Magyar Gyáripar, 1915 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1915-01-01 / 1. szám
4 Magyar Gyáripar ankétet, amely szűkebb bizottságot küldött ki. Ennek feladata, hogy legalább az osztrák fővárosra nézve, kipuhatolja, mennyi építkezés van befejezetlen állapotban, mily mérvű építkezési hitelt kellene folyamatba tenni, mily terjedelmű segélyakciót kellene szervezni stb. stb. Magyarországon az Orsz. Hadsegélyző Bizottságnak a munkanélküliséggel foglalkozó albizottsága tárgyalta ismételten ezt a kérdést a kormány képviselői jelenlétében, de a kormány részéről eddig nem hangzott el az a biztató szó, amely szükséges volna, hogy az akció eredményre vezessen, mert hisz világos, hogy az építőipar pangásán a mai viszonyok között csak a középítkezések folytatásával lehet segíteni. Háborúban nemcsak a harctéren, de a front mögött is lehet győzelmeket aratni. Hogy eddig sikerült, a gazdasági tevékenységet nálunk is meglehetős normális színvonalon tartani, a legszebb győzelmek közé tartozik, amelyeket a front mögött elértünk. De nemcsak a katonai, hanem a gazdasági harctéren is egyetlen hiba, egyetlen mulasztás tönkreteheti a legnagyobb áldozatokkal, a legnagyobb fáradsággal megindított akciót. Ily mulasztás volna azonban gazdasági tekintetben az, ha az építkezési tevékenység stagnációját tovább is ölhetett kezekkel néznék.* A legközelebbi jövő második fontos feladata lesz annak előkészítése, hogy a háborúból a normális állapotokra való átmenet lehetőleg simán, zökkenés és válság nélkül menjen végbe. A béke megkötésével egyidejűleg a jelenleg hadban állók túlnyomó része vissza fog térni rendes foglalkozása körébe és ezzel egyidejűleg meg fog szűnni családtagjainak az állam részéről való rendkívüli segélyezése is. Elsőrangú érdek, idejekorán gondoskodni arról, hogy ezek a munkaerők lehetőleg azonnal, átmeneti idő nélkül, elhelyezést találhassanak és hogy azok, akik a háborúban a legtöbbet áldoztak, a legtöbbet kockáztattak, ne legyenek kénytelenek, a háború után még új, utólagos áldozatokat is hozni azzal, hogy állás és munka nélkül lévén maguk s családjaik hosszabb időkig nélkülözéseknek legyenek kitéve. Még ha feltesszük is, hogy a kormány által teendő intézkedések a kereseti lehetőségek megnyitása iránt a legszükségesebb határon túl nem fognak menni, nem kételkedünk abban, hogy a háború után mindenkire nézve bő keresetforrások fognak megnyílni. A háború folyamán megsemmisült értékek felújítása annyi munkaerőt kíván, hogy senkinek sem kell aggódnia amiatt, hogy keresethez jutni nem fog, annál kevésbbé, mert hiszen a háború, sajnos, igen nagyszámú munkaerő teljes megsemmisülésével jár. Amire azonban törekedni kell és amit gondosan elő kell készíteni már a háború idejében az, hogy a hadseregből elbocsátott munkaerők lehetőleg azonnal találják meg az őket megillető munkaalkalmat, hogy ne csak a béke percében, de amennyiben ez lehetséges, már a háború alatt, megtörténjék mindaz, ami szükséges, hogy az ipari vállalatok a szükséges, a háború alatt visszatartott rendelésekkel elláttassanak. Lehet, hogy ma még minden részletre vonatkozólag megállapodást létesíteni nem lehet, lehet, hogy ma még sem a kielégítésre váró szükségletek, sem a fedezésükre rendelkezésre álló eszközök mérvét nem lehet megállapítani. Lehet az is, hogy a normális gazdasági tevékenység felvétele itt-ott oly előfeltételektől függ, amelyekről a háború befejezte előtt nem gondoskodhatunk Feltétlenül szükséges azonban, hogy legalább ott, ahol erre mód nyílik, már most foglalkozzunk ezzel a feladattal, hogy a gazdasági tevékenységnek, a beruházásoknak bizonyos programmját már most előkészítsük. E tekintetben pedig — kivált nálunk — az államnak, az ipari termelés főfogyasztójának kell jó példával elöl járnia. A háború befejeztével egy másik akciónak kell megkezdődnie, mely nem kevésbbé fontos, mint a háború maga, és ez a gazdasági élet felújítására és fellendítésére irányuló akció. A háborúnak reánk nézve kedvező eredményei is, mert senki sem kételkedik abban, hogy ezek az eredmények kedvezőek lesznek, csak akkor fogják megteremteni gyümölcsüket, ha ezt a második akciót is sikerrel visszük keresztül. A siker előfeltétele pedig ebben az akcióban éppen úgy mint a háborúban, az, hogy az előkészületeket lehetőleg korán és lehetőleg gondosan vigyük keresztül.* Az új év gazdasági feladatainak legfontosabbikáihoz tartozik a jövő gazdasági alakulatának előkészítése. Az 1908. XlI. t.-c.-be iktatott, u. n. kiegyezési szerződés utolsó, XXV. cikke értelmében : „legkésőbb az 1915. év elején a két állam között a vám és kereskedelmi viszonyoknak 1918. január 1-étől kezdődő szabályozására nézve tárgyalások indítandók meg.“ Nem hisszük, hogy ma, a háború kellő közepében, amikor a jövő alakulása teljesen kiszámíthatatlan, a tárgyalások megindítása lehetővé fog válni. Ha a kormányok a törvénynek megfelelően a tárgyalásokat meg is indítják, kétségkívül ezeket azonnal el fogják halasztani, amíg a viszonyok várható elrendeződése jobban lesz áttekinthető. De a törvény betűitől eltekintve is a háború után kétségkívül fel fog merülni a gondolat, hogy a kialakult új viszonyoknak megfelelően felmerült gazdasági vonatkozású kérdésekre bizonyos megállapodások történjenek. Ebben a keretben aztán kétségtelenül fel fog merülni az a kivált Németország mind szélesebb köreiben hangoztatott óhaj is, hogy Németország és a monarchia közgazdasága között bizonyos szorosabb összeköttetés jöjjön létre. Óriási jelentőségű problémákról van szó, amelyek megoldására idejekorán kell elkészülnünk. A jövő gazdasági politikájának alapelve Középeurópában, hacsak a háború az angol tengeri 1. szám