást és békét hozva az emberiségnek. Önkénytelenül is eszembe jut, hogy a természet eleme a folytonos harcz és küzdelem, melyek az ember — mint a nagy természet egyik alkotása — szintén örökölt. Elmerengve a nagy természet ezen nagyszerű csodáján, eszembe jut a múlt minden harczával és küzdelmeivel, melyben többi tiszteletre méltó kartársaimmal egyetemben én is részt vettem, számtalan sebet kapva és vágva, küzdöttünk mindazon előnyökért, melyeknek kivivása még ma is küzdelem tárgyát képezi. Újra látom azon toborzást, melyet véghez vittünk, midőn egy-egy gyűlést akartunk egybehívni. Mennyi szaladgálás, mennyi kapacitálásra volt szükség, hogy együtt legyen annyi tag, amennyi a tanácskozáshoz szükséges, hogy megvitatva helyzetünket elhatározzuk, milyen fegyverhez nyúljunk, hogy egy lépést előre mehessünk. Ma mindazt — és még sok mást — elvégzi lapunk a „Magyar Gépipar“, mely hű kísérőnk és hálás fegyvertársunk, melynek segélyével és a kartársak összetartó erejénél fogva, mégis csak sikerülni fog megkezdett harczunkat eredménynyel befejezni. így ábrándozva, szemem előtt lebeg egy közgyűlés, melyet a gépészi kar testülete tartott az Urnák 1910-ik esztendejében és amely a következőkép folyt le. Díszelnök örömének ad kifejezést a tagoknak szép számban való megjelenéséért, ecseteli a gépészi kar fontos szerepét a társadalomban, összetartásra, együttérzésre buzdítja a tagokat, végül üdvözli s a közgyűlést megnyitja, átadva a szót az elnöknek. Elnök feláll ecseteli egy év eseményeit, elmondja röviden mindazon eredményeket, melyeket a vezetőségnek sikerült elérni, a többi között azt is, hogy az ipartörvényben benne foglaltatik a gépész-képesítés is azon az alapon, amint azt annak idejében az Országos Gépészszövetség vezetősége felterjesztette, továbbá megemlíti elnök azt is, hogy a miniszter kilátásba helyezte a magyarországi gépészeknek kamarai alapon való szervezését kormányrendelettel, ami nagy örömöt keltett és általános élénk helyeslés követett, előadja mindazon teendőket, melyek még megoldásra várnak, ami azonban csak úgy sikerül, ha a tagok továbbra is összetartozandóságukkal és együttérzésükkel támogatják úgy a testületet, mint annak mindenkori vezetőségét. Igen, igen, úgy van, éljen az elnök stb. Következik a titkár, előadja az évi eseményeket, u. m. a vagyon- és teherállományt, a beiratkozott, tagok számát, az összes taglétszámot, elhelyezéseket stb. stb., tudomásul vétetik. Most feláll egy tag a szocialista táborból és egy hosszú beszédben oda konkludál, hogy csatlakozzunk a szoczialistákhoz, akkor hamarabb czért fogunk érni. Kapott az ipsze olyan választ, hogy soha többé eszébe nem jut a gépészi kar csalogatása. Most következett egy másik úr, ki szó szerint a következő beszédet mondotta: T. közgyűlés ! Bár nem tartozom szorosan az Országos Gépészszövetség kötelékébe, de mint kortárs némi jogot formálok arra, hogy felszólaljak, ha elnök úr szíves lesz megengedni. Elnök felteszi a kérdést, a többség megengedi. T. uraim ! Régóta figyelemmel kisérem az Önök működését és örömmel konstatálom, hogy oly eredményeket értek el, amelyek akaratlanul is önök felé terelik szimpátiámat. Megvallom őszintén, ma azért jöttem, hogy meghallgassam és fültanúja legyek azon elért sikereknek, mely sikereket mi, a régi gárda emberei elérni soha nem reméltünk volna. Eljöttem tehát, hogy küldőim nevében, tehát azoknak nevében, akiket önök Renegátoknak neveznek, a következőket jelentsem ki : Rendkívül sajnáljuk, hogy eddig távol tartottuk magunkat azon testülettől és mozgalomtól, melyhez természetszerűleg és akaratlanul is tartozunk, de jóvá kívánjuk tenni hibáinkat azáltal, hogy valamennyien mi Renegátok kilépünk a passzivitásból és tesztel lésekkel önökhöz csatlakozunk, soha el nem hagyva egymást, hanem jó és balsorsban, kezet-kézbe, vállt vállnak vetve. — Viribusz Unitis — törekszünk elérni azt, amit töredékekben talán sohasem, de egyesült erővel igen is sikerülni fog. Erre következett egy olyan falrengető éljen, ami csak azokból a szívekből fakad, amelyek át is érzik azt. S Kérjük t. olvasóinkat, hogy szükségletüket mindig azon cégeknél fedezzék, melyek a lapunkban hirdetnek, hivatkozván lapunkra. □