Magyar Gyáripar, 1913 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
A Magyar Gyáripar 1. szám magyarázta. Kifejtette nevezetesen, hogy gyakorlati szempontból mert hasznosabb az ipari munkásságnak a Szövetség ilyetén állásfoglalása, mintha egyszerűen az általános, egyenlő, titkost proklamálta volna. Mert az általános, egyenlő és titkos választójognak minden felvonultatható érvnél hathatósabban ellentmond — egész nyíltan kimondjuk, hogy nem akarják. Azok, kik ma Magyarországon a törvényeket csinálják, egyszerűen nem akarják. Ilyen körülmények között, ha a Szövetség az általános, egyenlő és titkos választójog mellett foglalt volna állást — ami ellen a tagok köréből is erős aggályok merültek fel — akkor a szövetségi állásfoglalás puszta jelszóvá degradálódik, egy szavazatot, egy hangot képvisel azoknak a táborában, kik ugyanerre törekednek s elvész a gyakorlati súlya, elvész a lehetősége annak, hogy a kérdés mérlegelésénél a munkásság érdekében mint külön súlyos érv dobassék a mérlegre. Utaltunk arra, hogy a Szövetség állásfoglalása az nem pusztán akadémikus vélemény, hanem követelés is ; a Szövetség a két évig egy helyen tartózkodás minimális korlátját felállította, de ami ezen belül esik, azt nemcsak tűri, hanem akarja is. Hasznosabb állásfoglalásnak véltük ezt a munkásság szempontjából is, mint az általános, egyenlő és titkossal való kardcsörtetést, mely a mai politikai és parlamenti viszonyok mellett puszta jelszónak látszik, így fogva fel a dolgot, érthető, hogy idegenkedéssel fogadtuk azt a tervezetet, melyet a Népszava, mint a kormány választójogi reformját, leközölt. Tudtuk, hogy a Szövetség javaslata a radikális kiterjesztés irányában halad, akartuk, hogy ebben az irányban haladjon, de hogy annyira radikális legyen, mint amilyennek a kormány javaslata mellé állítva revelálódik, azt mégsem sejtettük. Mindazok a korlátok, melyekre a szövetség gondolni sem mert, vagy mint lehetetlent hárított el, benn vannak e javaslatban. Iskolai kvalifikáció, adócenzus, egy munkaadónál bizonyos ideig való dolgozás, minden. A tervezet részleteivel nem kívánunk foglalkozni, megvárjuk, amíg hiteles szöveg rendelkezésünkre áll, hátha meglepetéseket hoz számunkra. * Valamiről, amiről nyilván megfeledkeztek a választójogi reform megkonstruálásánál, a gyáriparnak választójogi vonatkozásáról, mégis csak szólani kívánunk. Ha hinni lehet a leközölt tervezetnek, az összeférhetetlenségi törvény revíziójára ezúttal sincs sok kilátása az iparnak. Idestova tíz éve küzd az ipar, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségével az élén, hogy ez az erkölcsi megbélyegzés, az iparososztály legfontosabb jogainak ez a csorbítása a magyar corpus jurisból töröltessék, s törekvéseinek nincs semmi visszhangja. Azt mondottuk választójogi felterjesztésünkben, hogy a gyáripar nem kívánja választójogi kualifikációként megállapíttatni, hogy a munkás ugyanazon munkaadónál bizonyos ideig állandóan legyen szolgálatban s dacára, hogy erről határozottan lemondottunk, hogy ezt ipari életünkre károsnak minősítettük, a kormány patriarchális módon gondoskodni kíván rólunk s bevette ezt az intézkedést tervezetébe. De azt a kívánságát az iparnak, hogy passzív választói jogának ez az abszolút korláta elimináltassék, — úgy látszik — nem veszi figyelembe. Holott, aki figyelemmel kiséri a külföldi eseményeket, az láthatja, hogy Németországban, ahol nem rekeszti ki összeférhetetlenségi törvény a német ipart a parlamenti életből, most azzal a tervvel foglalkoznak, hogy az iparnak és kereskedelemnek részvétele a törvényhozásban intézményesen biztosíttassék. Egyelőre arról van szó, hogy az iparnak és kereskedelemnek megfelelő számú hely biztosíttassék az egyes államok úgynevezett első kamaráiban, melyeknek betöltése a kamarákat és ipari érdekképviseleteket illetné meg: „denn es lässt sich nicht bestreiten, dass Industrie und Handel heutzutage eine ebenso grosse Sesshaftigkeit und ein ebenso entwickeltes Verantwortlichkeitsgefühl für den Staat haben wie der Grundbesitz, und es ist viel eher zu befürchten, dass dieses Verantwortlichkeitsgefühl dadurch abgeschwächt werden könte, dass man die Vertreter dieser Erwerbestände von den Stellen fern hält, an denen ihre Stimme und ihr Urteil von besonderer Bedeutung sein müsste.“ Hol vagyunk mi attól az állásponttól ? Hogy mérnék mi kérni az ipar parlamenti képviseletének intézményes biztosítását ! Amit mi kérünk, mindössze annyi, hogy ne büntessék meg az iparost azért, hogy a törvények értelmében közszállitást vállalt s engedjék meg neki a tövényhozás munkájában való részvételt, ha a választók bizalma a képviselőházba küldi. * Magyarország külkereskedelmi forgalmáról az 1911. évben szóló statisztika csak most került a nyilvánosság elé. Az idén alaposan elkéstek a kiadásával. Az osztrák külkereskedelmi statisztika már több mint két hónapja közkézen forog, a magyar statisztika, amelyet épen most — a Balkán zavarok és tárgyalások idején — a legnehezebben nélkülözünk, az idén épen hogy csak a napilapokhoz eljutott. Hogy kit tegyünk felelőssé a dologért, azt nem tudjuk, az azonban kétségen kívül áll, hogy maga a statisztikai hivatal nem felelős a késedelemért. A statisztikai hivatal Vargha Gyula vezetése mellett a leglelkiismeretessebben, a legeurópaibban működő hivatal, egyike azoknak a kevés hivataloknak, melyekre büszkeséggel és bizalommal tekinthetünk. S ha mégis előfordul, hogy ilyen fontos és nélkülözhetetlen statisztika megjelenésére hónapokig várnunk kell, akkor az egyszerűen azt jelenti, hogy ennek a hivatalnak nem bocsátanak elég segéderőt rendelkezésére. Hogy a mi erőt a választójogi statisztika elkészítése végett elvontak tőle, azt nem pótolták, — nyilván budgetarius szempontból. És az ilyen eljárás ellen még idején tiltakoznunk kell. Mert ha a statisztikai hivatalnak nem sikerül még jókor legyőznie a budgetbeli ridegségeket, akkor könnyen ez a hivatal is azoknak a magyar intézményeknek sorába kerülhet, melyeknek