Magyar Gyáripar, 1911 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1911-02-01 / 1. szám

1. szám Magyar Gyáripar holott a nyers ökörbőr és a nyers borjúbőr ára ugyanez idő alatt 70%-kal emelkedett. Az üvegiparban nincs áremelkedés, a papíriparban nincs áremelkedés,­s­ a vegyi iparban általában nincs áremelkedés. Hogy arról az unos-untig hangoztatott egyszerű igazságról ne is szóljak, hogy egészen más az, ha olyasvalami drágul meg, amire jövedelmem 65%-a megy, mintha olyas­valami, amire jövedelmemnek csak 15%-át költöm. Végül azt mondja Tisza István, hogy a véd­­vámos rendszer az agrár­termékeknél szerényebb mértékben nyilvánul meg, mint az árucikkek legnagyobb részénél. Valóban így volna ez ? A gabonavámok típusa a búzavám. A búza ára 1906-ban 16 kor. 65 fillér volt; az autonóm vámtarifa 630 filléres tétele, tehát 40%-os értékvámnak felelt meg. Ma valamivel kisebb (30%), mert épen a jelentős vám nagyrészt beleolvadt a búza árába. Tisza István nehezen tudna az iparcikkeknél olyan vámot mutatni, mely a gabona­vámokat akár csak megközelítené. Mi szükség van ma az állami üzemekre ? Fiskális vagy szociális szempontok indokolják-e fennállásukat és terjeszkedésüket ? Vagy talán épen iparfejlesztési szempontok ? Olyanformán nézve e dolgot, hogy az állami gyárak mintegy mintaképül szolgálnak a magán­iparnak ? Sem egyik, sem másik. A kincstári szem­pontoknak alighanem liquidálásuk felelne meg. A szociális szempontok a magángyárakban épúgy érvé­nyesülnek. S ami a technikai színvonalat illeti, bár­mily kitűnő az állami gyárak műszaki vezetése, a magánipar ma már nem tanulhat tőle. S mégis állan­dóan aktuális a kérdés: az állami üzemek versenye a magániparral. Az a körülmény, hogy az állami üzemek állandóan úgy érzik, hogy az adójövedelmek az ő alaptőkéjük, hogy az állami üzemek minden kereskedelmi számítás nélkül dolgoznak, lehetővé teszi, hogy mindennel kísérletezzenek ártva a magániparnak s nem használva a kincstárnak és a közgazdaságnak. Legutóbb is a teherautomobilok gyártása dolgában. Alighogy biztosítottnak látszott, hogy a hadicélokra alkalmas teherautomobilokat a hadügyi vezetőség subvencionálni fogja, hogy tehát nálunk az automobil­gyártás terén valami fellendülés várható, az állami gyáraknál készen volt a terv, teherautomobilokat fognak gyártani. Alighogy hire ment, hogy egy kiváló külföldi gyár hazai nagyiparosokkal szövetkezve (kik­nek neve az ügy komolyságát, életrevalóságát teljesen garantálja) ágyugyárat alapít nálunk: már jelentkezett az állami vasgyár, hogy az ágyukat ő akarja csinálni. Mondanunk sem kell, hogy a magánipar fogja meg­csinálni az ágyugyárat, (melyre a most kapott Dreadnought-kontingens teljes kihasználhatása végett szüksége van a magyar közgazdaságnak), az esetet­, csak jellemzésül hoztuk fel s indokolásául anna­k az akciónak, melyet a Szövetség az állami üzemek versenye dolgában megindítani készül. NfoVOJ 1­­ vAz új év programmja. Irta: Hegedűs Lóránt. A „Magyar Gyáripar“ megindulásával Szövetsé­günk kilencedik esztendejében eléri azt a célját, melyet már első szervezkedésénél a lelkes alapítók oly kívána­tosnak jeleztek: folytonos és állandó kapocs fűzi össze ezzel mindazokat, kik egyek lettek a magyar gyár­ipar szolidaritásában. Ezt az új köteléket is a fejlődő élet teremtette meg önmagának . Szövetségünk lét­­jogosultságának és izmosodó erejének legnagyobb bizonyítéka az, hogy új céljait és az uj céloknak uj eszközeit nem kell kívülről keresnie, belülről teremti azokat a kerengő életnedv, önkéntelenül és feltartóz­­tathatlanul. Az 1911-es esztendő, mely uj programmunkat bocsátja tagjaink rendelkezésére s melynek másik be­köszöntője az volt, hogy régóta várt tarifa-irodánkat megnyithattuk: a sokasodó napi munkán kívül az újabb feladatok kikovácsolására várja irodánknak, igazgatóságunknak és tagjainknak — kik legfőbb munkatársaink — izzó pörölyütéseit. A magyar gyár­ipar egész helyzetét áttekintő évi jelentés meg kell, hogy tegye ismét azt a szolgálatot, hogy a hazai köz­véleményt, politikai világot, s a külföld nagy társ­egyesületeit tájékoztassa iparunk kívánalmairól és sérelmeiről. De ugyanezen idő alatt magunk számára is meg kell szerkesztenünk az új esztendő szövetségi programmját s ennek fővonásait az itt következőkben látom. Három nagy munkálat az, melynek fáradságos előkészítése most fő és forr a Szövetség lombikjai­ban és azt hiszem nem csalódom, hogy ezek fogják tavaszi választmányi ülésünk és áprilisi közgyűlésünk jelentőségteljes tartalmát adni. Legjobban előhaladott ezek közül az a munkálat, amely az állami üzemek versenyét tárgyalja s mely kimutatja, hogy a magyar állam adófizetőinek zsebéből mennyit fizet rá arra, hogy a magánvállalatoknak piacait elvegye s hogy éppen a jelenlegi pénzügyi helyzetben milyen vesze­delmeket rejt magában ez az állapot az államra nézve is. Második aktuális tárgyunk a magyar iparnak hajó­zási érdekeit vitatja, mert helyre kell ütnünk azt az egyoldalúságot, hogy tarifális ügyeinkben mindig csak a vasúti kérdésekkel foglalkozunk. Különösen aktuá­lissá tette e meglehetősen elhanyagolt kérdéseket az, hogy a legnagyobb tengerjáró hajótársulataink szer­ződését most kell újra rendezni. Azt hiszem, hogy tavaszra megérik az a munkálkodásunk is, mely a katonai reformoknak (két évi szolgálat stb.) gazdasági vonatkozásait tárgyalja, s nem lehetetlen, hogy évi közgyűlésünknek napirendjén ez a probléma is fog terepelni. Az év további folyamán a munkásbiztosi­­(4k, valamint az összeférhetetlenségi törvény reform­nézve kívánnánk a kormánynak megszövegezett javaslatot tenni. •£7£ J 'Vx ^ Szövetség szervezete még három irányban ki­építetlen s azt reméljük, hogy az új esztendőben mind a három vonalon lényeges előhaladást tehetünk. Az­ ­M3

Next