Magyar Grafikai Szaklap, 1947 (2. évfolyam, 5-6. szám)
1947-09-01 / 5. szám
MAGYAR GRAFIKAI SZAKLAP A GRAFIKAI IPARÁGAK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ FOLYÓIRAT SZERKESZTI KUN MIHÁLY * II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM (SZEPTEMBER-OKTÓBER) Szerkesztőség: VII. Erzsébet körút 7. Telefon: 224-260 (is) • Kiadóhivatal: VII. Rákóczi út 54. Telefon: 222-651 Kun Mihály »Exegi monumentum aere perennius...; — Non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam ...« — Ércnél maradandóbb emléket hagyok itt. — Nem halhatok meg teljesen; hírem túlél majd és nőni fog... Horatius Carmináinak örökszép verssorai csendülnek meg önkéntelenül is fülemben, amint a toll után nyúlok, hogy Kun Mihály szaktársunkról, ötvenéves nyomdászságának jubileuma alkalmából megemlékezzem. Boldog és büszke öntudat töltheti el jubilánsunkat: híre-neve valóban szívünkbe van már vésve s azon az idő vasfoga sem tudhat diadalmaskodni. Kun Mihály előttünk járt, utat mutatott és megelőzte korát; közöttünk küldetése volt és küldetése van. Mert szükséges volt és ma is szükséges, hogy az eszméknek abban az iskolájában, amelyben Kun Mihály élete és életműve lezajlott és lezajlik, a szocialista életfelfogásnak és szépségeszméknek ez a fáradhatatlan küldöttje oktasson, tanítson, s tanítványaival együtt belezengje a jövő dalába a maga akkordjait is. Mert ideálok, szépségeszmék nélkül nincs, nem lehet emberi élet. Ezt már az altamirai ősember is sejtette, amint szénnel húzta körül kedvesének árnyképkörvonalait barlangja falán. Kun Mihálynak, a mesterszedőnek szelleme és művészi oeuvre-je jellegzetesen magyar, de ez a magyarság nem malomalatti perspektívájú, hanem egészen széles, messzi távlatokban gondolkozó, mélyen érző, európai. Érzékenyen átrezdül benne minden olyan művészi és szellemi áramlat, amely a világot »egy és oszthatatlan«-ná teszi, ami azonban éppen ezért, nem lehet csak nacionalista, kicsinyes és autark, hanem magunk fölé emelkedően, nemesen emberi. Nyomdászifjúságának kora s ennek a kornak művészi, szellemi, egyben pedig szociológiai forradalmisága utat jelölt ki számára, aki a maga rátermettségével, szellemi, rajzbeli, művészi intelligenciájával ezt az áramlatot meg kellett hogy érezze, s ő az elhivatottság tudatával követte is azt. Ez a kor, a kezdődő szociális művészet, a közös szépségek közös keresésének kora, igen mozgalmas előzmények hatása alatt alakult ki. Az oxfordi katedrán tanító, agitáló lelkes tudós, Ruskin, majd nyomában William Morris, Walter Crane, jónéhány más szociológus és nemzetgazda, iparművész és grafikus hirdették, hogy a munkás életébe több műveltséget, az iparba, a munkába több művészetet kell belevinni. Minden tárgyat, így természetesen a könyvet és nyomtatványt is, be kell vonni a művészi munkának becses patinájával. A rajz, ez a legősibb kifejezőeszköz, valóságos renaissance-át éli. Morris és Crane hatása alatt a nyomdászat is a kor művészeti irányát, törekvéseit veszi fel európaszerte. Kun Mihály kora fiatalságától érezte és tudta, hogy a betűnek, könyvnek, nyomtatványnak lényege: a harmónia; a külsőnek hozzáillesztése a tartalomhoz. S ebben a harmóniakeresésben a nyomdásznak fontos szerepe kell hogy legyen abban, hogy a