Magyar Gyáripar, 1915 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-01 / 1. szám

4 Magyar Gyáripar ankétet, amely szűkebb bizottságot küldött ki. Ennek feladata, hogy legalább az osztrák fővárosra nézve, kipuhatolja, mennyi építkezés van befejezetlen álla­potban, mily mérvű építkezési hitelt kellene folya­matba tenni, mily terjedelmű segélyakciót kellene szervezni stb. stb. Magyarországon az Orsz. Hadsegélyző Bizott­ságnak a munkanélküliséggel foglalkozó albizottsága tárgyalta ismételten ezt a kérdést a kormány kép­viselői jelenlétében, de a kormány részéről eddig nem hangzott el az a biztató szó, amely szükséges volna, hogy az akció eredményre vezessen, mert hisz világos, hogy az építőipar pangásán a mai viszonyok között csak a középítkezések folytatásával lehet segíteni. Háborúban nemcsak a harctéren, de a front mögött is lehet győzelmeket aratni. Hogy eddig sikerült, a gazdasági tevékenységet nálunk is meg­lehetős normális színvonalon tartani, a legszebb győzel­mek közé tartozik, amelyeket a front mögött elér­tünk. De nemcsak a katonai, hanem a gazdasági harctéren is egyetlen hiba, egyetlen mulasztás tönkre­teheti a legnagyobb áldozatokkal, a legnagyobb fárad­sággal megindított akciót. Ily mulasztás volna azon­ban gazdasági tekintetben az, ha az építkezési tevé­kenység stagnációját tovább is ölhetett kezekkel néznék.* A legközelebbi jövő második fontos feladata lesz annak előkészítése, hogy a háborúból a normális állapotokra való átmenet lehetőleg simán, zökkenés és válság nélkül menjen végbe. A béke megkötésével egyidejűleg a jelenleg hadban állók túlnyomó része vissza fog térni rendes foglalkozása körébe és ezzel egyidejűleg meg fog szűnni családtagjainak az állam részéről való rendkívüli segélyezése is. Elsőrangú érdek, idejekorán gondoskodni arról, hogy ezek a munkaerők lehetőleg azonnal, átmeneti idő nélkül, elhelyezést találhassanak és hogy azok, akik a hábo­rúban a legtöbbet áldoztak, a legtöbbet kockáztattak, ne legyenek kénytelenek, a háború után még új, utólagos áldozatokat is hozni azzal, hogy állás és munka nélkül lévén maguk s családjaik hosszabb időkig nélkülözéseknek legyenek kitéve. Még ha feltesszük is, hogy a kormány által teendő intézkedések a kere­seti lehetőségek megnyitása iránt a legszükségesebb határon túl nem fognak menni, nem kételkedünk abban, hogy a háború után mindenkire nézve bő keresetforrások fognak megnyílni. A háború folyamán megsemmisült értékek felújítása annyi munkaerőt kíván, hogy senkinek sem kell aggódnia amiatt, hogy keresethez jutni nem fog, annál kevésbbé, mert hiszen a háború, sajnos, igen nagyszámú munkaerő teljes megsemmisülésével jár. Amire azonban törekedni kell és amit gondosan elő kell készíteni már a háború idejében az, hogy a hadseregből elbocsátott munka­erők lehetőleg azonnal találják meg az őket meg­illető munkaalkalmat, hogy ne csak a béke percében, de amennyiben ez lehetséges, már a háború alatt, megtörténjék mindaz, ami szükséges, hogy az ipari vállalatok a szükséges, a háború alatt visszatartott rendelésekkel elláttassanak. Lehet, hogy ma még minden részletre vonat­kozólag megállapodást létesíteni nem lehet, lehet, hogy ma még sem a kielégítésre váró szükségletek, sem a fedezésükre rendelkezésre álló eszközök mér­vét nem lehet megállapítani. Lehet az is, hogy a normális gazdasági tevékenység felvétele itt-ott oly előfeltételektől függ, amelyekről a háború befejezte előtt nem gondoskodhatunk Feltétlenül szükséges azonban, hogy legalább ott, ahol erre mód nyílik, már most foglalkozzunk ezzel a feladattal, hogy a gazdasági tevékenységnek, a beruházásoknak bizo­nyos programmját már most előkészítsük. E tekin­tetben pedig — kivált nálunk — az államnak, az ipari termelés főfogyasztójának kell jó példával elöl járnia. A háború befejeztével egy másik akciónak kell megkezdődnie, mely nem kevésbbé fontos, mint a háború maga, és ez a gazdasági élet felújítására és fellendítésére irányuló akció. A háborúnak reánk nézve kedvező eredményei is, mert senki sem kétel­kedik abban, hogy ezek az eredmények kedvezőek lesznek, csak akkor fogják megteremteni gyümölcsü­ket, ha ezt a második akciót is sikerrel visszük keresztül. A siker előfeltétele pedig ebben az akció­ban éppen úgy mint a háborúban, az, hogy az elő­készületeket lehetőleg korán és lehetőleg gondosan vigyük keresztül.* Az új év gazdasági feladatainak legfontosabbi­káihoz tartozik a jövő gazdasági alakulatának előké­szítése. Az 1908. XlI. t.-c.-be iktatott, u. n. kiegyezési szerződés utolsó, XXV. cikke értelmében : „legkésőbb az 1915. év elején a két állam között a vám és keres­kedelmi viszonyoknak 1918. január 1-étől kezdődő szabályozására nézve tárgyalások indítandók meg.“ Nem hisszük, hogy ma, a háború kellő közepében, amikor a jövő alakulása teljesen kiszámíthatatlan, a tárgyalások megindítása lehetővé fog válni. Ha a kormányok a törvénynek megfelelően a tárgyalásokat meg is indítják, kétségkívül ezeket azonnal el fogják halasztani, amíg a viszonyok várható elrendeződése jobban lesz áttekinthető. De a törvény betűitől elte­kintve is a háború után kétségkívül fel fog merülni a gondolat, hogy a kialakult új viszonyoknak meg­felelően felmerült gazdasági vonatkozású kérdésekre bizonyos megállapodások történjenek. Ebben a keret­ben aztán kétségtelenül fel fog merülni az a kivált Németország mind szélesebb köreiben hangoztatott óhaj is, hogy Németország és a monarchia közgaz­dasága között bizonyos szorosabb összeköttetés jöjjön létre. Óriási jelentőségű problémákról van szó, amelyek megoldására idejekorán kell elkészülnünk. A jövő gazdasági politikájának alapelve Közép­­európában,­­ hacsak a háború az angol tengeri 1. szám

Next