Magyar Grafikai Szaklap, 1947 (2. évfolyam, 5-6. szám)

1947-09-01 / 5. szám

MAGYAR GRAFIKAI SZAKLAP A GRAFIKAI IPARÁGAK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ FOLYÓIRAT SZERKESZTI KUN MIHÁLY * II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM (SZEPTEMBER-OKTÓBER) Szerkesztőség: VII. Erzsébet­ körút 7. Telefon: 224-260 (is) • Kiadóhivatal: VII. Rákóczi­ út 54. Telefon: 222-651 Kun Mihály »Exegi monumentum aere perennius...; — Non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam ...« — Ércnél maradandóbb emléket hagyok itt. — Nem halhatok meg teljesen; hírem túlél majd és nőni fog... Horatius Carmináinak örökszép verssorai csendülnek meg önkéntelenül is fülem­ben, amint a toll után nyúlok, hogy Kun Mihály szaktársunkról, ötvenéves nyomdászságának jubileuma alkalmából megemlékezzem. Boldog és büszke öntudat töltheti el jubilánsunkat: híre-neve valóban szívünkbe van már vésve s azon az idő vasfoga sem tudhat diadal­maskodni. Kun Mihály előttünk járt, utat mutatott és megelőzte korát; közöttünk küldetése volt és küldetése van. Mert szükséges volt és ma is szükséges, hogy az eszméknek abban az iskolájában, amelyben Kun Mihály élete és életműve lezajlott és lezajlik, a szocialista életfelfogásnak és szépségeszméknek ez a fáradhatatlan küldöttje oktasson, tanítson, s tanítványaival együtt belezengje a jövő dalába a maga akkordjait is. Mert ideálok, szépség­eszmék nélkül nincs, nem lehet emberi élet. Ezt már az altamirai ősember is sejtette, amint szénnel húzta körül kedvesének árnyképkörvonalait barlangja falán. Kun Mihálynak, a mesterszedőnek szelleme és művészi oeuvre-je jellegzetesen magyar, de ez a magyarság nem malomalatti perspektívájú, hanem egészen széles, messzi táv­latokban gondolkozó, mélyen érző, európai. Érzékenyen átrezdül benne minden olyan művészi és szellemi áramlat, amely a világot »egy és oszthatatla­n«-ná teszi, ami azonban éppen ezért, nem lehet csak nacionalista, kicsinyes és autark, hanem magunk fölé emelkedően, nemesen emberi. Nyomdászifjúságának kora s ennek a kornak művészi, szellemi, egyben pedig szo­ciológiai forradalmisága utat jelölt ki számára, aki a maga rátermettségével, szellemi, rajzbeli, művészi intelligenciájával ezt az áramlatot meg kellett hogy érezze, s ő az elhiva­tottság tudatával követte is azt. Ez a kor, a kezdődő szociális művészet, a közös szépségek közös keresésének kora, igen mozgalmas előzmények hatása alatt alakult ki. Az oxfordi katedrán tanító, agitáló lelkes tudós, Ruskin, majd nyomában William Morris, Walter C­r­a­n­e, jónéhány más szociológus és nemzetgazda, iparművész és grafikus hirdették, hogy a munkás életébe több műveltséget, az iparba, a munkába több művészetet kell belevinni. Minden tárgyat, így természetesen a könyvet és nyomtatványt is, be kell vonni a művészi munkának becses patinájával. A rajz, ez a legősibb kifejezőeszköz, valóságos renaissance-át éli. Morris és Crane hatása alatt a nyomdászat is a kor művészeti irányát, törekvéseit veszi fel európaszerte. Kun Mihály kora fiatalságától érezte és tudta, hogy a betűnek, könyvnek, nyomtat­ványnak lényege: a harmónia; a külsőnek hozzáillesztése a tartalomhoz. S ebben a harmóniakeresésben a nyomdásznak fontos szerepe kell hogy legyen abban, hogy a

Next