Magyar Grafika, 1924 (5. évfolyam, 3-12. szám)
1924-03-01 / 3-4. szám
»Parvus Catho« harmadik kiadása részére készültek, mint azt az egyik fametszet szövegéből látjuk, mely így szól: »hic finis parvi cathonis« s a kép maga egy iskolamestert ábrázol öt tanítványa körében. Valószínű, hogy ez volt az első illusztrált kiadvány s a többiekhez, amelyek ugyanebben az évben készültek, Caxton a »Catho« fametszeteit használta fel. A fametszetek technikailag igen kezdetlegesek, de hatásuk erőteljes és felfogásuk dekoratív. Jegyezzük még meg, hogy a Caxton-könyveknek még nincsen külön címlapjuk, a címet vagy az előszóba (a dedicatióba), vagy — fejlécként — az első szövegoldalra szedte. Mai értelemben vett külön címlapok 1520 előtt nem fordulnak elő. Caxton németalföldi papirost használt nyomtatáshoz, mégpedig igen sokféle minőségű készítményt, mert — amint azt Blades megállapította — a »Canterbury Tales« 1478-ból való első kiadásában nem kevesebb, mint 15-féle vízjegy fordul elő. 1483-tól kezdve azonban a bohócsüveges vízjegy szerepel leggyakrabban. A Caxton-nyomtatványok, csaknem mind, múzeumok és más gyűjtemények tulajdonában vannak, forgalomba ma már nem kerül egy sem. « A léptékről is a lépték tulajdonképpen ? A Révai Nagy Lexikona szerint: »Lépték általánosan elfogadott rossz magyar szó, helyesebben »mérték«. Arányszám, mely kifejezi, hogy a műszaki rajzban alkalmazott méret hányadrésze, n. hányszorosa az eredeti műtárgy méretének, így pl. az építészeti vázlatrajzokat kétszázad L.-ben szokták készíteni (1:200), vagyis a tervezett épület egy méter hosszának a vázlatrajzban egy fél cm felel meg. Az ú. n. pallér-terveket ötvened L.-ben (1:50) készítik. Kisebb tárgyakat, bútorokat 1:20, 1:10, 1 :5, 1:2 léptékben, a részletrajzokat 1:1, vagyis valódi nagyságban kell megrajzolni, stb.« A lépték tehát egy éppen olyan hallgatólagos megállapodáson, szinte »nemzetközi egyezményen« alapul, mint pl. a betűk vagy számok, vagy a számtalan használatos jel, azon a hallgatólagos megállapodáson, hogy a »9« jel a kilences számot jelenti. Ugyanezen hallgatólagos megállapodás alapján tudja mindenki, hogy ha egy térkép alján pl. az 1:200,000 jelzés van, akkor a térkép minden centimétere a valóságban 200,000 centiméternek, vagyis két kilométernek felel meg. Ez tehát a »lépték«. De viszont a »lépték« fogalma még egy másik igen fontos elvet foglal magában, és pedig azt, hogy egy ilyen térkép, vázrajz vagy ábrázolás minden részlete ugyanazon lépték szerint van ábrázolva, vagyis az ábrázolás minden részletének egymáshoz való aránya és viszonya ugyanaz, mint a valóságban. Tulajdonképpen ez az elv nemcsak a térképekre, műszaki és építészeti vázrajzokra és tervekre vonatkozik, hanem minden grafikai vagy művészi ábrázolásra is. Természetes, hogy egy képen, vagy grafikai ábrázoláson minden tárgy nagysága, helyzete és viszonya egyforma, az egész képre, ábrázolásra érvényes egységes léptékben van ábrázolva, amely léptéket azonban plasztikus hatású, képszerű ábrázolásnál a távlati ábrázolási mód, az úgynevezett perspektíva törvényei befolyásolnak. Ez az elv tehát, az egységes lépték alapelve nem- Fametszel ADOLFO DE CAROLIS Holzschnitt Aus dem Werke „GLI ADORNATORI DEL LIBRO IN ITALIA” című műből